Gondolj utolsó órádra! – Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök elmélkedése

Görögkatolikus egyházunk nem november elején, hanem a pünkösd utáni vasárnapon ünnepli mindenszenteket. A halottak napja sem a görögöknél került a lombhullató ősz közepére. Mégis kétségtelen, hogy november elején sokan gondolunk életünk végére. S idén ezt megtesszük azért is, mert

ezekben a hetekben egyre több embertársunk, sőt, talán saját magunk esetében is aktuális a Paraklisz kánonjának sora: „életem közel van a sírhoz”.

Zsolozsmánkban egyik hétköznap reggeli tropárunk hangzik így: „Hagyj fel mindennel, lelkem, gondolj utolsó órádra, készülj elő a halálra, jól ügyelj magadra, hogy a halál váratlanul ne találjon, s hívó szava készületlenül ne érjen, irányítsd mindig magadra az Úr figyelmét imádkozással és könnyekkel!”

Ezekben a vészterhes napokban én magam végiggondoltam e sorok üzenetét, és tudom tanácsolni ezt hittestvéreimnek is. Ügyeljünk magunkra, hogy a halál váratlanul ne találjon, s hívó szava készületlenül ne érjen! Régen ezért sokszor és állhatatosan imádkoztak őseink.

A Létrásnak is nevezett Klimakosz Szent János szerint „a szerzetes olyan kesergő lélek, aki akár ébren, akár álomban van, mindig a halál gondolatával foglalkozik”. A Sínai-hegy monostorának lelkiatyja nem a beteges halálfélelmet érti ez alatt, hanem azt, hogy

az Istennek szentelt élet egyik legfontosabb célkitűzése a jó halál küszöbének átlépése, vagyis az üdvösségre jutás.

Ugyanő A mennyekbe vezető hatodik létrafoknál Jézus agóniáját is megemlíti reánk vonatkoztatva: „Krisztus félt, nem pedig rettegett a haláltól, mégpedig azért, hogy két természete tulajdonságait világosan kimutassa.” Vagyis az Olajfák hegyén a halálküzdelem érettünk és üdvösségünkért valósult meg véres verejtékkel, de a megváltottak esetében „a halál teljes átérzése mentes (lehet) a félelemtől”. „A közösségben élőknél a halál gondolata igyekezetet szül, megédesíti az elmélkedést s még inkább a megaláztatások elviselését” – következtet János atya a krisztusi példából azok életmódjára, akik Krisztus követésére vállalkoztak. „Akadnak vallásos emberek, akik nehezen értik meg, hogy ha a halál emléke annyira hasznos nekünk, akkor Isten ugyan miért titkolta el előlünk annak előzetes ismeretét” – teszi hozzá. „Nem tudják ugyanis, hogy Isten ezzel csodálatos módon üdvösségünket tette megvalósíthatóvá” – vallja. Hiszen véleménye szerint ha mindenki „előre tudná a halála idejét, az ember minden napját törvénytelen tettek elkövetésével töltené, és éppen csak kimúlása előtt igyekezne megkeresztelkedni, illetve folyamodna a bűnbánathoz. De minthogy akkorra már szokásból is megrögződne benne a rossz, teljesen javíthatatlan maradna”.

Klimakosz Szent János nyugati kortársa, Nursiai Szent Benedek ugyanígy a helyes életmód motivációi között ezeket fogalmazta meg Itália szerzeteseinek: „Teljes lelki vággyal kívánd az örök életet; a halál naponként ott álljon szemed előtt!” (RB 4,46–47). S ezzel ő sem a halálfélelmet javasolta, hanem a felelősségteljes cselekvést Isten színe előtt.

A szerzetesek élettapasztalata a világi híveket is útba igazítja: „Aki világosan szem előtt tartja a halált, az mértéket szab az evésnek; az evés alázatos mérséklésével pedig együtt mérséklődnek a szenvedélyek.” Aki eszerint él, annak jut még ideje „Isten iránti szeretetét mérlegelni, Istent, az országot, a szent vértanúk buzgóságát, magának Istennek a jelenlétét észben tartani”, és persze gondol „a kimúlásra, a bíró előtti megjelenésre, ítéletre, büntetésre”.

A járvány veszélyhelyzetében sok kereszténynek eszébe jutott, hogy még földi életében ki kell békülnie esetleges haragosaival, ismerőseivel vagy ellenségeivel. Mert ha „eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton” (Mt 5,23–25).

Sokak életveszélyes állapota rádöbbent bennünket, hogy nincs mire várni: itt és most kell kiengesztelődni, megbocsátani.

Létrás Szent János könyve Jézus, Sirák fia ószövetségi könyvét (7,36) idézve így foglalja össze mondanivalónkat: „Aki erre (a lépcsőfokra) rálép, már soha többé nem vétkezik, amennyiben igaz a mondás: »Gondolj halálodra, akkor sohasem fogsz bűnt elkövetni!«”

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír