Koncz Attila: Ismeretlen ismerős – XIV. Leó pápa megnyilatkozásai

A Szentatya arca, mosolya, gesztusai megválasztása óta milliók számára váltak ismerőssé. Figyeltük, miként lép ki a Szent Péter-bazilika loggiájára; láttuk, ahogy áldást oszt, hallottuk hangját a nagy ünnepeken. De mindez – bármennyire fontos – még kevés ahhoz, hogy valóban ismerjük őt. Egy ember igazi arca ugyanis nem a kamerák számára, hanem gondolataiban mutatkozik meg. Különösen igaz ez a pápára, akinek szava nem egyszerű megszólalás, hanem iránytű sokunknak. Ezért kiemelkedő jelentőségű az a nemrég megjelent kötet, amely első üzeneteiből ad bőséges és színes válogatást.

Olyan szövegek sorakoznak a kötetben, amelyek mögött nemcsak az egyházfőt pillanthatjuk meg, hanem a gondolkodó embert, a lelkipásztort és a világ dolgainak jó ismerőjét. A beszédekből kirajzolódik Leó pápa következetes belső világa: a hit, a felelősség és az emberi méltóság egymást átszövő rendje.

Üzeneteiben a hit sohasem elvont tan, hanem konkrét viszonyulás: a szegényhez, az idegenhez, a hallgatáshoz, a döntéshez. Nem leegyszerűsít, hanem elmélyít; nem harsány, hanem pontos. A lényegre figyel, és nem engedi, hogy elsikkadjon a részletek között.

A válogatásban megjelenő beszédek külön értéke a nyelv. Leó pápa megnyilatkozásai egyszerre világosak és rétegzettek. A mondatok megállnak önmagukban is, mégis egy nagyobb gondolati ív részei. Elsősorban nem kész válaszokat kínál, hanem jó kérdéseket: olyanokat, amelyekkel az olvasó magára marad – de nem magányosan.

Leó pápa beszédei mögött ott érezzük annak a személyességnek és közelségnek a tapasztalatát, amelyet egy római étterem tulajdonosának beszámolója világít meg talán a legjobban: a későbbi pápa még bíborosként gyakran látogatta a Kungfu Express nevű vendéglőt, ahol mosolygós és melegszívű emberként ismerték meg. Soha nem mulasztotta el üdvözölni az ott dolgozókat, mindig megdicsérte az ételt, és az is kiderült, hogy kedvence a tavaszi tekercs – egyszerű gesztusok ezek, de a pápa türelméről, nyitottságáról, formalitásoktól mentes viselkedéséről árulkodnak.

Személyisége alapján igazi pontifex maximus, azaz hídverő, nem véletlen tehát, hogy beszédeinek fontos témája a kapcsolatok építése: nemcsak országok, hanem közösségek és egyének között is. Egy fiatalokkal folytatott beszélgetés során így fogalmazott:

Ne a különbségekre figyeljetek. Arra törekedjetek, hogy tisztelettel éljétek meg a találkozást: hidakat építsetek, barátságokat szőjetek; ismerjétek fel, hogy mindannyian lehetünk barátok, testvérek. Így együtt tudunk haladni és előrelépni.”

A gondolat egyszerre magától értetődő és mélyen emberi: a béke apró, mindennapi gesztusokból épül fel.

A kötet tehát nem egyszerű „szöveggyűjtemény”. Nem pusztán egy arcot mutat be, hanem egy hangot tár elénk, amely arra tanít, hogy a hit nem távoli eszmény, hanem mindennapi cselekvés; hogy a párbeszéd és a tisztelet nem gyengeség, hanem erő; és hogy a béke nem passzív állapot, hanem folyamatos választás.

Ez a könyv azoknak szól, akik többre kíváncsiak egy ismert arcnál. Akik nemcsak látni, hanem érteni szeretnének. Mert végső soron a pápa arcát könnyen meg lehet jegyezni, de a gondolatait kell igazán komolyan venni.

XIV. Leó: Béke veletek! Beszédek, homíliák, üzenetek
Szent István Társulat – Magyar Kurír
Budapest, 2025

A kötetet Tőzsér Endre SP fordította.

Forrás: Görögkatolikus Szemlélet (2026. tavasz, 80. o.)

Magyar Kurír