Körkép a jezsuiták húsvéti misszióiról

A népmisszió „a vallásosság fölélesztését és elmélyítését célzó prédikáció- és ájtatosság-sorozat – olvassuk a Magyar Katolikus Lexikonban. – A katolikus keresztényeknek szól, szemben a külső misszióval, mely az evangélium hirdetése nem keresztények között”. A szócikkből megtudhatjuk, hogy ezek „a középkor óta hagyományos bűnbánatra hívó prédikációk, melyekkel a ferencesek és a domonkosok vándorprédikátorai orvosolták egy-egy terület és korszak erkölcsi bajait”. Ezt a munkát folytatták a 16. századtól a lazaristák, a kapucinusok, a redemptoristák – és a jezsuiták. Az 1917-es kánonjogi kódex előírja, hogy a plébániákon legalább tízévente tartsanak missziót. Erre a jellemzően 5–10 napra általában több vendégpap érkezett az adott plébániára, ahol felváltva beszéltek és gyóntattak. Magyarországon a II. világháború után még néhány évig tartottak ilyen alkalmakat, ezek közül is kiemelkedett az 1947–1948-as Mária-esztendő. Ez a műfaj a II. Vatikáni Zsinat óta jellemzően háromnapos, úgynevezett triduumokban él tovább, főként nagyböjtben és adventben.

Koronkai Zoltán SJ rutinos vándorprédikátor. Mint mondja: „Papként egyszer sem voltam itthon nálunk, a Mária utcában húsvétkor.” Tizenöt éve jár missziókba, melyeknek azóta ő az egyik hazai jezsuita főszervezője.

A bevezetőben felsorolt ​​csoportok mellett a hivatástisztázó Montserrat-év résztvevőit említi mint úttörőket a műfajban, amelynek részeként „egy pap és a fiatalok elmennek egy olyan helyre, ahol nem nagyon volna szertartás a szent három napban”.

Zoltán atya Püspökszentlászlón, az Életrendezés Házában többször járt már, és mint mondja, „van a helynek egy varázsa, az arborétummal együtt, főleg tavasszal”. Idén Hesz István jezsuitával Jézus kereszten mondott szavairól tartották a délelőtti lelkigyakorlatos elmélkedéseket az egybegyűlteknek. „Megszólítottuk a falubelieket is – a templomban százan voltak”. A kérdére, hogy számára mekkora kihívás ismeretlenekkel szóba elegyedni, derűsen feleli: „A jezsuita noviciátus alatt az alapgátlások leépülnek, a zarándokprobáció során ugyanis ismeretlen emberekkel kell találkoznunk és élelmet kérnünk tőlük.”

Heim Katalin RSCJ, a Szent Szív Társaság nővére és az általa vezetett Szent Ignác-i lelkiség, a Jézus Szíve Jezsuita Templomhoz tartozó INIGO-csoport virrasztással töltötte a nagycsütörtök estét Magyaralmáson, a pénteki keresztutat pedig Bodajkon végezték. Szállásuk a nemrég felújított bodajki kegyhelyen volt, ahol három atya alkot papi közösséget és lát el 16 falut. Ezek közül az egyik Magyaralmás: ide vállalt missziót a jezsuita Józsi atya, születési nevén Tran Van Ngu, aki húsvét vigíliájának ünneplése után vietnámi dalokat énekelt.

Heim Kata nővér tavaly tett örökfogadalmat Rómában. Ez volt az első misszió, amelyet ő fogott össze, és az alkalom sok örömmel és kihívással járt számára. Mindezt tanulási folyamatként fogta fel, hozzátéve: „Alapvetően nem vagyok vezető alkat, de most rákényszerített az élet. Segítőtársaimmal együtt dolgozva jó látni, milyen sokat tudunk a közösbe tenni.”

Közel háromtucatnyian tartottak vele – a covid óta nem voltak ennyien a misszióban.

Nevelős Gábor SJ számára különleges húsvét volt az idei: először vett részt felszentelt papként. „A napközbeni próbák és a közösségi programok után nagy fáradságot éreztem. A feltámadási mise alatt ez viszont elmúlt. A szertartás fel tudott emelni engem is, és az ünneplés öröme volt a meghatározó” – mondta. A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora a Jézus Szíve-templom taizéi csoportjának vezetői meghívására került a muzslai misszióba. „A szombat esti miséken már sokszor együtt szolgáltunk Kertész Annával és Bálint Zsolttal, a csapat vezetőivel. Ők találták meg a helyszínt és verbuválták a fiatal résztvevőket. Szívesen mentem, és elöljáróm is támogatta a részvételemet. Az ünnepnapok szép spirituális ívet rajzoltak ki, és az evangelizáció közben intenzív lelki napokat éltünk, együtt a helyiekkel.”

A helyi plébános, Borka Iván atya komoly előkészítő munkát végzett a Párkányhoz közeli, kétezer fős felvidéki községben, és lelkesen fogadta a missziót. „Régóta nem történt hasonló esemény, melyet még hangosbemondókon is hirdettek”. Gábor atya jelenléte a liturgiák celebrálása és a gyóntatások miatt nagy segítség volt számára. A polgármester is támogatta őket, jóvoltából szállásként használhatták a sportcsarnokot, „sok felajánlást kaptak étel-ital fronton” is.

A szolgálatban közel harminc fiatal vett részt. Kettesével bejárták az egész települést, és hívták a helyieket az adott napi szertartásra. „Megtelt a templom, amire már rég nem volt példa.” Szépen énekelt a kórus, a dalokat több fúvós hangszer kísérte.

„Visszajeleztem nekik: kellett a lelkesedésük, mosolyuk ahhoz, hogy lelkesen lehessek jelen. Annyira mély tapasztalatokat szereztem, hogy még sokáig fogom ízlelgetni, mi történt ott velünk. Azt hiszem, életre szóló élményben volt részünk.”

A jezsuiták húsvéti missziójáról szóló beszámoló teljes terjedelemben ITT olvasható. 

Fotó: Nyáry Borbála

Forrás: jezsuita.hu

Magyar Kurír