Lucsok Miklós püspök felszentelte a kárpátaljai Szentmiklós felújított templomát

Az ünnepi szentmisére a szentmiklósi plébánia híveinek több nemzedéke gyűlt össze; számos vendég is érkezett más településekről.

A szentmise főcelebránsa Lucsok Miklós püspök volt. Koncelebráltak a plébánián szolgáló szalvatoriánus atyák, Tomasz Koza és Jevhen Zsukovszkij; a korábban itt szolgáló, erre az alkalomra idelátogató Antoni Zięba; a munkácsi vendégek: Szerhij Gerzanics püspöki irodaigazgató és Jevhen Fizer munkácsi káplán; továbbá Valentin Tokar ungvári ferences. A liturgián a szintén Unvárról érkező Richard Stopa diakónus is szolgált.

A templomba való belépés előtt a munkácsi egyházmegye főpásztora emlékeztetett arra, hogy ez a hely már régóta Istennek van szentelve, és a felújítás befejeztével most ismét felszentelik.

A liturgikus ünneplés a templomszentelés szertartásával kezdődött. A megyéspüspök imádság kíséretében a meghatározott helyeken krizmával megkente a templom falait. Ezt követően felszentelte az új oltárt is.

Az ünnepélyes bevonuláskor a templomban elhelyezték a szalvatoriánus rend (Isteni Üdvözítő Társasága, SDS) alapítója, Keresztről nevezett Ferenc atya (Johann Baptist Jordan) ereklyéjét.

Szentbeszédében Lucsok Miklós püspök hangsúlyozta: a külső tér – mint ez a templom is – azt tükrözi, milyennek kell lennie a belsőnek. „Belülről is ugyanilyen tisztának, szépnek és megújultnak kell lennünk, és

Jézusnak kell a szívünk középpontjában állnia. Mi magunk is templom vagyunk.

Ahogyan belépünk erre a helyre, ugyanúgy belépünk a saját szívünkbe is, hogy ott Jézussal beszélgessünk – fogalmazott a főpásztor. – Hogyan beszélgetünk vele? Imádkozunk, majd elkezdünk figyelni. Hallgatjuk, mit mond nekünk az Úr.

Ma például azt mondja, amint a felolvasott igében is hallottuk, hogy ti vagytok a Szentlélek temploma.

Ti vagytok a templom.

Jegyezzétek meg ezt a legfontosabb gondolatot! Amikor hazaindultok, elmélkedjetek ezen. Nézzétek meg, milyen templom vagytok, milyen a szívetek, mi történik abban a templomban” – mondta a híveknek a megyéspüspök.

A szívünk úgy van megteremtve, hogy az Istennel való találkozás helye legyen – emelte ki a főpásztor.

Majd arra hívta fel a figyelmet, hogy ezen a napon Keresztelő Szent János születésének főünnepét tartjuk, aki ennek a templomnak a védőszentje.

„Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” – hangzott el a felolvasott evangéliumban. Ez egy nagyon helyénvaló kérdés – hangsúlyozta Lucsok Miklós. – Érdemes feltenni magunknak ezt a kérdést, mert ez az életünk céljára vonatkozik. Már születésétől fogva úgy kell nevelni a gyermeket, hogy a legfontosabb az Istennel való kapcsolata legyen. Éppen ilyen szellemben irányították Keresztelő Szent János életét szülei, Zakariás és Erzsébet.

Szentbeszédében a munkácsi megyéspüspök felidézte, hogy 23 évvel ezelőtt ezen a napon szentelték pappá. Elmondta, hogy Keresztelő Szent János útja egyben az ő papi jelmondata is:

készíteni az Úr útját, vagyis felkészíteni az embereket, hogy közelebb kerüljenek Jézushoz, és mélyebben megéljék ezt a találkozást.

A papok és a püspökök előkészíthetik a templomot és megírhatják a szentbeszédet, de Jézust a híveknek kell követniük. „Mindenkinek magának kell elindulnia” – fogalmazott a főpásztor.

Arra buzdította a szülőket, törekedjenek arra, hogy a gyermekek már az ő példájukon keresztül lássák, hogy Jézus áll az életük középpontjában.

Lucsok Miklós püspök e szavakkal zárta homíliáját: „Ma hálát adunk Istennek és az ő gondviselésének, hogy megújította ezt a templomot, azért, hogy mi és mindazok, akik ide betérnek, megújulhassanak, és utat készíthessenek másoknak.

Utat készíteni másoknak: ez mindannyiunk küldetése.

Egyrészt megismerni Jézust és egyesülni vele, másrészt pedig meghívni másokat is, megmutatva nekik őt a saját életünkkel.”

*

A plébánia orgonistája, Valerija Zirnzak a jeles esemény kapcsán kifejtette: a hívek ehhez a templomszenteléshez nem csak a fizikai felújítás révén jutottak el; az ünnepre való felkészülés már régen elkezdődött. Egykor ugyanis még német nyelven mutatták be a szentmiséket Szentmiklóson, ám a német lakosság leszármazottai elköltöztek vagy asszimilálódtak. Később egy ideig magyar nyelven folytak a szentmisék, majd – abban az időszakban, amikor Pogány István atya volt a plébános – fokozatosan bevezették a szentmise egyes részeit ukrán nyelven is. Az idősebb nemzedék fokozatosan eltávozott, az ukrán nyelv használata pedig hozzájárult a gyerekek és fiatalok bevonásához, akiknek a hitéleti oktatását Johanna Szlovján nővér, a Páli Szent Vincéről Nevezett Keresztény Szeretet Leányai Társulat tagja kezdte el, aki kifejezetten ezért járt át ide Szolyváról. „A hívek olyan belső változásokon mentek keresztül, amelyek elvezettek a templom ünnepélyes felszenteléséhez” – fogalmazott Valeria Zirnzak.

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye, Reshetar Tetjana írása alapján

Fotó: Weis Viktória/Veritas, Keresztelő Szent János születése plébánia

Magyar Kurír