Bajzák Eszter 1946. július 7-én született Tiszabercelen. Szülei pedagógusok voltak. Középiskoláit Nyíregyházán és a Svetits Katolikus Gimnáziumban, Debrecenben végezte. Ezután egy évig a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában folytatott tanulmányokat, de közben egyre sürgetőbben érezte lelkében Isten neki szóló meghívását a szerzetesi életre. 1965-ben kérte felvételét az iskolanővérek rendjébe, és zenei tanulmányait megszakítva felvételizett az ELTE magyar–német szakára. A tanári diploma megszerzése után kezdte meg a noviciátust. 1972-ben tett első, 1979-ben örökfogadalmat.
Közben 1971-től tíz éven át volt a Svetits Gimnázium tanára, 1981-től pedig a budapesti Patrona Hungariae Gimnáziumban folytatta oktató–nevelő tevékenységét, ahol 1982-től igazgatóhelyettes volt, majd 1989 és 2003 között a gimnázium igazgatója. Az ő vezetése alatt bővült az intézmény hatosztályos általános iskolával és a magas szintű művészeti képzést nyújtó zeneiskolával, és vezették be a középiskolásoknak a hatosztályos gimnáziumi tanítási rendet. 2000-től szintén az ő vezetése alatt lett az intézmény a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola gyakorlóiskolája. Elkötelezetten végzett pedagógusi munkájáért, az iskola fejlesztésében és a szervezésben elért eredményeiért a Ferencvárosi Önkormányzat Ferencvárosért Emlékplakettel tüntette ki.
Mindeközben szerteágazó szakmai és közéleti tevékenységet folytatott: részt vett a Nemzeti Alaptanterv bírálatában, szakmai anyagok, közoktatási törvény- és rendeletmódosítások előkészítésében. Több közoktatási tanács és fórum tagja volt az egyházi intézmények delegáltjaként. 1998-ban kapta meg a főpásztori kinevezést a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI) vezetésére. Nevéhez fűződik több képzési és értékelési rendszer kialakítása és bevezetése a katolikus oktatási intézményekben.
2003-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Paedagogia Christiana díjjal tüntette ki, a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány pedig 2009-ben Trefort Ágoston közoktatási díjban részesítette. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatát kapta meg „a közoktatás területén végzett több évtizedes munkája, szakmai-közéleti és vezetői tevékenysége elismeréseként”. Végül 2016-ban, amikor a KPSZTI éléről nyugdíjba vonult, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia legmagasabb elismerését, a Pro Ecclesia Hungariae díjat is elnyerte – azért a szolgálatért, melyet élete folyamán az Egyház és a katolikus oktatásügy érdekében végzett.
Nyugdíjas éveit a budapesti közösségben töltötte. Gondos és színvonalas munkával németről magyarra fordította a Boldogasszony Iskolanővérek rendalapítójának, Boldog Jézusról nevezett M. Terézia Gerhardingernek a boldoggáavatási eljárása során született vitáit, életírásait. A betegséget és fájdalmat mindvégig türelemmel fogadta, végül december 27-én, nővértársai körében adta vissza lelkét Teremtőjének.
A feltámadás hitével búcsúznak tőle nővértársai, családja, rokonai és mindazok, akik szerették és tisztelték őt.
Forrás: Boldogasszony Iskolanővérek
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria