Karácsony ünnepe egyházmegyéinkben

Hazai – 2021. december 26., vasárnap | 18:47

December 25-én Jézus Krisztus születését ünnepeljük. A püspöki székhelyek karácsonyi szertartásairól az egyházmegyei tudósítások alapján számolunk be.

Egri Főegyházmegye

Karácsony van. Megszületett Jézus Krisztus, az ő születésének öröme tölti el a szívünket, tölti be egész életünket, mert megértettük, hogy ez meghívást jelent arra az Isteni életre, amit ő él örökké – fogalmazott Ternyák Csaba érsek karácsony első napján, december 25-én az egri bazilikában bemutatott ünnepi szentmise elején.

Ami az éjszaka történt, nem álom volt. Valóban megszületett a Szabadító: nem vagyunk már „kozmikus árvák”, nem vagyunk egyedül, mert velünk az Isten – mondta homíliájában a főpásztor. – Új világ köszöntött ránk. Isten köztünk ütötte fel sátorát. (...) Egyszerre feltárulkozó, ugyanakkor rejtőző Isten ő, akkor is, amikor emberré lett. Velünk van, mégis rejtőzködik, s micsoda rejtekhelyet talált: egy csecsemőben, egy elhagyatott istállóban. Az egyszerű pásztorok megtalálták és felismerték őt. Erre van szükségünk ahhoz, hogy Istennel találkozhassunk:

elindulni a pásztorokkal a jó irányba, arrafelé, ahol őt megtaláljuk a rejtekhelyén.

Isten nem egy távoli, félelmetes kényúr, akinek abban telik kedve, hogy minket büntessen. Ő Emmánuel, velünk az Isten. A „karácsonyi bújócskában” a szív a szívet keresi, az értelem az értelmet, a szeretet a választ. Isten az, aki előbb szeretett, és aki várja a válaszunkat – nemcsak ma, hanem életünk minden napján – mondta Ternyák Csaba érsek.

Fotó: Szent István Televízió / Vozáry Róbert

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás az esztergomi bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét karácsony napján, december 25-én.

Legyen a karácsonyi ünneplésünk jelkép és valóság. Kapcsolódjunk be a közénk érkező isteni szeretet titkába

– buzdított szentbeszédében a főpásztor.

A Biblia mintha emlékezne az emberiség előtti időkre is, a kezdet kezdetére. A Teremtés könyve így kezdődik: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet” (Ter 1,1). János evangéliumát e szavak vezetik be: „Kezdetben volt az Ige” (Jn 1,1). Arról az Igéről van szó, aki már ott működött a teremtés kezdetén, arról az Igéről, aki a betlehemi gyermekben, Jézus Krisztusban megtestesült – emelte ki Erdő Péter.

„Félelmetes és komoly hely a világ. De nem vagyunk benne egyedül. Kísér minket Isten szeretete. De jelen van a sötétség is annak erőivel. A világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be, mondja a mai evangélium. Mintha a világ története sötétség és világosság küzdelme lenne. De nem egyenlők között folyik ez a kozmikus mérkőzés, mert az utolsó szó a teremtő Istené, a világosságé, Istené, aki meg akarja mutatni nekünk dicsőségét, azt a szelíd fényt, amely magába ölel minket. Karácsony ünnepe tehát, emlékeztet minket a világ kezdetére, és magában hordozza a jövő, a végtelenség és a boldogság ígéretet. Nem véletlen, hogy a régi keresztények a téli napfordulóban ennek a nagyszerű igazságnak a jelképét fedezték fel. Nem tudjuk, hogy Jézus az évnek melyik napján született. De joggal ünnepeljük születésnapját karácsonykor, december 25-én, amikor megint hosszabbodnak a nappalok és rövidebbek lesznek az éjszakák.

Legyen hát a mi karácsonyi ünneplésünk is jelkép és valóság. Kapcsolódjunk be a közénk érkező isteni szeretet titkába. Gyújtsuk meg a fényeket otthonunkban és szerezzünk egymásnak örömet ne csak az ajándékokkal, hanem azzal is, hogy kedvesek vagyunk egymáshoz, hogy időt szakítunk egymás számára. És akkor közöttünk is megjelenik az a fény, amely kezdetben volt, és amelynek végső győzelmében, Jézus Krisztus szeretetének végső kiáradásában mi is részesedni akarunk” – mondta homíliájában Erdő Péter bíboros.

Fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

*

Győri Egyházmegye

Veres András megyéspüspök december 25-én a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban mutatott be karácsonyi szentmisét.

„Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1,12). Isten gyermekévé Istentől kell születni; ezt a kegyelmet a keresztség szentségében kapjuk meg, amely egyszerre ajándék és feladat – mondta homíliájában Veres András püspök.

A kapott istengyermekséget tudatosan kell vállalnunk és még tudatosabban élnünk. Isten gyermekei az istengyermekség szabadságában élhetnek.

Isten törvényei a szabadság törvényei, amelyek benne gyökereznek emberi természetünkben.

Mit tegyünk istengyermekségünk megvalósulásáért? – tette fel a kérdést a főpásztor. – Egész életünket igazítsuk az evangéliumhoz. Minden cselekedetünket hassa át az Isten és az emberek iránti szeretet. Ne érjük be Istennél kevesebbel. Az istengyermeki élet az Istenben, az Isten szeretetében való életet jelenti. Isten Fia, Jézus Krisztus, aki közénk jött, az isten- és az emberszeretetre, az igazi jóságra hívott meg minket. S mindazoknak, akik befogadták hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek – mondta karácsonyi szentbeszédében a Győri Egyházmegye főpásztora.

Fotó: Ács Tamás

*

Kaposvári Egyházmegye

December 25-én, karácsony első napján Varga László megyéspüspök a kaposvári Szent Margit-templomban celebrált ünnepi szentmisét.

„Isten emberré lett, hogy mi Isten gyermekei lehessünk. Milyen az istengyermeki lét? Miben ismerhető fel? Hiszen külsőleg ugyanolyanok vagyunk, mint a többi ember. Mégis, ha elfogadjuk az istengyermekség ajándékát, akkor másképp fogunk élni, mint azok, akik ezt az ajándékot nem ismerik, nem hisznek benne, vagy nem fogadják el. Isten gyermekeinek Isten fiához, az Úr Jézus Krisztushoz kell hasonlóvá válniuk.”

Jézus a boldogmondásokban saját személyiségének pszichikai arcélét fogalmazza meg. Ha elfogadjuk Istengyermekségünket, nekünk is ehhez hasonlóvá kell válnunk, hogy felismerhessék bennünk az istengyermeki lét ajándékát – mondta a főpásztor. Kifejtette: a lelki szegények azok, akiknek egyetlen nagy kincsük van, a Jóisten; mindent ehhez a kapcsolathoz mérnek. Ők a legszegényebbek és a leggazdagabbak, mert a legnagyobb boldogságot tették meg életük középpontjának, mely nem más, mint az Istennel való kapcsolat. Azért szegények lélekben, mert minden más csak ehhez viszonyítva ér számukra valamit. Annak van értelme, ami az Istennel, a legfőbb kinccsel kapcsolatban érték.

(...) Isten gyermekei a békességteremtés emberei. A világunk megosztott. A szívünk is megosztott, a családjaink is megosztottak, a közösségeink és Egyházunk is. A gonosz, a nagy megosztó sikeres munkát végzett körülöttünk és sokszor bennünk is.

Miközben az egész világon békés ünnepeket kívánnak egymásnak az emberek, eszeveszett fegyverkezési hajsza folyik. Miközben vágyunk a békére, folyamatosan előkészítjük az erőszakot. Semmit nem értettünk meg a Názáreti gyermek üzenetéből.

Nemcsak a világ hatalmasai teszik ezt, hanem ugyanez van jelen a családjainkban. Amíg győzni akarunk a másik felett, addig nem értjük a szeretetet. A szeretet nem győzni akar, hanem szolgálni. Békességet teremteni, és ehhez kész saját magát is áldozattá tenni. Másképp nem lesz béke.

Miről ismerhetők fel Isten gyermekei? Arról, hogy vállalják az üldözést a hitükért, a megalázást, a gúnyt, a kiközösítést, a lejáratást, a bántalmazást az Úr Jézus Krisztusért. Övék a mennyek országa. Ennek a kettőnek ígéri meg Jézus a mennyek országát: azoknak, akik vállalják az üldöztetést érte, és azoknak, akik a lelki szegénység útján járnak.

Ha a legfőbb kincs az Isten gyermekének életében a mennyei Atyával, az Úr Jézussal és a Szentlélekkel való személyes szeretetkapcsolat, akkor minden boldogmondás érthető, járható, élhető és egyedül értelmes cselekedet. Amennyiben nem Isten a legfőbb kincsünk, akkor soha nem fogjuk érteni a boldogmondásokat, és nem is akarunk majd eszerint boldogok lenni. Inkább maradunk a világ által felkínált boldogságoknál.

Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták el. „Az evangélium mindig választás elé állít bennünket. Igent mondunk-e a világ világosságára, akinek mi is tulajdonai vagyunk, vagy pedig elutasítjuk? Akik igent mondanak, azokban a Szentlélek kibontja Isten gyermekeinek a gazdagságát, a krisztusibb embert és ezek a testvéreink jellé válnak. Ők másokat is az Úr Jézus Krisztus követésére fognak meghívni szavaikkal és cselekedeteikkel, egész életükkel” – fogalmazott prédikációjában a kaposvári megyéspüspök.

Fotó: Kling Márk

*

Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházán a felállványozott székesegyházban ünnepelték Isten szeretetének szent ünnepét a megyéspüspök, Szocska A. Ábel által vezetett Szent Liturgián december 25-én.

A főpásztor e szerény, egyszerű „keretet” helyezte másik minőségbe homíliájában, amikor így fogalmazott:

az egész templom maga vált egy kis betlehemmé, ahova eljöttünk hálát adni a felfoghatatlan csodáért.

A felújítás betlehemmé változtatta a székesegyházat, mi pedig megtaláljuk benne a magunk helyét, szerepét, a pásztorok egyszerűségét, a napkeleti királyok bölcsességét, vannak köztünk gyermekek, gazdagok, szegényebbek, de „mindannyian azért vagyunk itt, mert ezt a nagy titkot magunkénak érezzük”.

Isten látta, milyen nagy szüksége van az embernek a segítségre, s Isten emberré lett, hogy az ember istenivé, azaz krisztusivá legyen. Krisztusivá kell válnunk, s erre készülnünk kell: családi légkörben ünnepelni, de lelkiekben is meggyógyulni a gyónás és áldozás szentségével, hogy beléphessünk Isten országába. Krisztus születésének napja egyúttal elhunyt szeretetteink örökkévalóságba való beleszületésének napja is.

Ragaszkodnunk kell az ünnephez, melyet a tanítványok az imádságos igyekezetük és életüket is feláldozó áldozathozataluk által adtak tovább; ez alapján bontakoztak ki a hagyományok, szertartások. Ragaszkodnunk kell ehhez, mert bár a járvány talán eltávolított minket a templomtól; ha nem, figyelünk, ki tud üresedni az ünnep, és ki tud üresedni az életünk.

Isten emberré lett azért, hogy vigasztaljon bennünket, ha megpróbáltatások érnek, s eszünkbe jusson: nem vagyunk magunkra hagyva, nem vagyunk egyedül – mondta Szocska A. Ábel püspök. Kiemelte: „Az ünnep mint egy kis üzenet ezt akarja mondani számunkra: ne félj, itt vagyok veled!”

*

Szeged-Csanádi Egyházmegye

Kiss-Rigó László szeged–csanádi püspök Szegeden, a Magyarok Nagyasszonya-székesegyházban celebrált karácsonyi, ünnepi szentmisét december 25-én délelőtt.

Szentbeszédében a főpásztor kiemelte: az ember méltóságát a karácsonynak köszönheti, hiszen mindannyian Isten emberré lett fiának testvérei vagyunk.

A Megváltó születése nemcsak egy nemzet, hanem az egész egyetemes emberiség számára megváltás – mondta karácsonyi ünnepi homíliájában a szeged-csanádi megyéspüspök.

Fotó: Török János

*

Szombathelyi Egyházmegye

Székely János december 25-én délelőtt a szombathelyi székesegyházban mutatott be karácsonyi ünnepi szentmisét, melynek közvetítése megtekinthető ITT.

*

Veszprémi Főegyházmegye

Karácsony ünnepén szentmisét mutatott be Udvardy György érsek a veszprémi Árpád-házi Szent Margit-templomban.

A főpásztor szentbeszédében elmondta, karácsony ünnepe odavezet bennünket Jézus Krisztus jászlához: ilyen az Isten. „Az Ige testté lett. Jézus Krisztus testté lett. Nyugodtan mondhatjuk, a szeretet testté lett. Mert ezt fedezzük fel a gyermek Jézus Krisztusban. Az Isten, aki teremt bennünket, anélkül, hogy mi ezt kérhetnénk, akartuk volna. Létbe szólított bennünket, megteremti ezt a csodálatos világot, tanít bennünket a törvények által, kiválasztja az Ő szeretett népét, törvényt ad neki, prófétákat, szövetséget köt népével. Megígéri a sebesült, a sérült, a bizalmat vesztett embernek; elküldi a Messiást. Aki új rendet alakít ki, aki visszaállítja Isten és ember között a jó kapcsolatot, aki majd erőt önt a tagjainkba, aki majd az új rendről fog tanítani. Ezt valósítja meg, ami után mi mindannyian vágyakozunk. Mindennek egyetlen egy oka, egyetlen egy értelmezhető és számunkra örömet adó valósága van, hogy az Isten szeretetből teszi mindezt. Nem játszik velünk. Nem úgy tesz, mintha szeretne. Nem úgy tesz, mintha gyermekei lennénk. Nem úgy tesz, mintha szeretett gyermekei lennénk.”

Udvardy György arról is beszélt, hogy a Gyermek, aki az Atya titkát tárja fel, szeretni tanít bennünket. „Hiszen a Gyermek szeretete annak a Jézus Krisztusnak a szeretete, aki értünk keresztre kerül, meghal és föltámad. … Milyen ez? Éppen a Gyermekben látjuk. Lehajló. Értünk lehajló, hogy értsük.” Isten vállalja azt a szegénységet, hogy nincs más öröme, nincs más kincse; csak az ember. S ha az ember eltévelyedetten eltávolodik tőle, akkor Ő szegény. Akkor is szegény, amikor vállalja a mi szenvedéseinket, vállalja a mi küzdelmeinket. Jézus Krisztusnak a születése, az a tény, hogy emberé lesz, gyermekként születik, rámutat arra is, amitől talán mi irtózunk. Talán menekülünk is sokszor, hogy az Isten vállalja értünk a függést.

A veszprémi érsek rámutatott, hogy Jézus Krisztus születése bátorít bennünket, méghozzá a reményre. „Radikálisan dönt, emberként születik meg közöttünk, számunkra azt mutatja, hogy aktív és küzdő szeretet a miénk. Bátorít bennünket küzdeni a jóért, az ember méltóságáért, az emberi élet realitásáért. Ne féljünk ettől! Ne féljünk attól, hogy küzdeni akarjunk a jövő életéért! Ne féljünk attól, hogy küzdjünk családjainkért, gyermekeinkért, kultúránkért! Ne féljünk attól, hogy küzdjünk az igazságos társadalomért, ne féljünk attól, hogy küzdjünk azért a közegért, ahol emberhez méltóan tudunk élni és mások számára is tudjuk ezt biztosítani! Felelős magatartást kíván tőlünk. Hiszen Isten, Jézus Krisztusban vállalta a mi gyengeségeinket. Felelősek akarunk lenni önmagunkért, családjainkért, jövőinkért. Mind az egyéni életben, mind pedig a közösségi életünkben.”

A teljes beszéd ITT olvasható.

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Forrás: Egri Főegyházmegye; Győri Egyházmegye; Kaposvári Egyházmegye; Nyíregyházi EgyházmegyeSzeged-Csanádi Egyházmegye; Szombathelyi Egyházmegye; Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria