Korzenszky Richárd OSB: Próbaidő

A szent negyven nap mindannyiunk számára a próbatétel ideje. Az önmagunkkal való küzdelem hetei ezek. Az elmélyedés nagy lehetősége.

Szent Benedek figyelmezteti szerzeteseit, hogy bár az egész életnek mintegy nagyböjti fegyelemben kellene telnie, az évnek legalább ebben az időszakában mindenki vegye sokkal komolyabban vállalt kötelezettségeit.

Ezt írja: „a negyven napnak ebben az idejében teljes tisztasággal élje az életét, ugyanakkor a más időkben elkövetett hanyagságait ezekben a szent napokban tegye jóvá. Ez akkor történik megfelelő módon, ha minden bűntől tartózkodunk, könnyek között imádkozunk, szent olvasmányokat olvasunk, a szív töredelmére és az önmegtagadás cselekedeteire törekedünk” (Regula, 49. fejezet).

Kérdezhetné bárki: hol van ma már a nagyböjti fegyelem? Ki gondol arra, hogy nagyböjt van? Valóban, mintha kiveszett volna az emberekből az érzék az idő iránt. Amikor összemossuk a hétköznapokat és a vasárnapokat is, igazán idejétmúlt dolognak tűnik nagyböjtről beszélni. Pedig itt van számunkra az idő!

Tudatosabban kell élnünk keresztény életünket. Ne gondoljuk, hogy a megszentelt, régi, szép szokások öncélú gyakorlatok voltak csupán.

A negyvennapi böjt megtartásáról szóló Szent Benedek-i soroknak van egy nagyon hangsúlyos mondata. Ezeknek a gyakorlatoknak – a több imádságnak, az ételben-italban történő önmegtagadásnak, az alvásban, beszédben, tréfálkozásban való nagyobb fegyelemnek – sokkal nagyobb a jelentősége, mint gondolnánk. A célja mindezeknek, hogy a lelki vágyódás örömével várjuk a szent húsvétot.

Nem élhetünk soha a pillanatnak. Nem lehetünk céltalanok. Nem ragadhatunk bele hétköznapjainkba. Kell hogy urai legyünk önmagunknak; szükséges, hogy ne sodorjanak el ennek a világnak ingerei. Életre, húsvétra, feltámadásra szánt emberek vagyunk mindannyian. Sokszor megfeledkezünk erről. S az élet és a jövő összefügg. Jövő és távlatok nélkül nincsen élet.

A nagyböjt éppen erre figyelmeztet bennünket: ne tekintsük abszolút értékűnek azt, ami körülvesz bennünket. Legyünk képesek arra, hogy függetlenítsük magunkat a pillanatok szorításától. A szent húsvét az élet, az örökké tartó élet ünnepe. Jézus győz a halálon. Halálával legyőzte a halált, és a sírban lévőknek – nekünk, mindannyiunknak életet ajándékozott.

Minden nagyböjti gyakorlatnak az értelme az élet. Vajon szakítunk-e időt arra, hogy számba vegyük napjainkat? Vajon szembenézünk-e azzal, hogy nem vagyunk tökéletesek? Készek vagyunk-e arra, hogy töredelmes szívvel elismerjük: bűnösök vagyunk?

A keleti egyház szerzeteseinek mindennapos imádsága legalább ebben a szent időben legyen a miénk is:

Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”

Forrás és fotó: Korzenszky Richárd OSB Facebook-oldala

Magyar Kurír