Hamarosan boldoggá avatják a venezuelai szegények orvosát

Kitekintő – 2020. október 27., kedd | 15:49

Október 26-án kezdték meg a szegények orvosaként ismert José Gregorio Hernández Cisneros földi maradványainak exhumálását. A boldoggáavatási szertartásra a tervek szerint 2021 elején kerül sor.

A venezuelai orvos Isnotúban született 1864. október 26-án. Életét a legszegényebbek és mindazok szolgálatának szentelte, akiknek szükségük volt rá, mindemellett nagyszerű orvos, tudós, gondolkodó volt, és legfőképpen buzgón hitt Istenben.

1919. június 29-én betért egy caracasi patikába, hogy gyógyszereket vegyen páciensének, egy idős asszonynak, akit kicsivel azelőtt látogatott meg. Amint kilépett az ajtón, egy arra haladó autó elütötte, pedig abban az időben kevés jármű volt az utakon. Miután kórházba szállították, felvette a betegek szentségét, majd nem sokkal később elhunyt. Hernandez doktor azon kevés boldoggá avatásra jelölt személyek egyike, akik közúti baleset áldozataiként vesztették életüket.

*

A venezuelai katolikus püspöki konferenciának (CEV) a Fides hírügynökséghez küldött jelentése szerint az első exhumálásra negyvenöt évvel ezelőtt, 1975. október 23-án került sor. A boldoggáavatási eljárása már folyamatban volt. A földi maradványokat a caracasi Déli köztemetőből a Nuestra Señora de la Candeleria-templomba szállították. A szegények orvosát ugyanis már akkor is rendkívüli tisztelet övezte, és a köztemetőben lévő sírjához sűrűn érkező látogatók hatalmas száma biztonsági és közrendvédelmi problémákat okozott. Egyik alkalommal például a sírjára helyezett rengeteg égő gyertya tüzet okozott, ami kárt tett a sírkőben is. 

Most a boldoggá avatás miatt került sor az újbóli exhumálásra. 

José Gregorio Hernández Cisneros Isnotúban született 1864. október 26-án, hat testvér közül elsőként. Caracasban szerzett diplomát orvostudományból, majd Párizsban, Berlinben, Madridban és New Yorkban folytatta tanulmányait. Egyetemi tanár lett, hazájában ő vezette be a mikroszkóp használatát, és a caracasi egyetemen megalapította a bakteriológia tanszéket.

Szakmáját hivatásként élte meg, főként a legszegényebbek érdekében, akiknek gyakran a saját pénzéből vette meg az orvosságokat. 1899-ben belépett a ferences harmadrendbe. Mély hite arra késztette, hogy 1908-ban a Lucca közelében a farnetai karthausi kolostorba költözzön, hogy szerzetes legyen. Egészségügyi okokból azonban nem sokkal később vissza kellett utaznia Venezuelába, ahol ismét tanítani kezdett.

1912. október 1-jén Juan Vicente Gomez tábornok elrendelte a rezsim ellenségének tartott caracasi egyetem bezárását. Cisneros ekkor úgy érezte, továbbra is vonzza a megszentelt élet, és Olaszországba, ezúttal Rómába ment teológiát tanulni. Ismét megbetegedett, nyolc hónap után el kellett hagynia Rómát és visszatért Caracasba. Megértette, hogy Isten akarata az, hogy orvosi hivatását gyakorolja, főként a szegények érdekében. Iskolát alapított, tudományos kutatásokat végzett, a spanyolnátha-járvány idején gondosan ápolta a betegeket. 1919-ben autóbalesetben halt meg.

Fordította: Balláné Sárközi Jáhel

Forrás: Fides; Acistampa

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria