Közös gondolkodás az éneklés liturgikus szolgálatáról – Kántornap a Pécsi Egyházmegyében

A szakmai nap célja az egyházi ének és zene liturgikus szerepének elmélyítése, valamint a tapasztalatcsere és a közös gondolkodás elősegítése volt – mindezt teológiai, zenei és gyakorlati szempontok összehangolásával.

Az ének mint imádság

A programot Felföldi László pécsi megyéspüspök nyitotta meg. A liturgikus ének nem pusztán kísérőelem, hanem az imádság egyik legmélyebb formája, amely egyszerre szólítja meg az értelmet, az érzelmeket és a közösséget – mondta a főpásztor, kiemelve a kántorok felelősségét és szolgálatuk jelentőségét az egyházközösségek életében.

Az ének helye a liturgiában – elmélet és gyakorlat párbeszéde

A délelőtt központi előadásában Máger Róbert, a Pécsi Egyházmegye püspöki irodaigazgatója és Kovács Szilárd Ferenc, a pécsi bazilika zeneigazgatója együtt elemezték az ének liturgiában betöltött szerepét.

Előadásuk teológiai és zenei megközelítésből világította meg, hogyan válhat az ének a liturgia szerves részévé, és miként segítheti a hívek aktív részvételét és befogadó jelenlétét (amely nem egyenlő a passzivitással) a szent cselekmények során. Külön hangsúlyt kapott az a kérdés, hogyan lehet a liturgikus hagyományt – különösen a gregorián és a népének világát – a ma embere, a közösségek számára élő módon közvetíteni, figyelembe véve a helyi adottságokat és a reális lehetőségeket.

A magyar gregorián mint „éneklő hagyomány”

Fodor Gabriella egyházzenész, a pécs-havihegyi Havas Boldogasszony-templom orgonista-karnagya tartott előadást a magyar gregorián típusdallamokról mint a népének sajátos formájáról. 

Rámutatott, hogy ezek az énekek hidat képeznek a bibliai szövegek, a magasművészet és a hívek mindennapi liturgikus gyakorlata között. 

A magyar gregorián hagyomány nem múzeumi emlék, hanem élő örökség, amely megfelelő értelmezéssel és tanítással ma is természetes módon illeszkedhet a liturgiába – emelte ki Fodor Gabriella.

Kerekasztal és közös gondolkodás

A napot kerekasztal-beszélgetés zárta, melynek során a résztvevők kérdéseket fogalmazhattak meg, tapasztalatokat oszthattak meg, és együtt keresték a válaszokat a kántori szolgálat mindennapi kihívásaira. A párbeszéd megerősítette: az egyházzene jövője a hagyomány és a jelen valóságának folyamatos, nyitott és szakmailag megalapozott találkozásában rejlik.

Közösség és megújulás

A Pécsi Egyházmegye kántornapja nem csupán szakmai továbbképzés volt, hanem megerősítő közösségi esemény is, amely hozzájárult a kántorok hivatásának újragondolásához és lelki megújulásához.

A nap tanúsága szerint

az egyházi ének ma is képes betölteni eredeti küldetését – Isten dicséretét és a közösség egységének szolgálatát.

Szöveg és fotó: Kovács Szilárd Ferenc orgonaművész, a pécsi székesegyház zeneigazgatója

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír