Ifjúsági találkozón mutatták be a Pannonhalmi Főapátságban az „Énekelj az Úrnak!” új kiadását

A pannonhalmi bazilika ezeréves falai között, ahol nap mint nap felcsendül az orgona, pendültek meg a húrok; ahol gregorián dallamokban, a zsoltárok ősi szövegeivel szólítják meg Istent, ott kísérte most gitár a dicsőítő dalokat. Pannonhalmán ezúttal ifjúsági és plébániai közösségek, katolikus ifjúsági zenekarok tagjai voltak a vendégek. Tanúságtételek, zsolozsma a bencés közösséggel, dicsőítő imaóra és flashmob gitárral – ezek voltak az országos találkozó programjai. Az eseményre nemcsak Nyugat-Magyarországról, de Debrecenből és Szegedről is érkeztek résztvevők.

„Összegyűltünk, hogy együtt énekeljünk az Úrnak, és testvéri közösségben legyen részünk” – fogadta Dejcsics Konrád OSB, a főapátság kulturális igazgatója, a Bencés Kiadó vezetője az egybegyűlteket a főapátság vetítőtermében.

Majd Hortobágyi T. Cirill főapát köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelten a megjelent „nagyokat”, az „öregeket”, az Énekelj az Úrnak! című, ismert és kedvelt „kék könyv” dal- és dalszövegszerzőit, akik „nemcsak létrehozták a dalokat, de meg is küzdöttek értük a ’70-es, ’80-as évektől fogva”.

Sajnos többen – köztük Sillye Jenő – nem merték vállalni a pandémia miatt a személyes részvételt, itt voltak azonban családja tagjai, fia és unokái, vezetésükkel szólaltak meg a kék könyv énekei a tanúságtételek között.

A főapát elmondta, hogy 1993-ban hiánypótló volt a „kék könyv”, akkor ez volt az ország egyetlen, gitáros dalokat kottával együtt tartalmazó énekeskönyve. Mára példányai – ahogy az 1999-ben megjelent második kiadásé is – elérhetetlenek, így vált egyre sürgetőbbé egy új kiadás. A harmadik kiadás, melyet a Miniszterelnökség, a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatott, egy könnyebben, jobban használható, javított átdolgozás.

Hortobágyi Cirill szerint a fiatalok számára a gitáros énekek önkifejezési formát jelentenek, ami hiteles imádság, a szívükben lévő öröm és hálaadás kifejezése Isten felé.

Mit tudna tenni az Egyház, hogy a fiatalok jobban járjanak templomba? – idézte a főapát a pannonhalmi diákságnak a Pál József Csaba temesvári püspökkel való találkozása során elhangzott kérdést. A temesvári főpásztor visszakérdezett, mit tegyünk, ti hogyan látjátok, mit kell tennünk? Egy nyolcadikos azt válaszolta, kevés a fiataloknak való program, az atyák a felnőttekre gondolnak inkább. Cirill atya szerint épp egy ilyen énekeskönyv lehet az apropója annak, hogy megszervezzük az imádság alkalmait, ahol a fiatalok is jól érzik magukat. A fülbemászó dallamok, a zene járható út lehet feléjük. A főapát kifejtette, Pannonhalma mindig szerepet vállalt a liturgia gondozásában, ékes pont ebben a „kék könyv” is. Hortobágyi Cirill példaértékűnek tartja, hogy megfér egymás mellett a szerzetesközösség latin gregorián éneke és a diákmise gitárral. „Éljen és viruljon a liturgia, a zenei kincs gazdagsága” – ennek gondozását ma is küldetésének érzi a bencés közösség.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára arról beszélt, hogy a fontos nagy beruházások, templomok, közösségi házak építése és felújítása mellett nagyon lényeges, hogy mindezek élettel való megtöltésére is figyeljünk. Ezért támogatni kell az ehhez vezető tartalmakat, mint például egy gitáros énekgyűjtemény megjelenését.

Hardi Titusz, a főapátság oktatási igazgatója, az Énekelj az Úrnak! kötet szerkesztője, kezdeményezője visszaemlékezett első pannonhalmi húsvétjára. Elmondta, Budapesten, állami gimnáziumban tanult. 1980. április 4-ét írtunk. Az erre a napra, a „felszabadulás” ünnepére elrendelt állami szabadnapnak köszönhetően nagypénteken elárasztották az emberek a templomokat. Így történt Pannonhalmán is, a bazilika megtelt az ország különböző szegletéből érkező sokasággal. Hardi Tituszt magával ragadta a liturgia. „A koromsötétben várakozó gyülekezet átélte Krisztus világosságának csodáját, megünnepelte Krisztus feltámadását, a fiatalok egy csoportja engedélyt kért a főapáttól, hogy tovább ünnepelhessenek a bazilikában. Az ezeréves falak között órákon át kitörő lelkesedéssel énekeltünk. Az Úrnak énekeltünk »új éneket« abban a korban, amikor még azt tanították, hogy a vallás a nép ópiuma, múló hagyomány, magától el fog halni. Az énekek közvetítésével azt éltük meg, hogy Krisztus él, nincs az a földi hatalom, ami ezt semmissé tudná tenni. Nagyban köszönhetjük fiatalkori hitünket ezeknek az énekeknek, mert bennük találtuk meg azt a hiteles kifejeződési formát, hogy az evangélium mindig megszólít, örömhíre soha el nem múlik.”

Hardi Titusz felelevenítette azt az időszakot, amikor ezek a gitáros énekek és azok az egyházi alkalmak, ahol elhangzottak, különleges tiltás alatt álltak. Titusz atya fiatal bencésként Budapestre került. A Szent Szabina-kápolnában gitáros énekekkel kísérték a gyerekmisét. Az énekek akkor hallás útján terjedtek, kézzel másolták, titokban sokszorosították őket. A rendszerváltásig kellett várni, hogy összegyűjtsék, és 1993-ban könyv alakjában közre tudják adni őket. 1999-ben készült el a második kiadás, ma már nem hozzáférhető egyik sem.

„Azt kívánom, hogy 2021-ben is megtaláljátok azokat az énekeket, melyekkel szívetek mélyéből, gyászban és ujjongásban, bánatban és örömben tudtok Istenhez fordulni, örömben, bánatban” – szólt a jelen lévő fiatalokhoz Hardi Titusz.

Sillye Jenő képernyőn keresztül küldte el üzenetét, unokája által készített videofelvételen szólt a pannonhalmi találkozó résztvevőihez. Köszönetét fogalmazta meg, hogy gondozzák és elérhetővé teszik ezt az énekkincset, és reményét fejezte ki, hogy a fiatal generáció ajkán is fel tud csendülni általa az istendicséret. „Láttam a műfaj gazdagodását, átéltem a kritikus hangokat, és most annak örülök, hogy ünnepelhetünk, hogy a kiadvány el tud jutni újra a fiatalokhoz.” A dalszerző arra biztatott, ne adjuk fel Isten dicséretét, mert ez teljesíti ki és teszi boldoggá életünket.

Endrédy Gábor is a találkozó tanúságtevője volt. A fiatal színész úgy készült, a pannonhalmi diákokhoz fog szólni. Tanúságétele által a már régebb óta fiatalok a tizenhat évesek bőrébe bújhattak, a színész ugyanis a tizenhat éves kori önmagáról beszélt, aki döntés előtt állt, pályát kellett választania. Legmélyebb vágya arra vitte, minden eszközzel küzdjön azért, hogy színész lehessen. Sokat tett érte, és ma egy budapesti társulat tagja. Közben, mindössze hat év leforgása alatt megnősült, három gyermeke született, akik közül kettő már óvodás.

A színész arra döbbent rá, hogy amikor késő délután és hétvégén a gyerekei otthon vannak, ő akkor dolgozik. Ma úgy érzi, választott hivatása nehezen összeegyeztethető a családi élettel. De azt vallja, a nehéz döntések előtt segítségül kell hívni a Szentlelket, rá kell bízni magunkat a Jóisten végtelen irgalmára, imádkoznunk kell.

Ha Isten tenyerén tudjuk magunkat, nincs rossz döntés, irgalmával a kátyúkból is ki lehet mászni. Ráhagyatkozni Istenre, ez adja meg a biztonságot, hogy jól döntünk – fogalmazta meg élete tanulságát Endrédy Gábor.

Dejcsics Konrád a kötetet bemutatva elmondta, hogy a harmadik kiadás szerkesztője Hardi Titusz, a zenei szerkesztő Kiss Zsolt, a Szent Márton-bazilika karnagya volt. A kottagrafikát Szilágyi Miklós készítette, a kötet tipográfiáját és tördelését Juhász Márton végezte.

A Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója elárulta, a bencések már elkötelezték magukat, hogy el fog készülni a második kötet, melyben az új dalok kapnak helyet. Bátorított minden dalszerzőt, keressék meg a kiadót.

A találkozó résztvevőit ezután a bazilikába várták – dicsőítésre, napközi imaórára a bencés közösséggel, végül pedig egy záró gitáros flashmobra. Konrád atya bevezetett a szerzetesek napi gyakorlatába: „Az imaórákon Isten igéjének fényében nézünk rá életünkre. A zsoltárok szavaival imádkozunk, így olyan szavakat is kimondhatunk, amiket magunktól nem mondanánk. Szent István – akinek monostorunk alapítását köszönjük – elrendelte, hogy saját könyörgéseinket is hozzáfűzzük Magyarországért, a magyar jelenért és jövőért elmondott imához.”

Az imádságot a szombathelyi Új esély zenekar vezette be, majd éles váltással a déli imaóra, a bencések gregorián zsolozsmája következett orgonás kísérettel, majd újabb váltás után a gitárosok körbevették az oltárt, és hosszan szólt az Istent dicsérő, hálaadó ének.

A nagy sikerű és klasszikusnak számító ifjúsági gitáros énekeskönyv, az Énekelj az Úrnak! harmadik, javított, átdolgozott kiadása új kottaképpel, praktikusabb kivitellel, a kortárs kottagrafikának és szerkesztői elveknek megfelelően készült, az első két kiadás hagyományát követve, rendkívül igényes harmonizációval és zenei szerkesztéssel.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír