Martos Balázs virágvasárnap: Ne a zavar, ne az ellenállás és a különös félrenézés uraljon bennünket!

Martos Levente Balázs rámutatott: amikor az ősegyház elbeszéli Jézus fájdalmas kereszthalálát, valójában hitet vall arról, hogy Krisztus beteljesítette a Szentírásban kinyilvánított isteni akaratot.

Isten nem azt akarta, hogy Fia szenvedjen, de ki akarta nyilvánítani végsőkig tartó szeretetét még a bűnösök iránt is.

A püspök szerint az ősegyház először is azt adja tudtunkra, hogy Jézus szenvedéstörténetének volt értelme. Ez pedig nem más, mint a megváltás ténye, a szabadulásé, amelyet csak Isten adhatott meg.

Szent Máté evangelista ennek a hitvallásnak egy további, személyes árnyalatot is ad. Ez pedig a felelősség kérdésével kapcsolatos – jelentette ki Martos Levente Balázs, és hozzátette: Csak Máté evangélista meséli el nekünk Pilátus kézmosását, Júdás vallomását, miszerint elárulta az ártatlan vért; továbbá, hogy a nép, amely hallja és látja Pilátus igyekezetét, hogy talán még fölmentse Jézust, azt mondja: vére rajtunk és utódainkon. Ez a vér a megszentelő áldozat vére, és ez nem csupán felelősséget ró azokra, akikre ráhullik, hanem megszenteli és tisztára mossa őket. Megtisztít a Bárány vére – fogalmazott a püspök. Kiemelte: Máté evangelista azt állítja, hogy Krisztus vére rajtunk és utódainkon: nemzedékről nemzedékre, az engesztelés vére, egy olyan szabadulásé, amely csak Istentől jöhet.

Martos Levente Balázs a feltámadás felé irányította a hívek tekintetét: Mária Magdolna és a másik asszony ott ülnek Jézus sírjával szemben. „Tudják, hogy hol van a sír, és bizonyos értelemben várják a feltámadást.” Mint mondta, az őskereszténység hitvallása „bizonyos értelemben nyitott”: nem pusztán a múltról beszél,

hanem „arról az Isten-szeretetről, amely áthat mindenen, és amely az idők végére átalakít mindent”.

A püspök végül a hívek személyes válaszáról beszélt. Felidézte, hogy mások hitvallását hallgatva olykor együtt lelkesedünk, máskor zavarba jövünk. A nagyheti elmélkedések során azonban nem a távolságtartásnak kell uralkodnia.

Ne a zavar, ne az ellenállás, ne a különös félrenézés uraljon bennünket, hanem ebben a közös ünneplésben újra jelenjék meg közöttünk az élő Krisztus. Hiszen ő él, feltámadt, és ezért van értelme ismételni tanításának, szenvedésének, kereszthalálának titkait.

Gyertek, tegyünk hitvallást, és újítsa meg az Úr azokat a csodákat bennünk és rajtunk keresztül is, amelyeket Krisztus ad át a világnak” – zárta virágvasárnapi homíliáját Martos Levente Balázs püspök.

Virágvasárnap ünnepe így az esztergomi bazilikában nemcsak a nagyhét kezdetét jelentette, hanem meghívást is arra, hogy a hívek hitvalló szívvel lépjenek be Krisztus húsvéti misztériumába.

Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír