Hagyjuk, hogy Isten vonzzon bennünket – Mohos Gábor buzdítása Angyalföldről

Hazai – 2020. május 24., vasárnap | 14:28

Több mint két hónapja, március 17-én a Magyar Kurír és az Új Ember szerkesztősége közös imádságra hívott mindenkit a koronavírus-járvány megszűnéséért. Urunk mennybemenetele ünnepén, május 24-én a vasárnapi imádságot Mohos Gábor püspök, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Titkárságának vezetője tartotta az angyalföldi Szent Mihály-templomban.

A március 17-én indult kezdeményezéshez a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Titkársága, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE), valamint Böjte Csaba, Csókay András és Szikora Róbert, a világesemény hírnökei is csatlakoztak. A déli imádságba naponta a helyszínen maroknyian, az élő online közvetítés segítségével pedig több százan kapcsolódnak be.

A kezdeményezés célja, hogy közösségben maradjunk, kifejezzük együttérzésünket és közelségünket a koronavírus-fertőzésben szenvedőkkel hazánkban és a határainkon túl. Mindenkit arra hívunk, hogy szólítsuk meg együtt Istent, aki életünknek és hitünknek forrása. Aki mindig többet ad nekünk, mint amit megérdemlünk és kívánhatunk. Árassza ránk irgalmát, bocsássa meg nekünk, amivel lelkiismeretünk vádol; és amit szinte már kérni sem merünk, adja meg nekünk atyai jóságából.

A veszélyhelyzet megszűnéséig hívunk mindenkit, hogy a kihelyezett Oltáriszentség előtt a déli imádságot követően naponta fohászkodjunk együtt Istenhez Erdő Péter bíboros, prímás imádságával, és kérjük a Szűzanya oltalmát Ferenc pápa felajánló imája segítségével.

A közös imát naponta 11.55-től a szerkesztőség YouTube-csatornáján élőben közvetítjük az angyalföldi Szent Mihály-templomból. Az imádságot Kuzmányi István diakónus, főszerkesztő vezeti.

Urunk mennybemente ünnepén Mohos Gábor az imádság előtt buzdítást mondott, melyet az alábbiakban közreadunk.

A mai napon itt, Magyarországon az Egyház Jézus mennybemenetelét ünnepli, és különös hangsúlyt kap ez az ünnep a most már reményeink szerint – ahogy szakemberek fogalmaznak – éppen lecsengőben levő járványidőszakban. Az embert nagyon sokféle dolog köti ide a földhöz, és ezek sokszor akadályoznak is bennünket.

Ma azt ünnepeljük, hogy Jézus, aki lejött ide a földre, és megosztotta velünk ezt a sorsot, a föltámadása után fölmegy a mennybe. Ennek

az ünnepnek az egyik fő üzenete az, hogy sok lefelé húzó erő van, de van felfelé húzó erő is.

Jézus testét, a feltámadt, megdicsőült testét már nem tartják fogva ezek a lefelé húzó erők, hanem föl tud emelkedni a mennybe, és ezzel megmutatja az utat számunkra is, a jövőnket, hogy Isten milyen jövőt szánt nekünk, mi az életünknek az igazi beteljesedése. Csak hát sokszor annyira lekötnek a földi dolgok, hogy erre nem figyelünk. Meggyengülhet a kapcsolatunk Istennel, és akkor jön egy-egy ilyen esemény, mint ez a vírus, és akkor

rádöbbenünk, hogy azért mégiscsak szükségünk van az ő segítségére, sőt, sokkal inkább szükségünk van rá, mint azt eddig gondoltuk.

Annak idején, a Teremtés könyve szerint, még a történelem legelején a kígyó képében a gonosz azt mondta Évának, hogy ha nem azt teszed, amit Isten mond, hanem azt, amit én mondok neked, akkor olyan leszel, mint az Isten, vagyis te döntöd el, hogy mi a jó, és mi a rossz. De ez sosem működik, sosem működött a történelemben, ennek mindig nagyon szomorú következményei lettek. De aztán Isten eljött, emberré lett, és azt mondta, hogy tegyétek azt, amit én teszek, kövessetek engem. Én vagyok az út, és ez az út a mennybe vezet. Igaz ugyan, hogy a keresztúton és a kereszthalálon keresztül, majd a feltámadásba torkollva vezet a mennybe. Jézus erre az útra hív meg bennünket, és erre az útra vonz bennünket. Nemcsak lefelé, hanem felfelé húzó erők is vannak. Jézus azt mondja, hogy amikor majd felemelik az Emberfiát, vagyis amikor a keresztre szegezik, és ott felemelik, akkor mindenkit magához vonz.

Hagyjuk, hogy Isten vonzzon bennünket, ugyanis ez egy olyan vonzás, aminek ellen lehet állni.

Isten vonzása akkor tud kibontakozni bennünk – a szeretetnek ez a nagyon gyengéd vonzása, ami soha nem adja fel azt, hogy minket vonzzon, kitartóan, újból és újból hív bennünket –, ha engedünk neki. Engedjünk ennek a vonzásnak, engedjük, hogy fölfelé emelje a szívünket, a lelkünket, és tekintsünk arra az örök célra, amit elénk állít, a mi végtelen életünket. A földi életünkben minden véges; odaát, az ő országának nincs vége. Annak az országnak, ahová ő előrement, ahol helyet készített számunkra, ahol ott ül az Atyának jobbján.

* * *

A déli harangszó után, a kihelyezett Oltáriszentség előtt a résztvevők rövid csendben szemlélődtek. Az Egyház húsvéti antifónáját követően Mohos Gábor imádkozta el az Erdő Péter bíboros által írt imádságot és Ferenc pápa felajánló imáját, melyeket a járvány idejére írtak. Ezt követően a loretói litániával köszöntötték a Szűzanyát. A déli imádság szentségi áldással zárult.

A déli imádságok várhatóan a veszélyhelyzet fennálltáig, legkésőbb pünkösd ünnepéig folytatódnak.

Fotó: Ambrus Marcsi/NEK

Magyar Kurír
(bd)

Kapcsolódó fotógaléria