Leó pápa látogatása Lampedusán rendkívül fontos üzenet a migrációról egész Európának

Lelki, spirituális utazás ez, amelynek kezdetén a pápa a temetőbe látogat, közösséget vállal a tengeren meghaltakkal és a túlélőkkel. Ezt követően a Porta d’Europánál, vagyis Európa Kapujánál és a Favarolo mólónál a migránsok képviselőivel találkozik, az utazás végül az élő Egyházzal való egységgel, találkozással zárul, eukarisztikus ünnepléssel a helyi stadionban – így írja le Alessandro Damiano, Agrigento metropolita érseke XIV. Leó pápa holnapi, július 4-i szombati lampedusai látogatását. Rövid, de jelentőségteljes jelenlét a szigeten, amely még mindig emlékszik Ferenc pápa 2013-as történelmi látogatására. Ez az utazás bezárja a kört, amely a júniusi Kanári-szigeteki úttal kezdődött, ahol Leó pápa az embercsempészek ellen emelte fel a hangját, kijelentve: „Térjetek meg!” „Ez a kiáltás nekünk, agrigentóiaknak II. János Pál maffiózókhoz intézett szavait idézi fel” – hívja fel a figyelmet az érsek.

– Érsek úr, mit lát majd, milyen helyzettel találkozik Leó pápa, amikor megérkezik Lampedusa szigetére?

– Nos, mindenekelőtt egy turistákkal teli szigetet fog látni, de természetesen nem ezért megy oda. Egy várakozással teli szigetet talál, amely emlékszik Ferenc pápa látogatására – az első apostoli látogatásra, amelyet Ferenc pápa éppen Lampedusán akart megtenni –, ez itt nagyon élő emlék. Az Egyház érezteti kézzelfogható, egyszerű közelségét ezen a földdarabon, ebben a közösségben; érzékelteti, hogy odafigyel a mozgásban lévő népekre, a migránsokra. Nos, a pápa ezt a várakozást fogja látni. A látogatás, mint ismert, rövid, és megvan a maga logisztikai sorrendje, de a felépítését nézve egyben lelki út is. Mert a Szentatya

a repülőtérről azonnal a temetőbe megy, magánjellegű látogatást tesz, személyesen imádkozik néhány migráns sírjánál. Ott, ahol egy Juszuf nevű kisgyermek nyugszik, akit ott temettek el másokkal együtt.

A közelségét, a simogatását viszi el, amit a tengeren meghaltak nem kapnak meg. Közösségvállalás ez azokkal, akik elhagyták a földi életet, hogy belépjenek az örök életbe. Ezt a szempontot se tévesszük szem elől.

– Mi változott Ferenc pápa látogatásától a mai napig abban, ami Lampedusán zajlik?

– Ferenc pápa látogatása óta a partarszállások tekintetében nem sok minden változott, továbbra is folytatódnak: olykor gyakoribbak, máskor kevésbé, az időjárási viszonyoktól, de még inkább attól függően, hogy Észak-Afrika partjainál az indulást éppen akadályozzák, megkönnyítik vagy engedélyezik. Ezeknek a mozgásoknak a megértése politikai jellegű átgondolást igényel. Mi változott a partraszállás tekintetében? Korábban, különösen Ferenc pápa látogatása előtt a halászok gyakrabban segítették a partraszállást, a mentést. Most az életmentés lényegében a parti őrségen és a pénzügyőrségen keresztül történik, amelyek közvetlenül a vízen tevékenykednek. Korábban nagyobb közelségbe kerültek egymáshoz a helyi közösség tagjai és a migránsok, akiket kezdetben befogadtak a házaikba, segítettek száraz ruhával, megvendégelték őket… Volt, akinek lehetőséget adtak egy kis személyi higiéniára, hogy lemossa a tengervizet vagy, még inkább az üzemanyag nyomait, ami szörnyű. Mindez évek óta nincs meg, mert amint működésbe lépett a különböző kormányok eszköztára – és ez bizonyos szempontból jó dolog –, a helyzetet a szigeten jelen lévő erők vették át, akik sokan vannak. Óvatosan kell élni ezzel a szóval, de talán mondhatjuk, hogy

a partraszállás meglehetősen „militarizált”, a rendfenntartó erők és azok különböző egységeinek ellenőrzése alatt áll.

– És az Egyház mit tesz ebben a helyzetben?

– Ilyen körülmények között az Egyház, a lampedusai közösség, az ott jelen lévő civil szervezetek néhány tagja a híres vagy hírhedt Favarolo mólón próbálják „humanizálni” a partraszállást, már amennyire lehetséges egyáltalán a mólón tartózkodni, mert fokozatosan ezt is egyre nehezebbé teszik az önkéntesek számára. Apró gesztusokat tehetünk, amelyek talán banálisnak tűnnek. Mit tehetsz hát?

Adsz például egy kis üveg vizet, egy pohár meleg teát… de közben a szemükbe nézel. Szerintem a legfontosabb dolog az, hogy a szemébe nézzünk ezeknek a férfiaknak, nőknek, gyermekeknek.

– Olyan dolog ez, ami nem is magától értetődő egy olyan időszakban, amikor politikai szinten a remigrációról beszélnek. Ön mit gondol erről?

– Úgy gondolom, hogy a remigráció (a migránsok visszautazása/visszatoloncolása származási országukba – a szerk.) ellentétes az evangéliummal, de ezt már a pápa is megmondta. Ez a gondolkodás egyre inkább korlátozni akar. A nézőpont változott meg, amellyel a kormányok Olaszországban és Európa többi részén a migránsokra tekintenek:  biztonságpolitikai nézőpont, pedig az a nézőpont, amely megőrzi az emberiességet, az emberi méltóságot és a bennünk lévő emberit, bizonyosan nem lehet ilyen. Az evangélium szavainak nézőpontja kell hogy legyen,

az evangéliumban megtaláljuk a megfelelő szavakat: jövevény voltam és befogadtatok, vagy legalábbis szállást adtatok, nem hagytatok meghalni. Ez nem kis dolog.

– Ön szerint mit jelez a pápának ez a látogatása, amely ráadásul alig néhány héttel a Kanári-szigeteken és Tenerifén – a migrációs tragédia egy másik színterén – tett látogatása után történik?

– Ez érdekes. A pápa elment a Kanári-szigetekre, és ezt a kifejezést használta: „Hagyjátok abba, térjetek meg”. Agrigento környékén ez a „térjetek meg” kifejezés elkerülhetetlenül felidézi – mivel mindenkinek nagyon frissen él az emlékezetében – II. János Pál kiáltását a Templomok Völgyében: „Nektek mondom, maffia emberei, térjetek meg! Egyszer majd elérkezik Isten ítélete!” Aztán a „Hagyjátok abba, térjetek meg!” gondolattól tovább lépve, a migránsokra vonatkozóan ott van egy másik zárójel, amely kicsi, de jelentőségteljes: a Szentatya paviai útja, ahol ellátogatott Cabrini anyához. Ki is Cabrini anya? Tudjuk… (a migránsok védőszentje – a szerk.). Éppen Cabrini anya volt az, akinek XIII. Leó pápa azt mondta, hogy ne Keletre menjen misszióba, hanem Nyugatra. És ez a kapcsolódás valójában kiszélesíti a migrációról, a Keletről Nyugatra mozgó népekről alkotott látásmódot. Most szinte úgy tűnik nekem, hogy egy kis kör bezárul Lampedusán. A migráció az egész világot érinti, és itt minden együtt jelen van, a Földközi-tengernek ezen a szimbolikus helyén. Úgy gondolom, ez egy rendkívüli üzenet.

Nem csak úgy a világba kiáltott üzenet, hanem megélt tapasztalatokon alapuló, és talán pont ezért hatásosabb. Mert aki csak kiabál, kiabálhat, de nem éri el a lelkiismeretet, és nem érinti meg a szíveket.

Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó: AFP

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír