Hiba György SJ mesélt Libanonban töltött képzési idejéről a budapesti Párbeszéd Házában

Hiba György SJ 2023 szeptemberétől ez év májusáig töltötte Libanonban a harmadik probációját – a szív iskoláját –, melyet terciának neveznek. Ezt az időszakot Nicolas Kluitersnek ajánlotta. A holland jezsuita szerzetest – aki a hetvenes években került Libanonba – 1985-ben muszlim szélsőségesek elrabolták és megölték. A terciára a jezsuita képzés végén kerül sor, ennek révén kell belenőnie a szerzetesnek a társaság apostoli testébe. Vagyis ezen időszak középpontjában az apostolkodás áll, de legalább ennyire fontos a kiengesztelődés, mely segít eljutni az egyik embertől a másikig. A tercia során egy terciamester irányításával folyik a lelki képzés. Ilyenkor a megszokott sémáiból kizökkentve saját magával is szembesül a szerzetes: idegen környezetben, eddig nem ismert társakkal készül jezsuita hivatására. Hiba György SJ tizenhárom különböző országból érkezett szerzetestárssal vett részt a probáción. Mint elmondta, nagyon hamar túlléptek a nemzeti hovatartozásból adódó különbségeken. Segítették, támogatták egymást. A tercia során a már lezártnak tűnt problémák újra előkerülnek, ezért is fontos, hogy legyen valaki a szerzetes mellett, aki megtartja őt.

Hiba György ezt követően Libanonról szólt néhány szót. A libanoni zászlóban a fehér a béke szimbóluma, míg a piros szín a mártírok vérére emlékeztet. A zászló közepén a cédrus található, melyből nagyon sokat láthatunk az országban, egyes példányai akár ezer évig is elélnek.

A Libanoni Köztársaságot északról és keletről Szíria, délről Izrael, nyugatról pedig a Földközi-tenger határolja. Nevét a sémi „fehér” szóból kaphatta, mivel a 3000 méteres Libanon hegyvonulat egy részét állandóan hó fedi. Az ókorban itt élő föníciaiak városállamokat alkottak, s az egyiptomi, asszír, új-babiloni és perzsa hódítókkal szemben is megőrizték kulturális önállóságukat. A terület előbb a Szeleukida, majd a Római Birodalom része lett. A térítő Szent Pál már talált itt keresztény közösségeket. A 6. század közepén északi része jakobita keresztény lett, ám a 7. századtól Libanonba behatolt az iszlám is. Később drúzok és maroniták telepedtek be az országba. (A maronita az egyetlen római katolikus keleti rítus.) A keresztes hadjáratok idején a hegyi erdőkben élők a keresztény hadakat segítették. 1516-ban az oszmán törökök hódították meg Libanont, így vált muszlim országgá. Libanon a 18. században a görögkatolikusok és az örménykatolikusok bástyája volt. 1860-ban véres keresztényüldözés volt az országban.

Az európai hatalmak a 19. század második felében hozták létre az önálló Libanont, mely az első világháború után a francia népszövetségi irányítás alatt álló Szíriához került. 1926. szeptember 1-jén jött létre a franciák bábáskodása mellett a Libanoni Köztársaság, valós függetlenségét azonban csak 1943-ban nyerte el az ország. Az Izrael elleni háborúkból általában kimaradt Libanon, de a szemben álló felek saját céljaikra használták a területét. Libanon 1975-ben polgárháborúba süllyedt, a harcok egészen 1990-ig tartottak. Ezt követően a „békét” a szír hadsereg biztosította, mely 2005-ben kivonult az országból. 2006-tól az izraeli–Hezbollah konfliktus határozza meg az itt élők mindennapjait. 2016-tól súlyos gazdasági válság sújtja az országot. Napjainkban Libanonnak 4,5 millió lakosa van, de él itt 1,5 millió szír és félmillió palesztin menekült is. Az ország legutóbb egy hatalmas robbanás miatt került a címlapokra: 2020. augusztus 4-én, a bejrúti kikötőben bekövetkezett detonáció miatt 200 ember halt meg, 300 ezer pedig elvesztette az otthonát. Libanont sajátos hatalommegosztással kormányozzák: az államelnök maronita keresztény, a miniszterelnök szunnita iszlám, a parlament elnöke pedig síita iszlám vallású.

