Két szíriai faluban újra megnyitják az évtizedekkel ezelőtt bezárt keresztény iskolákat

Ügyvéd, mérnök, tanár, újságíró? Vagy valami egészen más? Az Idlib kormányzóságban élő gyermekek ismét dédelgethetnek ilyen álmokat. A szíriai keresztény Knajeh és Jakubieh falvakban ugyanis az elmúlt napokban két iskolát avattak fel, amelyek közel 60 évvel bezárásuk után,

a Szentföldi Ferences Kusztódia szerzeteseinek munkája révén kezdhették meg újra működésüket.

Az oktatásból kiindulva biztos jövőt építeni – Szíria számára az egyik legfontosabb szempont volt a munkálatok során ebben a térségben, amely évtizedeken keresztül háborúk és erőszak színtere volt. A helyi polgári és vallási hatóságok jelenlétében az új épületrészek szeptember 20-i, vasárnapi felavatása ezért valóságos ünnep volt, amelyen az egymástól mindössze egy kilométerre fekvő két falu lakói is részt vettek.

Menedékhelyből ismét oktatási intézmény

„A ferences szerzetesek Észak-Szíriában, az Orontész-parti misszió területén sok iskolát nyitottak, gondoskodtak a falvak népének oktatásáról. A szerzetesek 1958-ban nyitották meg ezt az iskolát, amelyet azonban 1972-ben azonban elfoglalt a hadsereg” – meséli a vatikáni médiának Khukaz Meszrob testvér, Knajeh plébánosa, aki Luai Bisárat testvérrel, Jakubieh plébánosával együtt irányította az iskolaépületek újjáépítésének munkálatait.

„Amikor a hadsereg kivonult a területről, az iskola tíz éven át menedékhelyként szolgált” – mondja a szíriai származású Meszrob testvér. Miután visszatért hazájába, hogy a faluban szolgáljon, az a gondolata támadt, hogy a remény fényét fel kell gyújtani az emberekben. Miért ne kezdenénk el helyreállítani legalább egy részét ezeknek az iskoláknak? – tették fel a kérdést. Ezt követően az iskola ismét működni kezdett: a háború idején kezdetben 20 diákkal, amikor az ostrom miatt nem volt szabad mozgás.

„De mindig reménykedtünk a jóban, abban, hogy egy napon visszatérnek a gyermekek – folytatja –, és

úgy gondoltuk, hogy el kell kezdenünk dolgozni még azelőtt, hogy a körülmények megváltoznának. Így megkezdtük a helyreállítást.”

Oktatással és munkával az újjáépítésért

Egy évvel később, Bassár el-Aszad kormányának bukásával az iskolából elmentek azok a menekültek is, akik addig még ott maradtak, és így teljes lendülettel megkezdődhettek az oktatási terek helyreállításának munkálatai. „Az egyházi szervezetek, a Pro Terra Sancta civil szervezet, a kusztódia és a szerzetesek segítségével eljutottunk odáig, hogy az iskolákat 80 százalékban helyreállítottuk. Mindkét iskola ugyanazt a nevet viseli: Szentföld.” A teljes oktatási ciklus a jakubiehi és a knajehi épületek között oszlik meg. Jakubijehben háromtól tízéves korig fogadják a gyermekeket, Knajehben pedig 10 és 17 év közötti diákok járnak.

A munkálatokkal számos munkalehetőség is nyílt a családok és a fiatalok számára: csaknem 100 embert foglalkoztattak különböző területeken, többek között villanyszerelőként, ácsként, építőmunkásként. „Száz ember azt jelenti, hogy száz család jutott jövedelemforráshoz” – magyarázza Meszrob testvér. Ez fontos eredmény az ország újjáépítésének nehéz időszakában.

„A háború után – folytatja a pap – a diplomás fiatal tanár is visszatért Szíriába. Ma már 25 tanár tanítja nálunk a legkülönbözőbb tantárgyakat, többek között angolt, matematikát, kémiát és biológiát. Mindannyian a falvak szülöttei és keresztények.”

Mindenki előtt nyitva álló iskolák

Jelenleg 80 gyermek jár az iskolába, jövőre azonban, amikor a helyreállítás befejeződik, csaknem 300 diákot is befogadhat, köztük a környéken élő muszlim családok gyermekeit is. Így még inkább a párbeszéd műhelyévé válhat, ami annyira jellemzi a ferencesek szentföldi szolgálatát. Ez

a ferences küldetés középpontja: evangelizálni jó cselekedetekkel és jó szavakkal.

Szíriai iskoláink – folytatja Meszrob testvér – mindig is mindenki előtt nyitva álltak.”

Ezt jól példázza egy eset, amelyet a ferences szerzetes élt át. Miután visszatért Szíriába, egy napon találkozott a helyi mecset egyik sejkjével, aki elmondta neki, hogy mielőtt bezárt volna, maga is a Szentföld Iskolába járt, és éppen a ferences szerzetes édesapja tanította őt angolra. Vagyis egy muszlim vallási vezető keresztény iskolában részesült oktatásban. Ma pedig sok muszlim tér vissza tanítani, miután kiváló oktatásban részesült a szerzetesek által vezetett intézményekben.

„A ferences iskolák párbeszédbe lépnek a muszlim családokkal, és arra is nevelik a gyermekeket, hogy szeressék a másik embert, tiszteljék az emberi méltóságot, gyakorolják a szeretetet és keressék a szomszédjuk javát” – mondja Meszrob testvér.

Az újjászületés csodája

Az új terek felavatása „nagy örömet, nagy reményt és nagy bátorságot” hozott: egy olyan térségben, ahol

szinte halottak és kétségbeesettek voltunk, újrakezdeni és újjászületni valóban csoda”.

Azon a napon – jegyzi meg Knajeh plébánosa – „a vallási vezetők, a nagykövetek és kormányzati vezetők, keresztények és muszlimok olyanok voltunk, mint egy mozaik. A képben minden egyes apró kő fontos a maga helyén, a maga színével, és ha hiányzik, senki sem tudja elfoglalni a helyét. Mi vagyunk ezek a kövek, amikor mindannyian egybegyűlünk.”

A béke mestersége

„Az iskola az ország újjáépítésének első sarokköve – nyilatkozta a vatikáni médiának Hanna Dzsallúf püspök, Aleppó latin apostoli helynöke. – Oktatás nélkül az embereknek nem lehet jövőjük. A sok éven át tartó háború során a fiatalok csupán a háború mesterségét tanulták meg. Nekünk arról kell gondoskodnunk, hogy a béke és az együttélés mesterségét tanulják meg.”

Az avatáson jelen lévő Francesco Ielpo ferences testvér, szentföldi kusztos az esemény jelentőségét hangsúlyozta: „Egy iskola újjáépítése nem egyszerűen azt jelenti, hogy újra felállítunk egy épületet. Azt jelenti, hogy

visszaadunk a gyermekeknek egy helyet, ahol növekedhetnek, tanulhatnak és álmodhatnak.

Ez ferences jelenlétünk legszebb arca: az emberek mellett maradni, osztozni a fáradozásban és együtt újjáépíteni a reményt.”

Hittel és reménnyel élni

Knajehben, Jakubiehben és a környező falvakban ma mintegy kétszáz család él: kétszer annyi, mint amennyi a háború idején. „Az emberek visszatértek, hála Istennek. Kimerültek és kétségbeesettek voltunk, de most már jobban mennek a dolgok. Mi, ferencesek – zárja szavait Meszrob testvér – minden egyesülettel együtt azon dolgozunk, hogy mindenki le tudjon telepedni itt. Az emberek folytatják az életüket, tovább küzdenek, hittel és reménnyel.”

Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó: Vatican News/Szentföldi Ferences Kusztódia

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír