Kilépni a megszokottból – Három szempont férfiaknak, hogy az idei nagyböjt igazán gyümölcsöző legyen

A böjtöléshez való helyes viszonyuláshoz minden krisztuskövetőnek tökéletes kiindulási pontot kínál a hegyi beszéd vonatkozó szakasza, amelyben Jézus az Istennek tetsző böjtről így tanít: „Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók. Keserves arccal böjtölnek ugyanis, hogy meglássék rajtuk. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te amikor böjtölsz, illatosítsd be fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne az embereknek mutasd böjtölésedet, hanem Atyádnak, aki a rejtekben jelen van. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.” (Mt 6,16–18).

A jól értelmezett keresztény böjtölés két legfontosabb jellemzője tehát, hogy valóban megtörténik, vagyis az ember ténylegesen beiktatja az életébe, valamint a lehető legkevésbé nyilvánosan, egyedül Isten elismerését kereső módon teszi ezt.

Bátran mondhatjuk, hogy e két kitételnek manapság a legtöbb igyekvő vallásgyakorló keresztény böjtölése megfelel, sokaknál mégis évről évre az „erős fogadkozás – küzdés – elbukás – csalódottság” jól ismert mintázatát hozzák a tradicionálisan lemondások, fogadalmak által fémjelzett időszakok. Vagyis úgy tűnik, nem elég a két fenti bibliai alapvetéshez igazodnunk, hanem szükség van arra is, hogy a téma mélyebb átgondolása során további aspektusokat is figyelembe vegyünk: például, hogy helytelen istenkapcsolati dinamikánk befolyásolja-e a böjtölésünk eredményességét, és ha igen, hogyan?

Tapasztalatom szerint nagyon is befolyásolja – erről szól az alábbi három rövid gondolatmenet.

1. Öncélú lemondás helyett pozitív választás

Keresztény berkekben sok esetben kész tényként kezeljük, hogy advent és nagyböjt a lemondás, az önmegtagadás ideje – anélkül, hogy végiggondolnánk, mi okból kell ennek így lennie. Ez a férfiak számára rögtön nehezítő körülményt jelent, hiszen elég egy pillantást vetnünk a letűnt korok évszázadaira, hogy lássuk: számunkra olyankor válik mozgósíthatóvá igazán a többletenergia, amikor küzdelmünket nem értelmetlenül vagy valami ellenében, hanem valamiért – a hazáért, egy nemes cél eléréséért –, vagy még inkább valakiért – egy szeretett személy megmentéséért – vívhatjuk meg.

Ebben az összefüggésben jó hír, hogy a lemondás és önmegtagadás időszakos, mélyebb értelmet nélkülöző gyakorlása nem az, amire a kereszténység eredendően hív bennünket.

A nagy spanyol kármelita misztikus, Keresztes Szent János műveiből például kitűnik, hogy a helyesen értelmezett lemondás mindig következmény, mégpedig egy pozitív választás következménye. Isten arra hív, hogy döntsünk Krisztus mellett, ez a döntés azonban következményekkel jár: azzal, hogy Őt választjuk és élvezzük a Vele való bensőséges kapcsolat örömét és békéjét, automatikusan megjelenik az életünkben a lemondás is mindarról, ami ezzel a kapcsolattal nem összeegyeztethető.

A pozitív döntés következtében megjelenő lemondás azonban már teljesen más, mint az öncélú önsanyargatás: ebben az esetben a szeretett személyért szabadulunk meg valamitől, magáért a kapcsolatért veszünk erőt bizonyos gyengeségeinken, vagyis egy világos célért küzdünk. Ez pedig férfiként összehasonlíthatatlanul könnyebb dolog, mint pusztán évszázados tradíciók miatt vagy a lemondás kedvéért lemondani valamiről.

2. A helytelen istenkapcsolati dinamika veszélye

A világos cél esetleges hiánya mellett férfiszempontból egy másik probléma, a helytelen istenkapcsolati dinamika is akadályt gördíthet az igazán gyümölcsöző böjt megvalósulása elé. A férfiak istenkapcsolatában kihívást jelenthet a ráhagyatkozás és a követés elsajátítása. A társadalmi konvenciók és a fiatalkortól tapasztalt elvárások ugyanis – a kezdeményező szerep, a vezetés, a felelősségvállalás hangsúlya – arra nevelnek, hogy ne várjunk másra, hanem saját magunk vegyük kézbe sorsunk alakulását.

Amikor azonban Krisztus mellett döntünk, ez a beidegződés nehezítő körülményként jelentkezhet. Noha az Isten melletti belső elköteleződésünk nem változtat azon, hogy életünk legtöbb területén továbbra is a kezdeményező szerepet kívánatos betöltenünk, innentől kezdve – egyedül Vele szemben – el kell kezdenünk elsajátítani a ráhagyatkozás, a követés attitűdjét is. Ebben előrehaladva, ezt gyakorolva válunk csak képessé arra, hogy böjti időszakokban ne saját elképzelésünket erőltessük, hanem – indításaira figyelve – azt a Neki tetsző fogadalmat, önmegtartóztatási formát válasszuk, amely leginkább szolgálja a kettőnk közti kapcsolat épülését.

3. Társas küzdelem az élet kihívásaival

Férfiként lelki életünkre nézve nagy veszélyt jelent továbbá, hogy a korszellem hatására a minket foglalkoztató kérdésekre sok esetben egyedül próbálunk választ találni, és olykor belső küzdelmeinkben is egyedül maradunk. Pedig a férfiléleknek az emberi történelem kezdetétől lételeme a kizárólag férfitársaságban töltött idő, a közös erőfeszítés és a bajtársiasság ismételt megtapasztalása. Böjti időszakunk nagy eséllyel hoz tehát több gyümölcsöt akkor, ha számolunk ezzel a hangoltsággal, és valamilyen formában (InTeam, Exodus90, stb.) más férfiakkal közösen kezdünk hozzá életünknek azokhoz a reformjaihoz, amelyeket a Krisztus melletti pozitív döntés tesz szükségessé.

Ez a nagyböjt kiváló lehetőséget kínál arra, hogy kilépj a megszokottból, és a lemondás fogalmát férfiszemszögből átgondolva, minden eddiginél tudatosabban készülj a húsvétra. Készen állsz arra, hogy elengedd az öncélú fogadalmakat, és ezúttal a Krisztus melletti döntésed legyen a középpontban?

Forrás: Bízd Rá Magad/Ménesi Kristóf

Fotó: Merényi Zita; Lambert Attila

Magyar Kurír