Kézen fogva – Diakónusszetelést ünnepeltek a nyíracsádi görögkatolikus templomban

Kocsis Fülöp prédikációjában az Istenszülő jelenlétére irányította a figyelmet. Úgy mutatta be Máriát, mint aki végigkíséri a hívő embert az útján: nem hagy magunkra a küzdelmekben, hanem „kézen fog”, és Krisztus felé vezet.

István különböző utakon járva kereste, hol szolgálhatja Istent, míg végül megérkezett ehhez a hivatáshoz. A diakónus feladata nem csupán gyakorlati: ő az, aki összeköti a hívek imáját az Istennel, mintegy jár-kel a föld és az ég között, és közvetíti az ember kéréseit és Isten kegyelmét.

Az evangéliumi szakasz, mely Jézus látogatását beszélte el Márta és Mária otthonában, szintén a szolgálatra irányította a figyelmet. A sok tevékenység önmagában nem elég:

ha hiányzik az imádságos elmélyülés, a szolgálat kiüresedik.

„Ezért a diakónusi idő egyfajta megállás is, amelyben az imádság kerül középpontba, és megalapozza a későbbi papi szolgálatot” – fogalmazott a metropolita.

A beszéd végén a főpásztor reményét fejezte ki, hogy István Mária szeretetéből merítve tud majd másokat is „kézen fogni” és Istenhez vezetni őket, ahogyan őt is vezette eddig az Istenszülő.

*

Balogh Alfréd István 1997. május 22-én született Brassóban. Gyermekkorát szülővárosában, illetve a háromszéki Gelence településen töltötte, ahonnan a család származik. Már fiatal éveiben meghatározó szerepet játszott életében a vallás és a közösség. Középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceumban (kisszeminárium) végezte. Az érettségi után a premontrei rendbe jelentkezett szerzetesjelöltként.

Ortodoxként keresztelték, első lelki tapasztalatait is ebben az egyházi közegben szerezte, majd később az erősen római katolikus környezet hatására katolikusnak vallotta magát, noha hivatalosan azonban csak 19 éves korában tért át a katolikus hitre.

Szerzetesi képzésének kezdeti szakaszát novíciusként Nagyváradon töltötte, majd Rómában folytatta egyszerű fogadalmas szerzetesként. Itt az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen filozófiát tanult. Az örökfogadalom előtt azonban felismerte, hogy a szerzetesi élet nem az ő hivatása, ezért új irányt keresve Franciaországba, a Fréjus–Touloni Egyházmegyébe került. Ezt az időszakot maga is nehéznek írta le: testi és lelki egészsége megromlott, családi nehézségekkel is szembe kellett néznie. Hosszú belső vívódás után hozta meg a döntést, hogy elhagyja a szerzetesi életet, ugyanakkor mély tisztelettel és hálával gondol rendtársaira.

Franciaországban három éven keresztül szolgált a carnoules-i római katolikus egyházközségben hitoktatóként és lelkipásztori kisegítőként. Emellett nagyobb ünnepek alkalmával a lyoni görögkatolikus közösségben is aktívan részt vett a liturgikus szolgálatban. Itt tapasztalta meg közelebbről a keleti rítus gazdagságát, amely később meghatározóvá vált számára.

Mint fogalmazott, franciaországi szolgálata során különleges lehetőséget kapott: püspöke felismerte, hogy a keleti rítusú közösségek lelkipásztori ellátása hiányos, és ebben a szolgálatban számított rá. Egy támogató közegbe került, ahol nyelvet tanult, és mély lelki vezetést kapott, többek között egy olyan plébánostól, aki az egyházmegye ördögűzőjeként is szolgált. A covidjárvány idején Franciaországban maradt, ahol később teljes állásban pedagógiai asszisztensként és hitoktatóként dolgozott.

2022-ben alapfokú diplomát szerzett filozófiából, majd Magyarországon folytatta tanulmányait a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán, a Hajdúdorogi Főegyházmegye papnövendékeként. Tanulmányait 2025-ben fejezte be.

A magyar görögkatolikus közeggel való kapcsolata a lyoni közösségen keresztül alakult ki. A hívek bátorítására felvette a kapcsolatot az érsekkel, és egy személyes látogatás során mély benyomást tett rá az itteni közösség. Bár tartott egy újabb váltástól, végül úgy érezte, hogy ez az út felel meg leginkább hivatásának. Életének ebben a szakaszában találkozott későbbi feleségével is, akivel 2025. július 18-án kötött házasságot.

Jelenleg Nyíracsádon szolgál a Szent Piroska Görögkatolikus Általános Iskolában hitoktatóként és a parókia lelkipásztori kisegítőjeként, ahol mindennapi munkájával a közösség lelki életének erősítésén dolgozik.

Diakónusi jelmondata: „Jöjjön a kegyelem, és múljon el e világ!” (Didakhé 10,6)

A dispozíció szerint István Nyíracsádon marad diakónusként, Tóth Elek parókus mellett, aki úgy fogalmazott, nagyszerű ajándékot kapott az acsádi közösség István személyében.

A szenteléskor elmondott köszöntőjében atyai útmutatás is volt: István eddig segítő volt, mostantól azonban szolgálatba lép – a kettő között különbség van. A szolgálat már felelősséget, elköteleződést és tudatosságot kíván. Ennek jelképeként egy keresztet adott át az újszenteltnek, utalva Jézus szavaira: aki követni akarja őt, vegye fel a saját keresztjét.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír