Matematika és rózsafüzér – Egy hajdan ateista blogger vall megtéréséről

Kitekintő – 2017. május 21., vasárnap | 18:00

Leah Libresco ateista író és blogger hosszú intellektuális úton jutott el a megtéréshez. 2012-ben keresztelkedett meg, s azóta katolikus perspektívából folytatja a blogírást.

Leah Libresco korábban népszerű ateista blogger volt, aki posztjaiban az élet fontos kérdéseire keresett intellektuálisan igényes választ. 2012-es megkeresztelkedése óta immár katolikusként folytatja a blogolást, amellett a jezsuita America Magazine egyik szerkesztője és szerzője lett.

A 2012-ben 22 esztendős Leah Washingtonban él, a Yale Egyetemen végzett statisztikus; amikor bejelentette, hogy katolikus lesz, a Catholic News Agency kérdezte megtéréséről. Elmondta, az élő Igazság keresése vezette leginkább útján – mint  egy barátjának megfogalmazta: az igazság volt a „belépő drog”.

Nemrégiben a National Catholic Register amerikai portál készített vele interjút arról, mi áll megtérése hátterében, milyen meglepő változásokat tapasztalt az azóta eltelt években.

Az interjúban elmondta, családja nem volt vallásos, és egyébként sem ismert senkit, aki komolyan vette volna a vallást, a hitét. Long Islanden nőtt fel, zsidó származású, nem hívő környezetben, és egészen egyetemista koráig nem találkozott olyan gyakorló keresztényekkel, akiket értelmesnek látott volna, és akik természetesen és őszintén tudtak beszélni hitükről.

Leah hamisnak érzékelte a vallást, és nem látott vonzó példát maga előtt. Úgy érezte, sokan valótlanságokban hisznek, és érvekkel próbálta kizökkenteni ismerőseit azokból a vallásos meggyőződéseikből, amelyek szerinte nem voltak igazak – számos ateista ismerőse most őt magát próbálja meggyőzni ugyanerről. Leah azt gondolja, „valójában hízelgő a vallás számára, ha így viszonyulnak hozzá az emberek – mert ha teljességgel ártalmatlannak tekintenénk a vallást, az azt jelentené, hogy a vallásnak nincsenek következményei. Az biztos, hogy én nem így érzékelem a hitemet, most, hogy már van.”

Arra a kérdésre, hogyan lett szkeptikus kívülállóból valóban hívővé, Leah elmondta, legerősebben az motiválta, hogy meg akarta érteni: hogyan tudhatjuk meg az igazságot? Hogyan juthatunk el az igazság ismeretére? Nem tudjuk csak úgy önerőből véghezvinni a dolgokat, mint a matematikában, ami absztrakt, igaz és gyönyörű. Vannak dolgok a fizikai világban, melyek olyannyira nyilvánvalóak számunkra, hogy nincs szükség semmilyen természetfölötti beavatkozásra ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan érthetjük meg – ilyen például a matematika. Az összeadás alapjai megragadhatóak egyszerű fizikai analógiák révén.

„Az erkölcs azonban nem így működik. Nem olyan könnyű, mint dekódolni a körülöttünk lévő világ alkotóelemeit. Honnan jön az a tudás, ha nem olyasvalami, amit a körülöttem lévő alapvető alkotóelemekből fel tudok építeni? Végső soron három kiindulópontom volt, melyeket nem igazán lehetett összeegyeztetni: 1. Nincs Isten. 2. Az erkölcs nem az emberektől függ, nem mi hoztuk létre; valami rajtunk kívül álló, transzcendens dolog. 3. És úgy tűnik, nem tudok transzcendens dolgokat elérni önmagam erejéből. Nem lehet mindhárom állítás igaz – melyiket adjam föl? Abban egészen biztos voltam, hogy az erkölcs transzcendens.”

Leah Libresco végül úgy döntött, az egyik feltételezést feladja: elfogadja, hogy van Isten. Sokat beszélgetett katolikus és keleti ortodox barátaival, s végül ez segített felismernie: „az az Isten, akiről ők beszélnek, éppen az az Isten, akihez egyre közelebb osontam, bár ezt észre sem vettem”.

Az interjúban rákérdeztek arra is, voltak-e olyan keresztény írók vagy más fontos szereplők a kereszténység történetéből, akik hatottak rá. Leah C. S. Lewist említette első helyen, különösen Mere Christianity (magyarul: Keresztény vagyok!) című művét emelte ki. Amikor először olvasta az első fejezeteket, azt gondolta: „végre valaki arról ír, amit én is gondolok – azt leszámítva, hogy most el fog kezdeni Istenről beszélni.” Chesterton Orthodoxy című kötetét és Szent Ágoston Vallomásait szintén a rá nagy hatást tett művek közé sorolta – Ágostont választotta védőszentjéül bérmálkozásakor.

Végül a megtérés utáni idők tapasztalatairól faggatták Leah-t. A meglepő következmények közé sorolta, hogy elkezdett többet foglalkozni a fizikai világgal, annak megbecsülésével – például elkezdett többet főzni. Az étkezést már nem csupán szükségesnek tekintette, mely ahhoz kell, hogy szellemi tevékenységet tudjon végezni, hanem elkezdte látni benne a szépséget is.

Az imádsághoz való viszonya szintén változásokon ment keresztül. Kezdettől szerette a rózsafüzért, például azért, mert akármikor lehet imádkozni; mert olyasvalami, amit bármikor megtehetsz Istenért és Istennel – anélkül, hogy azon törnéd a fejed, vajon helyes-e, amit csinálsz. Megosztotta azt is, hogy nehezére esik a szemlélődő ima, rosszul viseli a csendet. Viszont az ima kapcsán bevezette azt, hogy ha bármikor erre gondol, ha csak annyit is, hogy „milyen gyengén megy az ima”, akkor azon nyomban imádkozni kezd, legalább egy Dicsőséget.

Kezdetben sokszor nehezére esett az imádság, mert inkább gondolkodott Istenről – azt viszont rengeteget. Az imádság azonban – úgy találta – inkább Istennel való gondolkodás, nem Istenről. Amellett számtalanszor rajtakapja magát, hogy már a matematikáról gondolkodik, nem is imádkozik – ilyenkor azzal próbálja visszaterelni saját magát, hogy végigfuttatja: mennyire szereti a matematikát, a matematika igaz, jó és gyönyörű – „tehát Isten is szereti a matematikát”.

Forrás: NCR; Catholic News Agency; Patheos.com

Fotó: America Magazine; Patheos.com

Magyar Kurír
(vn)

Kapcsolódó fotógaléria