Három nyelven imádkozták a Miatyánkot az ökumenikus imahét megnyitóján Nagyváradon

Külhoni – 2020. január 21., kedd | 13:43

Nagyváradon tizenegyedik éve ünneplik együtt a város keresztény felekezetei a Krisztus-hívők egységéért rendezett imahetet, amely idén január 18. és 28. között zajlik. Az imahét mottója: „…igen emberségesen bántak velünk…” (ApCsel 28,2), és arra a meglepően emberséges bánásmódra utal, amelyben Málta szigetén a pogány lakosok részesítették a hajótörést szenvedett Pál apostolt és utastársait.

A partiumi városban már a hivatalos megnyitó előtt egy nappal, január 18-án, szombat este megkezdődött az ökumenikus imahét: a görögkatolikus székesegyházban tartották meg a keresztény egységért való ifjúsági imaórát.

Január 19-én, vasárnap este pedig a római katolikus székesegyházba érkeztek a keresztény felekezetek elöljárói, a város plébánosai és számos hívő. Böcskei László megyéspüspök nyitotta meg az imaórát, majd arról beszélt, hogy az imában Istent Atyánknak szólítjuk, egymást pedig testvéreknek. Az imádság nyelvén, közös nyelvünkön akarunk megszólalni, amikor az emberiség megosztottság okozta tragédiáinak megannyi formáját tapasztaljuk. Az egységet kifejező lehetőségeket keressük és akarjuk megragadni, Isten teremtett világának szolgálatában. A kölcsönös megismerés, elfogadás és örömmegosztás jegyében kezdjük el ezt az imahetet – mondta a házigazda püspök, majd a testvériség kifejezésére hívta meg a jelenlevőket, akik a béke jeleként kezet fogtak egymással.

Az imahét alatt minden felekezet templomában vagy imaházában egy-egy lelkipásztor prédikál, a többi egyház képviselői pedig rövid imával kapcsolódnak be az áhítatba. Vasárnap este a prédikációt Virgil Bercea görögkatolikus püspök mondta. Szent Pál apostolnak és útitársainak viszontagságaira tért ki a felolvasott szentírási rész alapján. Szent Pálnak a hullámoktól hányt-vetett hajója lehet az Egyház is, amelyből ki kell dobni a fölöslegest, mindazt a túlsúlyt, amely megakadályozza a biztonságos előrehaladásban, vagyis önzőségeinket, bűneinket.

Egy történettel szemléltette a szónok a távollét ellenére való egységet. Eszerint egy indián minden naplemente előtt egy rituális mozgásokból álló táncot végzett. Akik látták őt, egy idő után megkérdezték tőle, hogy mi a jelentése ennek a pontos órában elvégzett szertartásnak, mire az indián azt felelte, feleségével megegyeztek abban, hogy bárhol legyenek, meghatározott órában mindketten elvégzik ezt a táncot, és arra a rövid időre együtt lesznek, akkor is, ha fizikailag távol vannak egymástól. Egy családnak a lényege az, hogy a felek együtt legyenek, együtt haladjanak az úton, még akkor is, ha néha eltávolodnak. Így Krisztus Egyházának is az a küldetése, hogy tagjai együtt haladjanak az üdvösség felé vezető úton.

Bercea püspök felidézte, hogy Ferenc pápa megcsókolta a Dél-Szudánból érkező politikusok lábát, erős jelét adva annak, hogy a különbözőségek, nézeteltérések ellenére is lehet együtt haladni, hogyha az Úr az útitársunk. Sajnos sokszor túlságosan emberi módon gondolkodunk, és sok lehetőséget elszalasztunk – állapította meg a szónok.

A prédikáció után a keresztény felekezetek képviselőinek rövid imái következtek: az ortodox egyház nevében Radu Valer Rus, a reformátusok nevében Csűry István püspök, a Messiási Zsidó Közösség nevében Avner Prescura, a Tábor Pünkösdista Közösség részéről Popa Gheorge lelkész, majd az evangélikus egyház helyi lelkésze, Mátyás Attila, továbbá Bálint Pál baptista, Kardos József unitárius lelkész, végül pedig Tiberiu Bulzan, a Betania közösség lelkésze imádkozott.

A közös imaalkalom végén a különböző felekezetű és nemzetiségű résztvevők magyar, román és héber nyelven mondták el a Miatyánkot, majd a két katolikus püspök, Böcskei László és Virgil Bercea megáldotta a jelenlévőket.

Forrás: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye; Eugen Ivuț (nagyváradi görögkatolikus székesegyház)

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria