Negyvenöt éve halt meg Pikéthy Tibor zeneszerző

Pikéthy Tibor 1884. március 8-án született a Dunántúlon, és 1972. július 21-én halt meg Vácott.

Zenei működésének kezdetén először Pannonhalmán és Ravazdon volt kántortanító, később Vácon a tanítóképző intézet ének- és zenetanára, majd a váci székesegyház karnagya lett. 1934-ben megalapította a váci zeneiskolát, amelynek zeneelmélet- és összhangzattantanára és igazgatója volt.

A váci konzervatórium ma már az ő nevét viseli; a város igen sokat köszönhet önzetlenségének, hitelességének és lelkiismeretes művészi munkájának. 1946-ban a váci egyházmegye zeneigazgatójává nevezték ki, ebből a tisztségből, politikai okokból kifolyólag – idő előtt – nyugdíjba vonult.

Nevéhez számos egyházi és nemzeti vonatkozású szerzemény, illetve feldolgozás köthető: Magyarok imája, Missa Pro Pace, egyházi karművek, Improvizáció a Himnusz fölött, jónéhány zongora és orgonamű (prelúdiumok, fúgák, fugetták); műdalokat is komponált. Zongorára átírta Szabó József 1416 énekből álló nagybányai népdalgyűjteményének néhány darabját.

Jelentősek visszaemlékezéseket írt, melyek között zenetörténeti ritkaságnak számít Schubert és emlékei Magyarhonban című írása.

Pikéthy Tibor ötvenegy éven keresztül volt a váci székesegyház karnagya, ennek emlékére a székesegyházi Szent Cecília kórus 2017 novemberében, Krisztus Király vasárnapján adta elő vegyeskari miséjét. A zeneszerző Missa Pro Pace című művét, az egyházi zenét megújító „ceciliánus mozgalom” központjában, Regensburgban adták ki.

A posztromantikus misekompozícióhoz a néhai székesegyházi karnagy jelenkori utódja, Varga László atya írt rézfúvós és ütőhangszeres szólamokat, ezzel is tisztelegve elődje emléke előtt.

Forrás: Váci Egyházmegye

Fotó: Bölönyi Gabriella (Pikéthy Tibor archívumából)

Magyar Kurír