Kiállta az évszázadok pusztításait – A római Szent Kelemen-bazilika

A hagyomány szerint Kelement 88 körül választották meg Róma püspökének, így ő lett Szent Péter harmadik utóda. Egy időben úgy gondolták, személye azonos azzal a Flavius Titus Clemensszel, aki konzuli méltóságot is viselt, nem mellesleg pedig Domitianus császár unokaöccse volt. Mások a Filemonhoz írt levélben (4,3) említett, Szent Pál munkatársaként ismert Kelemennel hozták összefüggésbe a nevét. Így emlékezik meg például Eusebius Hieronymus presbiter is Kelemenről A kiváló férfiakról című művében. Valószínűsíthetjük, hogy zsidókeresztény volt. A 4. században keletkezett Passiója szerint Traianus császár a Krím félszigetre, Kherszonba száműzte, ahol vértanúságot szenvedett: horgonyhoz kötötték, majd a vízbe dobták. Mint azt korábbi cikkünkben is említettük, Kelemen ereklyéit a 9. században Szent Cirill és Metód hozta Rómába, melyet ünnepélyesen vittek át a Szent Kelemen-bazilikába. Később a hajósok, a kalaposok, a márványfaragók és a tengerészek védőszentjeként kezdték el tisztelni.

Római Szent Kelemen Korintusiakhoz írt levele az első keresztény évszázad egyik legjobban megbecsült szövegemléke, amelyet egy ideig a sugalmazott könyvek között tartottak számon. Szerzőjének hitelessége ellen komolyabb érvek sohasem merültek fel. Ellentétben a Római Szent Kelemen neve alatt ránk maradt Korintusiakhoz írt második levéllel, melyről már a korai századokban úgy tartották, hogy annak nem Kelemen a szerzője. Eusebius Hieronymus presbiter jegyzi meg fenti művében, hogy Kelemen „nevének emlékezetét mind a mai napig őrzi a rómaiak által épített egyház”.

Folytatva tehát a bazilika bemutatását, a 12. században felépített felső templom is megszenvedte az 1347-es nagy földrengést, de a pestisjárvány okozta káosz és a városban eluralkodó erőszak is hatással volt a Szent Kelemen-bazilikára: állaga annyira leromlott, hogy az összedőlés fenyegette. IX. Bonifác pápasága idején, 1395-ben helyrehozták, majd 1403-ban a pápa a templomot az újonnan alapított, az ágostoni regulát követő Szent Ambrus Kongregációnak, más néven az ambroziánusoknak adományozta. Ezt a szervezetet VIII. Orbán pápa (1623-1644) nem sokkal halála előtt feloszlatta, ezért kerülhetett 1645-ben a templom a San Sisto Vecchio dominikánusaihoz. A domonkosok 1667-ben kapták meg végleg a Szent Kelemen-bazilikát, mely ezt követően az angol üldöztetés elől elmenekült ír domonkos szerzetesek felügyelete alá került, és mindmáig ők vezetik.

Az átrium egyik falán egy XI. Kelemen pápa (1700-1721) által 1715-ben elhelyezett emléktáblát láthatunk: „Ez az ősi templom kiállta az évszázadok pusztításait.” A 18. századra ugyanis a templom ismét felújításra szorult, ezért a pápa elrendelte a restaurálását, amelynek vezetője az építész Carlo Stefano Fontana lett. Új oldalbejáratot és homlokzatot építettek, a hajókban pedig faragott és aranyozott famennyezetet helyeztek el. Az oldal- és végfalait rokokó stukkókeretbe zárt freskóval díszítették, ám a bazilika középkori jelleget lényegében érintetlenül hagyták. Az altemplom első szisztematikus feltárását P. Joseph Mullooly O.P. végezte, aki 1857-ben kezdte meg a törmelék eltakarítását a föld alatti üregekből. Ennek eredményeként jutottak arra a következtetésre, hogy a felső alatt található egy másik templom is. A munkálatok 1870-ig folytak, ideértve a legalsó, ókori római kori szintek feltárását is. Louis Nolan O.P. 1912 és 1914 között további ásatásokat végzett, amelyeknek köszönhetően meg tudták határozni a legalsó réteg korát, az 1. századra téve azt. Az azóta is folyamatos régészeti kutatások friss eredményeit rendszeresen publikálják.

A templom elrendezése követi a klasszikus bazilikaformát: egy középhajó oldalhajókkal, kereszthajója nincs, de van egy nagy apszisa, a híres mozaikkagylóval. Az oldalhajók mindkét végén kápolnákat találunk. A templom oldalfalán öt nagy, téglalap alakú ablak helyezkedik el, valamint egy díszes oldalsó bejárat. A templom főbejárata a sarkon lévő térről, a Piazza di San Clementéről nyílik. Ezt egy tornác védi, amely négy ókori oszlopon áll, különböző ókori fejezettel: az első kettő ión, a hátsó kettő pedig korinthoszi. A 12. századi átrium egy kikövezett udvarból áll, melynek anyaga valószínűleg az altemplomból kiásott törmelékből származik. Középen egy szökőkutat találunk, a homlokzat előtt pedig két kis pálmafát. Az átrium mindkét oldalán hat ókori oszlop áll, néhány közülük dór, de a legtöbb ión. Többségük szürke gránitból készült. Ez mai szemmel már nem olyan tetszetős, de az ókori rómaiak számára ez a kő féldrágakőnek számított. A homlokzatot Fontana építtette újjá, aki megmentette a régi oszlopokat, és ahol szükséges volt, kipótolta őket.

Belépve a bazilikába, igazi meglepetés érhet bennünket. A templom csodaszép padlója ősi, sokszínű, geometrikus formákra vágott kőből, főként márványból áll, melyekből változatos alakzatokat hoztak létre. Ez a stílus több római templomban is megtalálható, és a 12. századi híres kézműves család után kozmatikus (kozmata) néven ismert. A mester – valószínűleg Magister Paulus – nagyon sokféle követ használt fel művéhez: akad köztük tunéziai, sziénai, de spártai is. A rózsaszínű darabokat a görög Khiosz szigetéről hozhatták ide, míg a sötétvörös kő Egyiptomból való. A padlózat közepén Vincenzo Lauro bíboros (1523-1592) emléktábláját láthatjuk.

A főhajó kétárkádos, oldalain széles pillérrel elválasztva. Mindkét árkádban négy-négy ión oszlop áll, melyek különböző ókori épületekből származnak. Van köztük bordázott, és hosszúságuk is eltérő. Látható, hogy a templomépítőknek némelyik talapzata alá lemezeket kellett beilleszteniük, hogy a megfelelő magasságot megtarthassák. Az erezett márványok a görögországi Euboiáról származnak. A hajóban nyolc freskó található, négy a jobb oldali, négy pedig a bal oldali falon, az ablakok között. Az egyiken Római Szent Kelemen egy fátylat adományoz Szent Flavia Domitillának, a következőn pedig vizet fakaszt a krími sziklából. Láthatjuk Szent Kelemen mártíromságát és ereklyéinek átvitelét is. A művészek előszeretettel ábrázolták a korai századok vértanúit, így Szent Servulus halálát, Antiochiai Szent Ignác halálra ítélését és Colosseum-beli mártírhalálát is lefestették. Emellett Antiochiai Szent Ignácnak Szent Polikárppal való találkozását örökítették meg. Ezek a freskók a kor ismert barokk és rokokó mestereinek a munkái. A főhajó mennyezetének központi freskóján, Giuseppe Bartolomeo Chiari 1715-ös alkotásán Római Szent Kelemen apoteózisa látható. A mellékhajók faragott és aranyozott fából készült kazettás mennyezeteinek középső részén Pietro Rasini olajfestményeit találjuk: a bal oldali Szűz Mária megkoronázását, míg a jobb oldali Szent Servulus megdicsőülését ábrázolja. A szentéllyel szemben, a főbejárat felett két oldalt Rasini Szent Cirill és Szent Metód képeit fedezhetjük fel.

A 6. századi schola cantorum, azaz a kórusfülke és a szentélyernyő eredetileg az alatta lévő régi templomhoz tartozott. Az építmény végeire márványlapokat helyeztek, ezek között találunk olyanokat is, melyeken a munkát megrendelő II. János pápa (533-535) monogramja látható. A régi templomban a főoltárral szemben magasított szószékpár állt. Az újjáépítéskor az egyiket ambóvá alakították át, mellé pedig egy gyönyörű, spirálisan csavart, kozmata díszítésű húsvéti gyertyatartót helyeztek.

Az apszis közepén egy 12. századi márványból készült püspöki trónus áll, melyhez három márványlépcsőn lehet feljutni. A trón hátulján található felirat szerint „Anastasius bíboros presbiter kezdte és fejezte be ezt a művet”. A főoltár feletti tetőt négy, a 18. században készült korinthoszi márványoszlop tartja. A téglalap alakú párkányt több kis oszlopocska támasztja alá, a timpanonban pedig Szent Kelemen horgonya látható. A hagyomány szerint a főoltár alatt található Római Szent Kelemen és Antiochiai Szent Ignác sírja: erről tudósítanak bennünket az oltár elején és az alsó részén olvasható feliratok. Az apszis jobb oldalán egy 14. századi tabernákulumot pillanthatunk meg: Arnolfo di Cambiónak francia gótikus stílusban készült, kozmata díszítésű művét. A tabernákulum ajtaja fölötti domborművön magát a megrendelőt, Giacomo Tomasi Caetani bíborost fedezhetjük fel, a Boldogságos Szűz és a gyermek Jézus előtt térdepelve.

A diadalív bizánci stílusú mozaikjai – melyeknek felső részét az utólag beépített mennyezet furcsa módon eltakarja – a 12. századból származnak. A kompozíció csúcsán Krisztus, a Pantokrátor alakja látható, akit a négy evangélista szimbóluma szegélyez. A párkányokon szenteket látunk: balra Szent Lőrinc, aki Szent Páltól kap utasítást, jobb oldalon pedig Szent Péter és Szent Kelemen áll. Ez utóbbi egy horgonyt, a jelképét tartja a kezében. A négy alak alatt Izajás és Jeremiás prófétát fedezhetjük fel. Előbbi tekercsének felirata: „Láttam az Urat a trónon ülni”, míg utóbbié: „Ez a mi Istenünk, nincs hozzá fogható”. A kompozíció alján két város látható: balra Betlehem Gábriel arkangyallal, míg jobbra Jeruzsálem Szent Péter kakasával. A diadalív formáját követő feliraton ezt olvashatjuk: „Dicsőség a magasságban Istennek, aki a trónon ül, és a földön békesség a jóakaratú embereknek.”

A Szent Kelemen-bazilika legszebb dísze a világon egyedülálló apszismozaikja. Van olyan vélemény, mely szerint ez is az alsó bazilikából került jelenlegi helyére. A kompozíció alján Isten Báránya áll, mellette két oldalt a tizenkét apostolt jelképező bárányokat láthatjuk. Fölöttük felirat: Ecclesiam Cristi viti similabimus isti + de ligno crucis Jacobi dens Ignatiiq(ue) in suprascripti requiescunt corpore Cristi + quam lex arentem sed crus facit e(ss)e virente(m). Ez így elsőre zavarosnak látszik, ám ha a közbeékelt kereszt előtti és utáni sorokat, valamint a két kereszt közötti részt vesszük egybe, már értelmet nyer: „Krisztus egyházát úgy ábrázoljuk, mint ezt a szőlőtőkét, amelyet a törvény kiszárít, de a kereszt zölddé tesz.” A keresztek között: „[A] Kereszt fájának egy része, valamint Jakab és Ignác foga Krisztus fent megjelölt testében nyugszik.” Utóbbi arra utalhat, hogy a mozaikba a Szent Kereszt egy darabját, valamint Szent Jakab apostol és Antiochiai Szent Ignác ereklyéit helyezték el.

Az első felirat magát a mozaikot magyarázza. A körbe-körbe indázó szőlő az élő Egyház szimbóluma, melynek gyökerei a Paradicsomkertből indulnak, gyümölcse pedig Krisztus keresztje. Középen a szarvasok és a madarak – kócsag, páva, vadkacsa –, illetve a négy irányba feltörő víz az Édenkertre utal: „Az Úr Isten a földből mindenféle fát növesztett, amely tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; valamint az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját. Folyóvíz jött ki Édenből, hogy öntözze a kertet, utána pedig négy ágra szakadt.” (Ter 2,9-10) Az alsó sarkokban a paraszti életből vett jeleneteket láthatunk.

A szökőkút fölött egy akantuszon (medveköröm) áll a feszület. A kereszt lábánál a Boldogságos Szűzanya és Szent János evangélista, a kereszten pedig az apostolokat jelképező tizenkét galamb látható. Krisztus lehunyt szeme a szenvedést és a halált juttatja az eszünkbe, karjaival ugyanakkor mintha át akarná ölelni a világot. A mozaik többi része csakúgy nyüzsög a sok élőlénytől, magasztalva a Teremtőt, és hangsúlyozva, hogy Krisztus halálából élet fakadt. Az akantuszon belül egy szarvas és egy kígyó látható, az ember bűnbeesésének jelképeiként. Az innen előtörő két pár inda egyike elszáradt – ez a judaizmust (Törvény) vagy az emberiség Krisztus előtti állapotát szimbolizálja –, míg a másik pár mindkét oldalon huszonöt spirális indát alkot, összesen ötvenet, ami a húsvéti időszak napjainak a száma. Mindegyik egy-egy stilizált virágban végződik, kivéve kettőt-kettőt – ezeken gyümölcsös és fedeles tálak láthatók. A felcsavarodott indák között szentek, angyalok és madarak apró figuráit fedezhetjük fel. Az alkotó vagy alkotók nagyon szerethették a madarakat, hiszen ezekből nagyon sokfajta szerepel a mozaikon. A kereszt fölött egy győzelmi koszorúból előbukkanva a mennyei Atyaisten keze látható felhőkkel, kezében villámmal. A mozaik többi részét a kagyló csúcsáig különféle minták foglalják el, míg két kisebb ábrázoláson Isten Báránya áll egy talapzaton.

A mozaikok alatti apszis ívelt fala valójában egy freskóciklus. A Krisztust, Szűz Máriát és a tizenegy apostolt ábrázoló festmény keletkezését a 12. századra teszik. Krisztus a bal kezében nyitott könyvet tart. Ez alatt egy freskózóna található, amelyen különféle, pusztán dekoratív célzatú motívumokat láthatunk.          

A bazilikában több oldalkápolna is helyet kapott. Az Alexandriai Szent Katalin-kápolnát Branda da Castiglione bíboros rendelte meg, és valószínűleg 1428 és 1431 között építhették. Gótikus stílusú, és teljes egészében gyönyörű kora reneszánsz (quattrocento), Masolino da Panicale di Valdelsának tulajdonított freskók borítják. (Egyes vélemények szerint a freskók a jóval híresebb Masaccio munkái.) A bal oldali bejárati pilléren Szent Kristófot pillanthatjuk meg, vállán a gyermek Jézussal, aki viszont a glóbuszt tartja. A gótikus bejárat boltozatában a tizenkét apostol, magában a boltozatban pedig az evangélisták és az egyházatyák láthatók. A bal oldali fal Szent Katalin életéből vett jeleneteket ábrázol: az egyiken például Maxentius császárral beszélget a szent egy pogány templomban, míg egy másikon a császár feleségét téríti meg a börtönben. Középen, egy harmadik képen két kerék között kínozzák, de láthatunk olyat is, amely Katalin lefejezését örökíti meg. A jobb oldali falon Szent Ambrus életéből vett jelenetek fedezhetünk fel: például amikor csecsemőként méhraj vette körbe – ez a hagyomány szerint előre jelezte szónoki képességét –, vagy amikor közfelkiáltással Milánó püspökévé választották.

A bal oldali mellékhajó felső végében elhelyezkedő kápolnát a Rózsafüzér Királynőjének szentelték, és oltára alatt található Szent Servulus koporsója. Az oltárkép Sebastiano Conca műve: az 1714-ben készült fesmény Szűz Máriát ábrázolja Szent Domonkos és Sienai Szent Katalin társaságában. A kápolna jobb oldali falán található a Szűzanyát, a gyermek Jézust és a csecsemő Keresztelő Szent Jánost ábrázoló kép, mely Jacopo Zucchi alkotása. A jobb oldali mellékhajó végén található kápolnát Keresztelő Szent Jánosnak szentelték. Oltárkép helyett itt egy 15. századi szobor áll, amelyet Simone Ghininek tulajdonítanak. Oldalt és felül megsérült freskók maradványait láthatjuk.

Szent Cirillnek és Metódnak is szenteltek a bazilikában kápolnát, amely a jobb oldali mellékhajó mellett helyezkedik el. Mint azt az előző cikkünkben említettük, Szent Cirill földi maradványait valószínűleg az alsó templomban temették el a 869-ben bekövetkezett halála után, ám a templom újjáépítésekor nem helyezték át ide, mivel akkor még nem tekintették őt szentnek, hisz szentté avatására csak 1880-ban került sor. Ez a kápolna Cirill és Metód római kegyhelye, és különösen a kelet-európai zarándokok körében népszerű. Oltáránál egy Giovanni Battista Salvi da Sassoferrato által készített kis Madonna-képet láthatunk. A kápolnát 1882-ben építették, a díszítés pedig 1888-ból származik. A nagy oltárképfreskón azt látjuk, amint Szent Kelemen bemutatja Szent Cirillt és Metódot Krisztusnak, aki kezében egy glagolita betűkkel írt Szentírást tart. Úgy tartják, hogy az ószláv nyelv leírására szolgáló glagolita ábécét Szent Cirill alkotta meg. A szlávok apostolainak életéből vett jeleneteket ábrázoló falfreskók egy Novelli nevű festőtől származnak.

A Szent Domonkos-kápolna a jobb oldali mellékhajó homlokzatához közel eső végében található, az eredeti középkori campanile helyén. A késő barokk oltárt Fontana tervezte. Az oltárkép – Szent Domonkos extázisa – Carlo Roncalli alkotása. Ezt átlósan elhelyezett, szabadon álló korinthoszi oszlopok keretezik. Az oldalfalakon két csoda ábrázolása látható. Az egyiken Szent Domonkos feltámasztja a fiatal Napoleon Orsini herceget, aki akkor halt meg, amikor leesett a lóról. A másikon Domonkos egy falról lezuhant fiút támaszt fel. Előbbi Roncalli, míg az utóbbi Sebastiano Conca alkotása.

S végül, de egyáltalán nem utolsósorban, Szent Domonkos-kápolnát elhagyva, jobbra fordulva, az egykori sekrestyeszárnyban találjuk meg a bazilika kis boltját. Ajtaján Giovanni Venerio bíboros címere látható, aki 1476 és 1479 között volt a templom címzetes papja. A bolt bejáratát körülvevő fal két részleges boltíve az altemplom karzatfalának maradványa. Jobbra Girolamo Ghinucci bíboros emlékműve látható, aki 1537 és 1541 között a bazilika bíboros-protektora volt, korábban pedig X. Leó pápa (1513-1521) angliai követe VIII. Henrik király uralkodása alatt. A boltban – a képeslapok, a hűtőmágnesek, az apszismozaikot ábrázoló puzzle és a „madaras Krisztus” kisebb-nagyobb keresztjei mellett – megvásárolható a két alsó szintre szóló belépőjegy is.

Szöveg: Baranyai Béla

Fotó: Baranyai Béla; Wikipédia

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. augusztus 10-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.