Még jobban szeretni – Először szenteltek állandó diakónusokat a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegyében

A szentmisén részt vett Bosák Nándor nyugalmazott debrecen–nyíregyházi megyéspüspök, Krakomperger Zoltán általános helynök, Heidelsperger István püspöki helynök, Csordás Gábor pasztorális helynök, Németh István püspöki titkár, a diakónusképzést vezető Paszternák Tamás, a Váci Egyházmegye általános helynöke, az egyházmegye papjai, papnövendékei, intézményeinek vezetői, szerzetesek, állandó diakónusok valamint a szentelendők családtagjai és a hívek nagy számban.

Az ünnep különleges jelentőségét adta, hogy a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye történetében első alkalommal került sor állandó diakónusok felszentelésére. A szentmisében három nős akolitus részesült a diakonátus szentségében: Ákli Márton a leveleki egyházközségből, Béres Tamás az ajaki egyházközségből és Simon Szabolcs a nagykállói egyházközségből.

Homíliájában Palánki Ferenc megyéspüspök Szent László király példáját állította a hívek elé.

Felidézte azt a legendát, amikor a király irgalmat gyakorolt Salamonnal szemben, rámutatva:

az igazi csoda nem a Szent Jobb megtalálása volt, hanem az, hogy az irgalom képes volt megváltoztatni egy ember életét.

A püspök hangsúlyozta: „a hívőnek megmutatja az Úr az igaz utat”, amelynek középpontjában Isten országa és a szeretet áll.

A főpásztor a szentelendőkhöz fordulva kiemelte: keresztény hivatásukra épült rá a férji, családapai küldetés, amelyet most a diakonátus szolgálata teljesít ki. A diakónus feladata az oltár-, az ige- és a szeretetszolgálat, vagyis Krisztus szolgáló szeretetének megjelenítése a liturgiában és a mindennapi életben. Arra buzdította őket, hogy

a felszentelésben kapott kegyelemmel még jobban szeressék családjukat, embertársaikat és az Anyaszentegyházat.

Beszédét a szertartás egyik könyörgésének szavaival zárta: „Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett bennetek.”

A homíliát követően került sor az állandó diakónusok felszentelésére. A szentelési szertartás a jelöltek bemutatásával kezdődött, majd a megyéspüspök a jelen lévő hívek előtt meggyőződött arról, hogy a jelöltek méltónak bizonyultak a szolgálatra. Ezt követően a jelöltek ígéretet tettek a püspök iránti tiszteletre és engedelmességre

Az Egyház ősi hagyományát követve elhangzott a Mindenszentek litániája: a szentelendők leborulva kérték a mennyei Egyház közbenjárását, miközben a jelenlévő közösség velük együtt imádkozott azért, hogy Isten tegye alkalmassá őket új küldetésük betöltésére.

A diakónusszentelés legfontosabb része a püspök kézrátétele és a felszentelő ima volt. Ez az a liturgikus cselekmény, amelyben a jelöltek a szerpapság fokozatában részesülnek, és a Szentlélek különleges kegyelmét kapják meg szolgálatuk végzéséhez.

A kézrátétel után az felszentelt diakónusokat feleségeik és egyházközségük plébánosai diakónusi stólával és dalmatikával ruházta fel, amely külső jelként is kifejezi új szolgálatukat az Egyházban.

Ezt követően átadta számukra az Evangéliumos könyvet e szavakkal: „Vedd Krisztus evangéliumát, amelynek hirdetője lettél! Amit olvasol, hidd; amit hiszel, tanítsd; amit tanítasz, valósítsd meg életedben.” Ez a gesztus emlékezteti a diakónust arra, hogy küldetésének középpontjában Krisztus örömhírének hirdetése és hiteles megélése áll.

Végezetül a megyéspüspök, majd a jelen lévő diakónusok és felkészítő oktatók békecsókkal üdvözölték az egyházi rendbe újonnan befogadott tagokat.

Az állandó diakónusok szolgálata a liturgia, az igehirdetés és a szeretetszolgálat egységében valósul meg. Segítik a püspökök és papok lelkipásztori munkáját: hirdethetik az evangéliumot és prédikálhatnak, keresztelhetnek, eskethetnek, temetési szertartást vezethetnek, áldoztathatnak, valamint kiemelt feladatuk a betegek, idősek, rászorulók és a periférián élők szolgálata. Az állandó diakonátus sajátossága, hogy házas férfiak is meghívást kaphatnak erre a szolgálatra – feleségük beleegyezésével –, így családi és munkahelyi hivatásuk mellett tesznek tanúságot Krisztus szolgáló szeretetéről az Egyház és a világ előtt.

A felszentelt diakónusok a szentmisén az oltárnál folytatták szolgálatukat.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír