Megbocsátásra és imára hívott két nappal a jarosławi késelés után a támadásban megsérült Adrian atya

Ahogy arról a Magyar Kurír is beszámolt, szeptember 24-én késeléses támadás történt a kelet-lengyelországi Jarosławban, a bencés nővérek apátságának területén. A támadásban öt ember – három pap és két világi személy – sérült meg. A 67 éves Stanisław Zbojnowicz atya olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy életét vesztette. A 31 éves ukrán állampolgárságú feltételezett elkövetőt a helyszínen őrizetbe vették.

A jarosławi apátság szeptember 25-i közleménye szerint Marek Pieńkowski atyát súlyos, de stabil állapotban ápolják a jarosławi kórházban, Adrian Mantykiewicz atya pedig sérülései ellátása után visszatérhetett az apátságba. A két megsérült világi személy, Krzysztof és Ewa élete nem volt veszélyben. Az apátság azt is közölte, hogy szeptember 26-án, szombaton újraindulnak a rendszeres szertartások.

A támadás utáni első szentmisét szeptember 26-án este Adrian Mantykiewicz atya mutatta be. A támadás nyomait még magán viselő pap homíliájának középpontjában a megbocsátás állt: Marek Pieńkowski atya és az elhunyt Stanisław Zbojnowicz atya nevében is megbocsátott a támadónak, és arra kérte a híveket, imádkozzanak megtéréséért, egyúttal ne tegyék felelőssé az ukrán népet egyetlen ember tettéért.

A homília teljes lengyel szövegét a Polskie Radio Rzeszów közölte. A szentbeszéd videófelvételét a Radio FARA tette közzé YouTube-csatornáján.

Az alábbiakban Adrian Mantykiewicz atya homíliáját teljes terjedelmében, a Hírek Lengyelországból Facebook-oldalon közzétett magyar fordításban közöljük.

Kedves testvérek! 

Nem fogom titkolni, hogy ez a prédikáció nehéz számomra. Nem fogom titkolni, hogy ez az időszak, amelyet az utóbbi időben átélünk, különösen nehéz nekem. De egyet tudok: Jézus Krisztus tanítványa vagyok. Mesterem tanítványa vagyok, Uram tanítványa vagyok. Krisztus pedig szeretetre tanít engem. Olyan szeretetre, amely hagyta magát keresztre feszíteni. Olyan szeretetre, amely életét adta az ellenségeiért. Ilyen az én Uram és Mesterem. Én pedig az Ő szolgája vagyok.

És jól tudjátok, hogy mi, papok, itt az apátságban mindig teljes erőnkből igyekszünk szolgálni. Ahogy csak tudunk, hogy akik hozzánk jönnek, vigasztalódva távozhassanak innen, segítséget kapjanak, kedvességet kapjanak, támogatást kapjanak.

És innen, Jézus Krisztus tanítványaként a magam nevében, Marek atya nevében és Stanisław atya nevében nagyon határozottan ki akarom mondani, hogy megbocsátunk!

És kérjük az imáitokat értünk. Imát Stanisław atyáért, lelke üdvéért; egészségért Marek atyának, aki még mindig az életéért küzd a kórházban; valamint értem, hogy mielőbb visszatérhessek kötelezettségeim teljességéhez, és továbbra is szolgálhassalak titeket ehelyütt.

Különösen pedig arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok a támadónkért, és a megtérés kegyelméért számára. Ezeket a szavakat, amelyeket kimondok, a szívem mélyéből mondom. Neki van a legnagyobb szüksége erre az imára.

Bármi is történt, a gonoszt, ami itt, az apátságunkban megnyilvánult, jóval, szeretettel és megbocsátással kell legyőznünk. Ezért kérlek titeket, hogy ti is bocsássatok meg, mert mindez titeket is érintett.

És innen arra is szeretnélek kérni benneteket, hogy ne hibáztassátok azt a nemzetet, amelyből a támadó származik, mert a gonoszságot egy konkrét ember követte el, a gonoszságot egy konkrét személy követte el, akinek neve van, élete van, és aki felelős a tetteiért. Nem más emberek tették ezt, hanem egyetlen személy volt.

Ezért kérlek benneteket, hogy ne rosszal válaszoljatok a rosszra, hanem szeretettel, támogatással, megértéssel és gondoskodással. Kérlek titeket, tartsátok tiszteletben azokat az embereket, akik az apátságunkban, a városunkban, a vajdaságunkban és az országunkban élnek. Kérlek titeket, hogy kölcsönösen tiszteljétek és támogassátok egymást, mint két testvéri nemzet.

Amikor kitört a háború Ukrajnában, jól emlékeztek, mi történt az apátságunkban. Hogy nyitottak voltunk az emberek felé, akik idejöttek. Olyan emberek felé, akiknek segítségre, támogatásra, gondoskodásra, szeretetre, néha egyszerűen csak kedves emberi szóra volt szükségük. És jól tudjátok, hogy itt senki sem maradt segítség nélkül. Teljes erőből dolgoztunk, gyakran még éjszaka is, sok órán át nem aludva.

Ezért kérlek titeket, hogy ez a mi munkánk, a mi erőfeszítésünk és a mi fáradozásunk ne vesszen kárba. Mert úgy gondolom, erre tanítunk titeket itt: hogy Jézus Krisztus tanítványai legyetek. Olyan tanítványok, akik szeretnek, támogatnak és gondoskodnak másokról.

Így hát testvéreim és mindnyájan, akik ezt halljátok: legyünk Krisztus tanítványai, olyan tanítványok, akik szeretettel, gondoskodással, tisztelettel, segítséggel és kedvességgel segítenek másoknak.

Nem számít, kik ők, milyen nemzetből származnak, milyen vallásúak, milyen a bőrük színe – ők emberek. Megvan a maguk méltósága, és mi senkit se fosszunk meg a méltóságától.

Ezért kérlek benneteket, imádkozzunk egymásért. Gondoskodjunk egymásról, és szeressünk mindenkit, akivel életünk útján találkozunk.

És amikor igazságtalanságot látunk, amikor azt látjuk, hogy valaki üldöz valakit, ne maradjunk csendben, hanem intsük meg őt, mert mindenkinek otthon kell éreznie magát nálunk. Nemcsak az apátságunkban, hanem az egész nemzetünkben.

Ámen.

Forrás: Jarosławskie Opactwo; eKAI; PAP/Dzieje.pl; Polskie Radio Rzeszów; Ekspres Jarosławski

Fotó: Piotr Polak/PAP

Összeállította: Horogszegi-Lenhardt Erika

Magyar Kurír