Kilencven év után ismét nagyharangot kapott a ditrói Jézus Szíve-templom

A búcsún részt vett Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, aki a szentmise előtt megáldotta Székelyföld legnagyobb harangját.

A főpásztor ünnepi szentbeszédében három kérdést vetett fel: Mi a búcsú? Miért tiszteljük Jézus szívét? Mi a szerepe a harangnak egy egyházközség életében? Jakubinyi György érsek figyelmeztette a ditróiakat arra, hogy a hamarosan megszólaló nagyharang templomba hívó szavát mindig hallják meg, és járjanak szentmisére, ápolják az ősök hagyományát, éljék a hitet. Ugyanakkor köszönetet mondott a különböző főegyházmegyei gyűjtésekhez való hozzájárulásért is, és azért is, hogy Ditró adta a legtöbb papot a főegyházmegyének. Buzdította a helyieket, hogy olyan életet éljenek, melyben ma is elhangzik és meghallható a papságra, szerzetességre hívó szó.

Baróti László Sándor plébános a szentmise végén köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak az új harang elkészültéhez, elsősorban a néhai clevelandi magyar lelkésznek, Siklódi Sándornak, aki negyvenháromezer dollárt hagyott szülőfaluja egyházközségére, de a híveknek is, akik támogatták vagy támogatni fogják, hogy újra megkonduljon a ditrói katolikus templom nagyharangja.

Az új, huszonkét mázsás Jézus Szíve-harang Lázár Imre harangöntő műhelyében készült Székelyudvarhelyen. Május 28-án érkezett meg Ditróba, s mintegy másfél ezer ember várta a falu végén, akik a templomig kísérték, ahol a következő hetekben a déli toronyba emelik be.

Forrás és fotó: Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír