Frivaldszky János: A házasság és a család jogi védelemre szorul

Át kell gondolnunk a társadalomnak szóló üzenetet a házasság és család ügyében. Nem nyújtunk megfelelő biztonságot ennek a két védelemre szoruló valóságnak, ha érvelésünk a teológiai és erkölcsi alapról indul – kezdte A család mint jogi fogalom című előadását Frivaldszky János. A jogfilozófus szerint ennek a védelemnek a házasság és család természetjogi meghatározásából kell kiindulnia, és jogi elemeiben kell megragadnia e két intézményt. E szerint a házasság szerződés, szövetség, melyet két ember igenje életre szólóan hoz létre. A házasságot és a családot védelem illeti meg, ehhez fűződő joga nem törvények és politikai igényjogosultság függvénye.

Az európai gondolkodás ma már csak az emberi jogok tiszteletében őrzi azt a gondolkodást, hogy ezek a jogok függetlenek a tételes törvényi jogtól. A házasság és család esetében nem, és a közgondolkodás azt tartja helyesnek, amit a valóságban maga körül tapasztal.

A házasság és család saját belső valósággal bír, támadhatatlan és szuverén, nem lehet beavatkozni belső valóságába. Így például a szülőnek joga van szót emelni, ha az óvodai vagy iskolai nevelés szembemegy a nemek természetjogi meghatározásával.  A természetjog házasságfogalmára alapozandó a család meghatározása. Rámutatott: arra kellene figyelni, hogy ez a szövetség mitől működik, szemben a mai gyakorlattal, mely a megszületése és felbontása kérdéseit kezeli a jog eszközeivel.

Ugyanakkor tanúi lehetünk a házasság és a család szabályos lejáratásának. A családon belüli erőszak törvényi szabályozásának szükségességével az az üzenet a társadalom felé, hogy a család az a hely, ahol ilyen cselekedetek megtörténhetnek. A különböző együttélési formák jogi elismerése pedig olyan mértékben tágítja a házasság intézményének fogalmát, hogy ezzel értelmetlenné teszi azt.

Frivaldszky János szerint az ember családi lény az élet minden területén, nemcsak a magánszférában. Ezért a törvények megalkotásában tekintettel kell lenni arra, milyen következményekkel jár az a család szempontjából.

Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke megmutatta a Püspöki Szinódus XIII. ülésének lényeges erővonalait, összefoglalta a hozzászólások főbb gondolatait. Hangsúlyozta: a szinódus egyik kiemelt hangsúlya a család missziós szerepének megfogalmazása volt. A hitátadás feladatában segíteni kell a családot, döntő jelentőségű feladat az Egyházban a családok támogatása.

A szinódus nyomán Bíró püspök kitért az édesanyák és nagyszülők szerepére. Az édesanyák szavain, gesztusain keresztül árad tovább minden emberi érték – mondta a püspök. Saját gyakorlatából kiemelte a háromgenerációs találkozókat, ahol az ateista propagandában felnőtt nagyszülői generáció egyre jobban tiszteli a hitet látva gyerekeik keresztény életét.  A püspök hangsúlyozta a nagyszülők képzésnek fontosságát.

A szinódus másik kiemelt témája az elvált és újraházasodott párok helyzete volt. Ezen a területen fordulatra van szükség a lelkipásztori szeretet szempontjából – mondta Bíró László.

Majd diagnózist adott arról, miért is vagyunk ebben a jelenlegi nehéz helyzetben. Felületes liturgikus gyakorlat, gyenge katekézis, hagyományokkal való szakítás vezetett oda, hogy generációk veszítették el a kapcsolatukat a hit továbbadásának gyakorlatával. Nincs más megújulási forrás, mint a családegyház támogatása – zárta gondolatait Bíró László.

A konferencián részt vevő lelkipásztorok megismerkedtek A házasságra és a családi életre való felkészítés lelkipásztori irányelvei címmel megjelent dokumentummal, amelyet az Olasz Püspöki Konferencia család- és életügyi bizottsága adott ki az elmúlt évben. Radnai Jenő, a Magyar Katolikus Családegyesület alelnöke tájékoztatójában rámutatott, hogy a dokumentum a szemléletváltás jegyében született. A lelkipásztornak arra kell eljuttatnia a jegyespárt, hogy ne az esküvőre, hanem a házasságra irányuljon a felkészülésük, hiszen életre szóló döntés fognak hozni.

A családpasztorációs papi találkozó résztvevői műhelybeszélgetésekben vitatták meg a felvetett kérdéseket.

Magyar Kurír

(té)