A déli részt napjainkban is a Hezbollah uralja, e területről elkergették a keresztényeket. Hiba György szerint a jelenlegi közel-keleti konfliktust szinte lehetetlen megoldani, az egyetlen út a kiengesztelődés lehet.

Az országban nincs szociális ellátórendszer. Hiba György Bejrútban találkozott Eliasszal, aki társával időseket látogat, gazdagokat és szegényeket egyaránt. Egyik nap ő is elkísérte Eliast, megáldotta a rendkívül nyitott és kedves embereket. Az egyik idős néni lakásának az ablakai betörtek a 2020-as robbanástól, súlyos sebeket ejtve rajta, melyeknek következményeit még most is viseli. Bejrútban, mely korábban egy nyüzsgő, gazdag város volt, manapság nincsenek turisták. Hiba György itt és Bikfaiyában is felkereste a jezsuiták rendházát. Libanon népszerű szentje Szent Charbel, az ő sírját is meglátogatták Annayában. Hiba György elmesélte, hogy a zarándokok a szentmise közben is jöttek-mentek, volt, aki a fejére tette az oltárkeresztet.

Az Izrael elleni terrortámadás után Libanon is célkeresztbe került, mert a reptér a Hezbollah ellenőrzése alatt áll. Hiba György ezért is szeretett volna Örményországba menni a Szeretet Misszionáriusaihoz (Teréz Anya Nővérei). Végül egy római kitérő után – ahol a helyi nővéreknek segített – sikerült eljutnia Örményországba, közelebbről Szpitakba. A nővérek egy súlyos földrengés után érkeztek ide, segíteni szerettek volna a testileg és lelkileg is sérült embereknek. A közelmúltban az itt épült kis házakba karabahi menekültek jöttek. Hiba György itt hittanórát és katekézist is tartott, még gyerekeknek is. Később Jerevánban is szolgált, ahol a nővérek olyan árvákkal foglalkoznak, akikről azért mondtak le a szüleik, mert fogyatékossággal születtek. A nővérek önkéntesekkel együtt látják el őket: szeretetet és emberi méltóságot adnak nekik. Hiba György elmondta: ennek az időszaknak az volt a tapasztalata, hogy a megkülönböztetésnek (hogy tudjuk, mi jön Istentől és mi nem – a szerk.) – mely a lélek számára talán már egyértelmű – a gondolkodásban is meg kell jelennie. A jezsuita szerzetes Grúziába is eljutott. Ott egy maroknyi katolikus kisebbség él, az orosz befolyású ortodoxia hozzáállását finoman szólva sem az ökumené jellemzi.

A tercia végén, már újra Libanonban át kellett gondolnia mindazt, amit tapasztalt, reflektálnia kellett jezsuita mivoltára. Hiba György ebből azt emelte ki, hogy rájött, nem az elkövetkező időszak feladatain kell rágódnia, hanem fel kell ismernie, mi viszi közelebb Jézus Krisztushoz. Az egyik bemutatott képen egy Szűz Mária-szobrot látunk, ahogy nyugodtan ül. „Itt egy ritkán ábrázolt jelenettel találkozunk: Mária várja a Fiát. Nekünk, keresztényeknek azt kell észrevennünk, hogy bennünket is vár.” Hiba György azt is kiemelte, hogy minden gondolatunknak Krisztus keresztjéből kell kiindulnia, úgy, ahogyan az örmény ábrázolásokon is látjuk. Ezeken a kereszt inkább egy fára hasonlít, melynek ágaiból a lelki élet bimbói sarjadnak.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír