Kerékpárokat adott át a Katolikus Karitász Kárpátalján

A beregsurányi Uray-kastély parkjában már várták a Katolikus Karitászt. Magyarországról Écsy Gábor, a szervezet országos igazgatója, Ukrajnából Jusztin Miklós beregszászi konzul érkezett. Mögöttük futott be két teherautó, bennük kerékpárok. Azonnal elkezdődött a kipakolás, ahogy egy-egy bicikli lekerült a platóról, a gyerekek már fel is ültek a nyeregbe. Nem kapkodták ki egymás kezéből, nem válogattak, örömmel fogadták, ami jutott nekik. Jókedvű biciklizés kezdődött a parkban. „Gabika néni, nézze” – hallatszott mindenhonnan.

A Karitász munkatársai kiosztották a láthatósági mellényeket, és elindult a csapat Beregszász felé. A mintegy 10 kilométeres úton avatták fel a kerékpárokat. Écsy Gábor és Jusztin Miklós kísérték a gyerekeket. Sütött a nap, az út nem volt veszélyes, az országút mellett ugyanis egy megfelelő minőségű aszfaltcsík vezetett. Beregszászban a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban uzsonnával fogadta a Szent Anna Karitász az érkezőket.

A gyerekek Técsőről jöttek két nevelő kíséretében. Imszticsei Gabriella igazgató és kolléganője, Tóth Andrea elmondták, az intézményt idén januárban vette át a református egyház. „Ez a biztosítéka annak, hogy megmaradhat a magyar nyelvű oktatás, Ukrajnában ugyanis 2024-től az állami iskoláknak át kell állniuk az ukrán nyelvre” – mondta. A Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumban 5–11. osztályig tanulnak gyerekek, jelenleg 78 fő. Ez örömteli növekedés az elmúlt évhez képest. Kollégiumuk lehetővé teszi, hogy a Felső-Tisza vidékéről is felvegyenek tanulókat, jelenleg harmincan vannak bentlakók. Az iskolában minden órán két nyelven tanítanak, vannak ugyanis, akik alig beszélnek magyarul. „Sok a vegyes házasság, ezek a családok inkább ukránul beszélnek, és a gyerekek egyre nehezebben tanulják meg a magyar nyelvet.” Ennek tanúi is vagyunk, a gyerekek egymás között ukránul beszélnek, és kérdéseinkre, ha egyáltalán értik, a többség törve válaszol.

Gyártó Gábor kivétel. A viski fiú anyanyelve a magyar. A 11. osztályba jár, végzés előtt áll. Ukrajnában ugyanis jelenleg ez után az osztály után tesznek érettségit. Gábor a jövőt tekintve teljesen bizonytalan.

Nem tudja, mi vár rá az érettségin, nincsenek tervei – hallom ugyancsak végzős gyerek anyukájaként fájdalmasan. Az igazgatótól megtudom, a háború miatt három tantárgyból állítanak össze tesztet – ukrán nyelv és irodalom, matematika és ukrán történelem – ebből lesz érettségi, mely ukrajnai továbbtanulásra ad lehetőséget.

A jövő bizonytalansága a tanárnők szavaiban is benne van. „Nem tervezek. Össze van pakolva a bőröndöm, bármikor indulni tudok. A gyerekeim, szüleim Magyarországon vannak, én a házat őrzöm. De bízom, hogy leszünk.

Fáj napról napra látni a veszteségeket. Hogy mi lesz a vége, mikor lesz vége. Senki nem tudja, ki-ki azt valószínűsíti, amiben hinni szeretne”

– mondja Andrea.

Jelenleg a legnehezebb számukra – ezt erősíti meg Harapkó Mariann, a beregszászi Szent Anna Karitász vezetője –, hogy folyik a besorozás. A férfiaknak rejtőzködniük kell, akit megtalálnak, azonnal behívót kap. Közben Beregszászon egyre több az ukrán. Az első hónapokban érkezők berendezkedtek. Mariann azt mondja, most már ők érzik magukat elveszettnek, annyira fogy a magyarok száma. Szeptemberben újabb kiköltözési hullámot éltek meg. Sok asszony követte gyerekekkel az évek óta külföldön dolgozó családfőt. Mariann is elment az elején férjével és gyerekeivel, de néhány nap után visszajöttek.

Haszontalannak éreztük magunkat, itt pedig annyi a feladat. Szükség van ránk”

– mondja, és remegő hangon hozzáteszi, milyen félelemben élnek, hogy egyszer csak elviszik fiatal felnőtt fiát.

A használt, átvizsgált kerékpárok Németországból, az alsó-frankföldi régióból érkeznek. A Bad Neustadt an der Saale városkában működő Szent Erzsébet Egyesület egy évtizede tart többek között kerékpárgyűjtést kárpátaljai települések számára. Klaus Höhn, az egyesület vezetője, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete rendszeresen kezdeményez segélyakciókat hazájában. Legutóbb Visken, egy tűzoltóautó átadásán találkoztunk. Ezúttal hetven kerékpár gyűlt össze, melyeket két iskola – egy técsői és egy viski – diákjai kapnak meg.

A falvakban a bicikli a mindennapi közlekedés eszköze, mert a tömegközlekedés kiszámíthatatlan, autója keveseknek van, sokaknak pedig még kerékpárja sincs. Emellett az adományokból felszerelik a viski ukrán iskola német nyelvi tantermét írásvetítővel, táblával, padokkal és bútorokkal.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír