Megnyílt az eljárás a Brazíliában szolgált Giovanni Crippa szalézi atya boldoggáavatási ügyében

Az ünnepségen a Liguori Szent Alfonz Mária Tartomány nevében jelen volt Tiago Figueiró atya, aki a tartomány nevében képviseli az ügyet; a posztnoviciátus szalézi tagjai rektorukkal, Andelson de Oliveira atyával együtt; Luigi Favero és Erondi Tamandaré szalézi atyák; az egyházmegye papsága, valamint Paolo Vilotta posztulátor.

Az ünnepség után hálaadó szentmisét mutattak be, amelyet Dimas Lara Barbosa, a Campo Grande-i főegyházmegye érseke celebrált és a Brazil Püspöki Konferencia (CNBB, Conferência Nacional dos Bispos do Brasil) nyugati régiójának öt másik püspöke, valamint Vitório Pavanello nyugalmazott érsek koncelebrált.

A missziós szolgálat igazi pillére

Vilotta Giovanni Crippát az egyetemes Egyház és a Szalézi Család „missziós munkájának igazi pilléreként” jellemezte, és felidézte azokat a tevékenységeket, amelyek az ő erőfeszítéseiből fakadtak: a katekézist, az ifjúsági munkát és a fogvatartottakkal való foglalkozást. A posztulátor hangsúlyozta Isten és a felebarát iránti szeretetét, a szemlélődés és a cselekvés egységét, és tisztázta, hogy a vizsgálat nem egy konkrét csodára épül, hanem célja a hősies erények feltárása. Megjegyezte, hogy az eljárás megindítása „nem egyenlő a boldoggá avatással”.

A posztulátorhelyettes, Fábio do Vale arra kérte a nyilvánosságot, hogy levelekkel, fényképekkel, újságkivágásokkal és egyéb, családi hagyatékokban található dokumentumokkal járuljanak hozzá az eljáráshoz, különös tekintettel a Mato Grosso és Mato Grosso do Sul államokban őrzött iratokra.

Paolo Vilotta imákat kért, és a nemzedékről nemzedékre szálló szóbeli tanúságtételek megosztására is buzdított.

Giovanni Crippa olasz misszionárius

Giovanni Crippa atya 1861. október 10-én született Olaszországban, 1885-ben lépett be a szalézi rendbe, és ekkor találkozott Don Boscóval. 1894-ben pappá szentelték, majd egy ideig Uruguayban tevékenykedett, mielőtt Brazíliába érkezett volna.

Campo Grandéban körülbelül húsz évig katekézissel, a fiatalok nevelésével és a legrászorultabbak, köztük a foglyok megsegítésével foglalkozott. Megalapította a São José Oratóriumot, és elkezdte az azonos nevű templom építését. 1941. augusztus 1-jén halt meg Três Lagoasban; földi maradványai Campo Grandéban nyugszanak. 1951 óta a városközpontban egy utca is az ő nevét viseli.

Forrás és fotó: Szaléziak.HU

Magyar Kurír