Isten ott tud nekünk segíteni, ahova helyez minket – Szentmisével kezdődött a Dóm téri forgatag

A hagyományos rendezvény új helyszínre vitte a Szent Gellért-találkozóra érkezett fiatalságot. A Szeged-Csanádi Egyházmegye egész területéről jöttek Szegedre csoportok hitoktatóikkal – több mint kétszáz gyerek és fiatal.

46. alkalommal – a Katolikus Társadalmi Napokhoz kapcsolódva – a dómban ünnepelték Szent Gellértet, az egyházmegye első püspökét és védőszentjét, aki a magyar nép közösségéért áldozta életét.

Megtelt a templom, a padokban rengeteg fiatal ült. A zenei szolgálat ezúttal koncertélmény volt, a Szamosi Szabolcs zenei igazgató vezényelte kórus és zenekar Haydn F-dúr miséjét adta elő.

A szentmise főcelebránsa Kiss-Rigó László házigazda püspök; a szónok Felföldi László pécsi megyéspüspök volt.

Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye főpásztora köszöntötte a püspöktársakat és paptestvéreket, akik hittanosaikat kísérték el, a Szent Gellért-találkozó fiatalságát és a világ különböző részeiből érkezett vendégeket.

Felföldi László pécsi megyéspüspök szentbeszédében Szent Gellért és tanítványa, Imre herceg kapcsolatát megelevenítve szólt nevelthez és nevelőhöz.

Van-e a neveltnek nevelő, aki meghallgatja, megérti, és olyan irányt tud mutatni, amely az életen át tudja vezetni? Meghallja-e, elfogadja-e a fiatal ezeket az életvezető szavakat? – tette fel a kérdéseket a főpásztor. – Gellért éveket töltött tanítványával, ebből a kapcsolatból formálta a rá bízott fiatal életvezetését.

Gellért élete üzenete ma is aktuális:

itt maradok, veletek maradok, értetek maradok, Krisztus szándéka szerint.

Felföldi László püspök a vértanú pap életének három vonatkozását emelte ki, melyek alkalmassá tették arra, hogy tanító legyen: a Biblia, a nevelés és Isten akaratának elfogadása állt a középpontban.

A Biblia Gellért életének valósága volt. Írásai 885 bibliai idézetet tartalmaznak, ez is mutatja, hogy a Szentírás nagy részét kívülről tudta. Ezekben a szavakban Isten szólt hozzá – hívta fel a figyelmet a pécsi megyéspüspök. – Vajon mi felismerjük-e, hogy Isten ma is szól hozzánk, ma is tanít beszélni, és kapcsolatban akar lenni velünk? Nemcsak a liturgikus ünnepeinken, hanem tegnap és holnap is. Döntő életem számára, hogy megértettem-e üzenetét, mert ez képesít arra, hogy kapcsolatban legyek vele és az embertársakkal is.

Gellért elhagyta a remeteséget, hogy Imre tanítója legyen. Tudta, hogy a nyelvek, az írás-olvasás mellett neki az élet vezetésére kell tanítania Imrét. A családban, az egyházközségben ez a felnőtt felelőssége; ezt akkor tudja megtenni, ha személyes kapcsolatban vannak egymással – ami azt jelenti, hogy le tudnak ülni egymással; az egyik feltárhatja, ami szívében van, és a másik ezt meghallja. A neveltnek szüksége van arra a tudásra, amit a nevelő át tud adni, aki meg tudja mondani, mi a jó és mi a rossz – hangsúlyozta a szónok. – A személyes kapcsolatban tud elfogadásra találni ez a tudás, melyre nagy szüksége van a fiatalnak, hogy megtalálja helyét és feladatát a világban.

Régen az ember meg volt győződve arról, hogy amit ő tud, arra meg is tudja tanítani a rá bízottakat. Erre kell újra rátalálni. Mit tudok az élet és emberség lényegéről, milyen az istenkapcsolatom. Gellért tudta, hogy ez a nevelő feladata. Példája erre kell, hogy ösztönözzön minket is.

Gellért élete Isten akaratának elfogadásáról szól. Idegenbe érkezett, vállalta az ebben való létet, és mindig azt a feladatot végezte, melyet rábíztak. A Krisztust hirdető Egyház tud világosságot hozni a világba. Enélkül kétség, vakság, zűrzavar van a világban. Viszünk világosságot? Hirdetjük Krisztust? Valaki foglalkozik azokkal az emberekkel, akik kétségek között élnek?

Van, aki leül veled a te szívedről beszélgetni? – fordult a fiatalokhoz szentbeszédében Felföldi László. – Ki vállalja ezt? Ez az édesapák, édesanyák, tanárok, papok, nevelők felelőssége, ha csak szentjánosbogárnyi fényt tudnak vinni is – hangsúlyozta, végül pedig Isten akaratának elfogadásáról szólt a püspök.

Gellért számára azt jelentette ez az elfogadás, hogy ott élt, és azt végezte, amire Isten hívta. Számunkra is azt jelenti Isten akaratának elfogadása, hogy ahova szán bennünket, ott vállaljuk a ránk bízottakat? Tudnunk kell ugyanis, hogy

Isten ott tud nekünk segíteni, ahova küld minket.

Gellért, bár idegenben élt, nem is biztos, hogy tudott magyarul, de itthon tudta itt érezni magát. Így a szeretet és béke dallama született meg a szívében, és ezt közvetítette az emberek felé – mutatott rá a pécsi főpásztor, majd Váci Mihályt idézte: „Itt kell a napok hordalékából / kimosni életem maroknyi aranyát.”

Ebben nyújthat segítséget a fiatalnak az a felnőtt, akire fel tud nézni – emelte ki a szónok. – Most hát rajtunk a sor, hogy elfogadjuk ott, ahol vagyunk, Isten akaratát, meghalljuk és megértsük szavát, és közösséget teremtő erővel építsük Isten országát.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír