Iránytű a 21. századi keresztény neveléshez – Bemutatták Zsódi Viktor SchP könyvét a Sapientián

A könyv ünnepe

Az Új Ember kiadványok sorozatban megjelent könyv bemutatóján jelen volt Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora; Birher Nándor, a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánja; Rubovszky Rita, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Oktatási Bizottságának főtanácsadója, a Ciszterci Iskolai Főhatóság igazgatója; Takács Anita, a Szociális Testvérek Társasága magyarországi kerületének elöljárója; Tóth Tamás egyháztörténész; Valaczka András író, tanár, a kötet szerkesztője és sokan mások. A beszélgetést és a könyvbemutatót Kuzmányi István állandó diakónus, a kötetet kiadó Magyar Kurír főszerkesztője vezette.

Az alkalom a Piarista Gimnázium Obsitos kórusának előadásával kezdődött. Műsorukban felcsendültek Melegh Béla karnagy vezényletével Orlande de Lassus, Tomás Luis de Victoria reneszánsz darabjai, Bartók Béla Csujogató és Huszárnóta című kórusművei, valamint egy bordal Henry Purcell Artúr király című operájából. 

Erőteljes, férfias, karakteres és életteli előadásuk után Kuzmányi István köszöntötte a jelenlévőket a könyvbemutatón, mely, mint mondta, ünnep, az ünnepi könyvhét alkalma, és amelyhez a kórus valóban ünnepi hangulatot teremtett. Beszédében utalt a futball-világbajnokságra újítására: a bírókon lévő fejkamerán keresztül, egy új szemszögből is lehet látni a fontosabb jeleneteket.

Ha kézbe vesszük ezt a kötetet, Viktor atya fejkameráján keresztül tudunk ránézni az oktatás, nevelés és a lelkiség területére”

– fogalmazott, majd a latin mondást idézve (docendo discimus – tanítva tanulunk) megköszönte a könyvet a szerzőnek.

A teljes ember nevelésének távlatai

Udvardy György érsek beszédében rámutatott: minden könyvbemutató ünnep, a szellem, az ember, a kultúra ünnepe, és egyben liturgia is, hiszen megjelenik benne az istendicsőítés.

Mivel a szerző pap, tanár, szerzetes, így már a kötet címében érezhető, hogy a nevelés valójában az üdvösség szolgálata, az evangélium hirdetésének speciális területe, a tanár pedig a nevelés és a növekedés művésze – mutatott rá az érsek, majd kiemelte a tanár tapasztalatának, Istenhez és a konkrét személyhez való hűségének jelentőségét. Hangsúlyozta, a könyvben megjelenik a piarista közösség karizmája, és ez

a piarista nevelési hagyomány az Egyházban felismert és elismert karizma, nagy ajándék.

Az érsek ezután a cím értelmezési lehetőségeire világított rá. Mint mondta, a 24. zsoltár 7. versének több értelme van. A zarándokzsoltárban olvasható „Táruljatok fel, örök kapuk” jelenti a zarándokok Jeruzsálembe való bevonulását, a Messiás dicsőséges bevonulását, ugyanakkor Jézus második eljövetelét is. Ilyen módon utal az egyén méltóságára, a célba érkezésre, a nevelés méltóságára és szentségére. Az alcím egyértelműen keresztény nevelésről beszél, kijelöli, hogy Jézus Krisztus személye áll a középpontban.

A könyvben hat részben elrendezve 23, nagyjából azonos hosszúságú írás található – mutatta be a kötet tartalmát Udvardy György. – Világos az antropológiai alap: a teremtett, megváltott ember szentségre kapott meghívást. Az új ember kialakulása nem elvont eszmény, hanem konkrét valóság. Jézus Krisztus megtestesült Istenfia áll a nevelés középpontjában, személye a valóság alapja, az egyetlen realitás benne ismerhető fel.

A pedagógus is fontos szereplője az írásoknak. Tanúságtétel által nevel, hiteles kell legyen, nemcsak tartalmat közvetít, hanem személyes kapcsolódása által készséget ad a fejlődésre, növekedésre.

A könyv a 21. század aktuális nevelési feladatait is áttekinti. A szerző kiemeli a közösség nevelő szerepét és a szolidaritás fontosságát. Átsugárzik az írásokon, hogy

a piarista nevelés a hit, a kultúra, a vallásos élet és a tudomány harmonikus egységéből következik, a teljes embert neveli párbeszéddel és párbeszédre.

Udvardy György hangsúlyozta, a rövid írások gyűjteménye szinte az összes neveléssel kapcsolatos, jelenleg is aktuális témát érinti. Pontos, egyértelmű megfogalmazásokat tartalmaz, ellentéteket old fel, tágítja az értelmezési lehetőségek körét. Példaként említette: „A katolikus nevelés nem védekezés, hanem meghívás a párbeszédre” – mely ma is aktuális.

