Kolozsváron is elindult az Alzheimer Café a Romániai Máltai Szeretetszolgálat szervezésében

Az Alzheimer Café kezdeményezés 1997-ben Hollandiából indult, s 2014-ben Magyarországra, majd 2018-ban Erdélybe is megérkezett. A program lényege, hogy havi egy kávézós-beszélgetős alkalmon szakemberek tartanak előadást, illetve válaszolnak a felmerülő kérdésekre demens betegeket ellátó hozzátartozóknak, akiknek a nap 24 órájában helyt kell állniuk beteg családtagjuk gondozásában, miközben a rájuk nehezedő lelki terhet is hordozniuk kell.

A Kolozsváron, a Szent Mihály-plébánia hittantermében helyet kapó, havonta megrendezendő program mottója: „Gondozni a gondozót”. Az Alzheimer Cafét a Romániai Máltai Szeretetszolgálat szervezi.

A találkozó elején Jánossi Imre segédlelkész köszöntötte és áldotta meg a jelenlevőket és a kezdeményezést. Ezt követően a programsorozat első rendezvényének résztvevőit és a szervező munkatársakat a szervezet főtitkára, Tischler Ferenc köszöntötte, aki elmondta: nagyon büszke munkatársaira, akik kitalálták, megszervezték ezt a programot, amelyhez a Máltai Szeretetszolgálat próbál minden aktuális szükségletet biztosítani. Az Alzheimer Café kolozsvári működését Berszán Lídia, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munka Karának tanára és Madaras Katalin pszichológus biztosítják.

A főtéri plébánia hittantermét megtöltötték az érdeklődők: érintett családtagok, szakemberek. Kiss Gabriella mentálhigiénés szakember előadását a következő találkozásra halasztották, a jelenlevők Berszán Lídia előadását hallgathatták meg, aki a betegségről, a gondozók helyzetéről és az Alzheimer Café kezdeményezés eredetéről beszélt.

Az alkalomra meghívták az alig egy éve indult brassói Alzheimer Café szervezőit, Friedl Beatrix pszichológust és Horváth Juditot, akik az ottani tapasztalatokról számoltak be a jelenlévőknek.

A statisztikai kimutatások szerint Romániában 300–350 ezer demenciával élő ember él, ebből mindössze 30–35 ezer jut el szakorvoshoz. Nagyon sok idős embert érint a betegség, ráadásul jó páran egyedül élnek. Ők a családjukkal, gyermekeikkel elsősorban telefonon tartják a kapcsolatot, így esetleg a tüneteket sem veszik észre sokáig. A demens ember kezdetben csak feledékeny, ezt azonban a korral járó természetes dolognak tartja. Viszont a tünetek itt nem állnak meg, és idővel olyan mértékben érintik a beteg személyiségét is, hogy az egyre kevésbé tud önálló életvitelt folytatni, magát ellátni. Romániában az ilyen betegeket vagy a család gondozza, vagy intézeti ellátást kapnak, más megoldás nincs. Előbbi hatalmas teher, mert a beteg 24 órás felügyeletet igényel, utóbbi pedig azért nem föltétlenül jó megoldás, mert éppen az ilyen betegek számára fontos lehet, hogy a megszokott környezetben maradjanak, még akkor is, amikor már nem ismerik meg rokonaikat, mert az olykori világosabb pillanatokban az emlékek felderengenek, a szeretet gesztusait érzékelik, és nagyon fontos volna ezeket megkapniuk.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír