Ma a legfőbb kincsek közé tartozik az intelligencia, a tudás – hangzott el a tanításban –, pedig van egy nagyobb kincs is, amit a Szentírás bölcsességnek hív, amelyre mindannyiunknak szüksége van. Sokféle út vezet a bölcsességhez, de leginkább a szívünk csendjében tudjuk megtalálni. Teréz anyát idézve: Isten a csend barátja. Isten a szív csendjében beszél. Nem az a fontos, amit mi mondunk, hanem amit ő mond nekünk. Ebbe a csendbe kell eljutnunk, s benne megtalálnunk a jelenlévő Krisztust, aki nemcsak a templomban, az Eucharisztiában, hanem embertársainkban is jelen van: „amit egynek tettetek vagy nem tettetek, azt nekem tettétek vagy nem tettétek”. Törekednünk kell, hogy felismerjük e két irányt, mert ez vezet a bölcsesség megszerzéséhez, az igazság felismeréséhez, hogy saját igazunk hangoztatásától belépjünk az igazság csendjébe – hangsúlyozta Varga László.
A szentmise után a kaposvári plébános a szemléletváltás kegyelméről tartott elmélkedést: miként viszonyuljon a keresztény ember, a keresztény család a bűnösökhöz, a nehéz emberekhez, akiket leginkább ellenségként szoktak emlegetni. „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót a titeket bántókkal!” – a kérdést az előadó Jézus parancsa jegyében elemezte: mindannyian bűnösök vagyunk, s szeretetünknek határai vannak. Ha tudunk változtatni, s el tudunk mozdulni arról a nézőpontról, ahova nagyon szívesen lecövekelünk (hogy ítélkezzünk az általunk bűnösnek kikiáltott emberek felett), akkor van esélyünk arra, hogy magunk is megváltozzunk. Mert ha az evangélium elkezd működni bennünk, akkor változni, javulni fog körülöttünk a világ is. Az evangélium nem azzal kezdődik, hogy térítsétek meg az embereket, hanem azzal, hogy „térjetek meg!”. Az ellenségszeretetről, megbocsátáról szólva Varga László rámutatott:sokszor összemossuk a bűnöst és a bűnt, ugyanúgy viszonyulunk hozzájuk, mint a körülöttünk lévő világ, az ószövetségi szemet szemért elv alapján; ettől gyakran egyházunk sem mentes egészen. Mennyivel másképp nézne ki az emberiség történelme, ha azt a jézusi parancsok alapján éltük volna!
Megbocsátás nélkül nincs jövő. A világ gyűlölködéséből egyedül a megbocsátás adhat kiutat. Ne engedjünk a gyűlölet kényszerének, amely lépten-nyomon megkísért minket, s egyre agresszívabb, manipulatívabb módon van jelen világunkban, családjainkba is beférkőzik. Magunkon kell tehát elkezdeni a szeretet evangéliumát élni, a Szentlélek kegyelmét kérve hozzá – zárta gondolatait a kaposvári plébános.
A délutáni fórumon az elmélkedéssel kapcsolatos kérdéseket beszélték meg a résztvevők; majd megtekinthették a „Családban élni jó!” egyházmegyei gyermekrajzpályázat legsikeresebb alkotásaiból rendezett kiállítást.
Toldi Éva/Magyar Kurír