Áldásból mindig van tartalék – Király Eszter verseiről

Király Eszter újságíró, szerkesztő; a Lélekjelenlét podcast egyik műsorvezetője. A testi-lelki harmónia evidenciáit, a földi esettségek gyógymódjait kutatja az egyén, a család, a társadalom szintjein. 2022-ben verses mesekönyve jelent meg Kelemen és a sebváltó címmel. Az Új Ember és a Mértékadó olvasói is jól ismerhetik, például abból az interjúból, melyben a szenvedésre irányuló szeretet szószólójaként lép elénk: A szeretetnek annyiféle arca van, ahányféle a szenvedés. (Kérdező: Vámossy Erzsébet, 2024. február 11.) Más beszélgetésekben is átszellemült ráismerésekkel vívja ki rokonszenvünket: „Emellett pedig azt is bizonyítva látom a zene által, hogy létezik harmónia. Létezik a világban olyan összhang, olyan gyönyörű rend, amiben a legkülönbözőbb szólamokat éneklők is békében megférnek, sőt, ők hozzák létre azt.” (Pszichoforyou.hu, kérdező: Tóth Zsófia, 2020. október 15.)

A kultúra, a zene, a metafizika földre igézett angyalaival költészete is szabatosan szót ért. Az utóbbi időben tisztaságig letisztított imaverseket közöl szerzői Facebook-oldalán. Ezeket az Uram… fölütés fűzi egybe; a megszólítás címet helyettesítő lelkisége azonmód csöndekre hangolja az olvasót.

Költői szólamrendje bibliás gondolatritmusoktól mondókás fohászig terjed, de alkotói műhelyében disztichonokban is kész megiramlani az istendicséret: „Szédülök, itt vagy, tartasz, billenek, akkor megfogsz, / értelmem ha borul, lágyan megragadod. / Feltartóztatod, Isten, titkon, mind a zuzódást, / párna a gondviselés, rogyjon bátran a csöpp.”

Az érv nála „vadnyomszelíd”; a ráció misztikával érintkezik: „csodaszer nincs: csodák vannak”; s aforisztikus rátalálásaiban a Gondviselés megőrző-megtartó kegyelme fejeződik ki: „Jóságod nem bánt, csak szembesít.” – „Jelenedbe beleszédülök. […] Megrendítesz, mikor zajlanék. / Áldásból mindig van tartalék.” – „Odaviszel a peremre, / ahol nincs igazam, / mégsem zuhanok. […] Uram, gyönyörű ez. / Óvsz, míg szívem hű lesz.” – „…téged áldlak, Istenem, / te vagy, másom nincs nekem, / hogyha lelkem megroppan, / emlékezzél meg rólam”.

Legvédtelenebb társainkhoz, a gyerekekhez olyasfajta óvó gyöngédséggel fordul ez a versfigyelem, amilyenre alig találunk példát kortárs líránkban: „elringatja őket csendesen / súlyozott pléded, a kegyelem. / béke van. mindenüket tudod.  / aki szabad, másképpen szuszog.” Az egót mint álcát levetkezve a személy magjában a magasságos Személyt találjuk: „lebontod félelmeim, / lebontod börtönöm, / lebontod egészen, / magadig.”

A jézusi áldozatra is friss fényt vet a gondolat, mely az Atya és a Fiú különbözőségét a végső egylényegűségből olvassa ki: „Nem magad helyett küldted Jézust. // Jössz, szüntelen érkezel, miközben velünk vagy egészen. […] bénulás utáni gesztus vagy, / sírás utáni lélegzet, / megtöretés általi kitörés, / pontos remény. // Nem magad helyett küldesz minket egymáshoz.  // Nem magad helyett küldted a szerelmet.” E költői világban a fölfoghatatlan Istent a megtapasztalható szeretet teszi nemcsak megérthetővé, de megérinthetővé is: „A Te szereteted soha nem szabvány. Mindig speciális. […] Mert személy vagy (ráadásul három is), nem pedig metaforaisten, protokollisten, gépisten, univerzumisten vagy más képlékeny képtelenség.” – „Szeretlek, mert vagy. Add meg, hogy áldjalak.”

Egy 2026. május 14-ei versbejegyzést egészében idemásolok, hogy lássék, a lírai kisszerkezetbe foglalt imádságnak nem kell több néhány puha párrímnél, s máris a teremtés otthonosságában találja magát a beszélő – és vele a befogadó:

Uram,

bárhova indulok: jártál ott.
felnyitod szemem, ha mást látok.
előttem vonulsz, utat csinálsz.
otthonom vagy nekem, égi ház.
távolról kísérsz el magadig.
engem látsz bennem, nem valakit.
tanácsod harmatcsepp. ez elég.
nyomodban tipegni: menedék.

Felfüggesztem e ponton a példálózást, és az olvasót biztatom további szemlére – annál is inkább, mivel az elegendőben meglelhető teljességre is szinte liturgikus biztatást kapunk a költőtől: „Te vagy az út az »elég«-ig”.

Király Eszter versnyelvének legalább annyi köze van a bibliai zsoltárokhoz, mint a jelenkori poézisekhez. Ihletett sorain a személyes elhívottság fényei gyöngyöznek át. Költészete nemcsak élni, de az életet megérteni is segít.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. május 31-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.