Isten feltárta nekik a hit kapuját

Lobmayer Judit nővér először Udvardy György gondolataihoz kapcsolódott. Rámutatott, Jézus egyszer kifejezetten pedagógusként mutatkozik meg az evangéliumban, azt mondja: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”, ráadásul a szelídség és az alázat éppen a mai ünnephez, Jézus szíve ünnepéhez kapcsolódik. „A kötetből is sugárzik ez az evangéliumi látásmód” – tette hozzá.

Elmondta, az Apostolok cselekedeteit olvasva egy rész különösen megszólította: Pál és Barnabás visszatérve Antiochiába elbeszélték, mi mindent tett velük az Isten: tanítottak, és ezáltal Isten feltárta a pogányok előtt a hit kapuját. Hozzátette: a kötetben is szó esik arról, hogy

a tantárgyak tanítása során a legfontosabb, hogy a tanulókban megnyíljon a „hit kapuja”, ami egészen váratlanul is megtörténhet.

Ez után elemezte a könyvben szereplő fényképeket, melyeket Szabó Csaba készített. Mint mondta, a fejezetet bevezető fotók tág asszociációs lehetőséget kínálnak, egységet teremtenek a forma és a tartalom között. A képek egyesével is megszólítanak, de egymással is összefüggésbe hozhatók. Minden képen sziluetteket láthatunk, így a személyek és tárgyak sejtetnek, túlmutatnak önmagukon, a keresés jelképévé válnak – fogalmazott, majd a címlapképtől kezdve érzékeny, részletes értelmezést fűzött a fotókhoz.

A közösségi iskola öröme, kulturális hídépítés és szerzetesi jelenlét

Kuzmányi István ezután Zsódi Viktort a Gravissimum educationisról és XIV. Leó pápa apostoli leveléről (Rajzoljuk meg a remény új térképeit) kérdezte.

A szerző kiemelte, a katolikus iskolák az örömről szólnak, amit meg kell mutatni. A nevelés közösségi akció: a katolikus iskola életében az egyik legfontosabb pillanat, amikor intézményi iskolából közösségi iskolává válik.

A Katolikus Egyház nevelésről szóló tanítása a legprogresszívebb, legmodernebb, a személyt leginkább tiszteletben tartó, a méltóságát középpontba helyező pedagógia

– fogalmazott.

Kuzmányi István Udvardy Györgynek, aki Európa kulturális fővárosaiban volt jelen főpásztorként, Pécsen püspökként, most pedig Veszprémben érsek, feltette a kérdést: Mit jelent a párbeszéd, a hídépítés a kultúra terén?

Az érsek válaszában Szent II. János Pál pápa mondatát idézte, miszerint

a hit kultúrát teremt; az a hit, amely nem teremt kultúrát, valójában nem hit.

A hitből fakadó kultúra tehát ráirányítja az ember gondolkodását Isten dicsőségére, az ember méltóságára. A hit megtermékenyíti az adott kor kultúráját. Feladatunk, hogy a kultúrával találkozási felületet hozzunk létre, ahol  lehetőség van egy-egy élmény kapcsán önmagunkra, a közösségre reflektálni – mutatott rá Udvardy György.

A következő kérdés Judit nővérhez szólt: Mit jelentett húsz éve és most szerzetesként kísérni a fiatalokat?

Lobmayer Judit elmondta, régen a szerzetesek 24 órában jelen voltak a diákok számára az iskolában és a kollégiumban.

Ma arra van szükség, hogy szinte észrevétlenül álljanak a diákok mellett, akik, ha kell, tudjanak hozzájuk fordulni.

Elmondta, a gyerekek néha odaszaladnak hozzá, ilyenkor nagyon jó kapcsolatot teremteni velük. „Már nem tudunk úgy ott lenni mellettük, mint korábban, de ennek is értéke van” – tette hozzá.

Megosztotta, hogy a könyv a tartományfőnöki jelenlétére is inspirálólag hatott. „A tartományfőnök odafigyel a diákokra és a tanárokra, minden alkalmat megragad, hogy megszólítsa őket, és muníciót ad nekik.” Ez a figyelem a részéről nagyon fontos, hiszen a munkatársak részesei a szerzetesrend karizmájának.

Zsófi Viktornak szólt az utolsó kérdés a Szentatya által is középpontba állított társadalmi igazságosság témájáról.

Az igazságosságról beszélve komoly konfliktusok tudnak kialakulni – mutatott rá a tartományfőnök. –

Isten igazsága mindig több, mint amit mi, emberek fel tudnánk fedezni. A pedagógus hivatása, hogy Isten szemével tudja látni a diákjait, meg tudja mutatni nekik az isteni igazságosságot.

Bátoríthatja őket, hogy ezt a teljesebb igazságot keressék a saját életükben, ezt építsék az osztályközösségükben, családjaikban, a társadalomban.

Kuzmányi István végül köszönetet mondott a beszélgetőtársaknak, a szerzőnek, Szabó Csaba fotósnak, Valaczka András szerkesztőnek, Arany Imre tipográfusnak.

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír