Leó pápa ALS-betegekhez és gondozóikhoz: A gondoskodás gesztusaival válaszoljunk a halál kultúrájára

„A selejtezés és a halál kultúrájára”, amely jellemzi, vagy jobban mondva megsebzi korunkat, „a gondoskodás gesztusaival kell válaszolni”, mozgásba hozva a szolidaritást és a tiszteletet, mindig szem előtt tartva, hogy „az élet különböző helyzeteiben, különösen a nehéz helyzetekben soha senkit nem szabad magára hagyni”. A bátorság himnusza és a remény üzenete volt XIV. Leó pápa beszéde, amelyet az AISLA tagjaihoz intézett, akiket május 9-én délelőtt fogadott magánkihallgatáson a Kelemen teremben.

Több mint 400 képviselője jelent meg ennek a nonprofit szervezetnek, amely Olaszország legjelentősebb intézménye ezen a területen. A szövetséget 1983-ban alapították az ALS-ben (amiotrófiás laterálszklerózis: a mozgatóidegek sorvadásával és fokozatos bénulással járó, gyógyíthatatlan idegrendszeri betegség) szenvedő betegek védelmére, segítésére és ápolására. Ez a betegség körülbelül hatezer embert érint Olaszországban a 40 és 70 év közötti korosztályban. Az AISLA előrejelzései szerint évente körülbelül kétezer új esetet regisztrálnak. A szövetség a betegek mellett a családtagokról is gondoskodik, támogatva őket ebben a fizikai és pszichológiai szempontból is gyakran kimerítő küzdelemben. A pápa mély háláját fejezte ki ezért a szolgálatért.

„Önök egy olyan szervezet, amely olyan terápiás szövetségben egyesíti a betegséggel élőket, a családtagokat és az ápolókat, amely a közelség, a mellé állás szövetsége, és ez megtestesíti Jézus stílusát a szenvedők felé.”

Az élet értékének üzenete

A pápa „szövetségről” beszél, amelyhez elsőként azok járulnak hozzá, akiket érint ALS-betegség, akik „mindennap elkötelezettséggel, hittel és bátorsággal tanúsítják, hogy az élet jósága és értéke nagyobb, mint a betegség”. Sőt, tette hozzá Leó pápa, „az ezzel járó kihívásokkal együtt is szembe lehet nézni, különleges és kiváltságos alkalommá alakítva a kihívásokat, a szeretet adásának és elfogadásának alkalmaivá”. Kijelentette: „Köszönöm ezt! Önök mint próféták tanítják meg mindenkinek az élet valódi értékét, és világunknak oly nagy szüksége van erre az üzenetre!”

Közelség

A pápa emlékeztetett arra is, milyen támogatást nyújt a szervezet a tudományos kutatás, a képzés, a tájékoztatás és a segítségnyújtás terén, valamint kiemelte „fontos képviseleti és érdekérvényesítő szerepüket”, az egyének, közösségek és intézmények érzékenyítését célzó munkájukat, „ott, ahol szükségessé válik a segítségre szorulók jogainak védelme”. De mindenekelőtt azt a stílust kívánta hangsúlyozni, amely az AISLA szolgálatát jellemzi: a „közelséget”. Ez a közelség elsősorban „területi közelséget” jelent, vagyis jelenlétet a szenvedők otthonaiban. „Ez is nagyon fontos, mert az egészségügyi ellátás a szervezettségen és szakértelmen túl jelenlétet is igényel, fizikai jelenlétet is a személy javára annak különböző – biológiai, pszichikai és spirituális – dimenzióiban – hangsúlyozta a pápa.

Senkit ne hagyjunk soha magára

„Az Egyház – tette hozzá Leó pápa – mélyen átérzi ennek a közel állásnak az értékét: hogy az emberek mellé álljunk ott, ahol vannak, az otthonaikban, hogy ne csak ellátást, hanem spirituális kísérést is nyújtsunk, különös tekintettel arra, hogy keresik a választ az élet értelmére, a fájdalom ébreszti ezeket a kérdéseket, amelyeket nem lehet nem meghallgatni.”

„Az élet különböző helyzeteiben, különösen a nehéz helyzetekben, soha senkit nem szabad magára hagyni. Az önkéntesség, egyesítve önöket az önzetlenségben, erőteljesen valósítja meg ezt az értéket, mozgásba hozva a szolidaritást és a tiszteletet, és a gondoskodás gesztusaival válaszolva a selejtezés és a halál kultúrájára.”

A remény népe

A találkozás végén a pápa arra hívott, hogy tekintsünk Jézusra, aki „városokat és falvakat járt be, meggyógyítva minden betegséget és minden erőtlenséget”, és aki maga is át akarta élni „a passiót, a maga keresztútját mint a próbatétel, a fizikai fájdalom és a lelki szenvedés idejét”. Krisztus „a végsőkig szolidáris volt velünk, keresztje és feltámadása által azonban megmutatta nekünk, hogy a fájdalom és a szenvedés nem állíthatja meg a szeretetet, és nem semmisítheti meg Isten hatalmát” – mutatott rá XIV. Leó.

„Ezért – bátorított – mi mindannyian az ő húsvétjának gyermekei, a remény népe vagyunk, amely nem hátrál meg a nehézségek előtt, hanem egységben és szolidaritásban, Isten segítségével halad tovább anélkül, hogy valaha is feladná… Anélkül, hogy feladnánk. Ezért tiszta szívből köszönöm a bátorságotokat: ne adjátok fel, járjatok ezzel a bátorsággal és az Úrba vetett reménnyel!”

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír