Megújult a csánigi templom

Noha a támogatás csak a külső renoválás és a templom környezetében elhelyezett térelemek anyagi fedezetét biztosította, a hívek több millió forintos adakozásának köszönhetően sok változás történt. A jellegtelen vakolat alól sorra kerültek elő az egyes korok építészeti értékei: a román kori déli kapu, az egykori lőrések, a mérműves gótikus ablaktöredék, valamint egy reneszánsz párkánykő. A Fő utca két házsora között megújult templomkülső középkori megjelenésével gyökeresen megváltoztatta a település látképét.

A felújítással egy időben megkezdődött a történeti adatok feldolgozása is. A levéltári kutatás és a művészettörténeti feltárás eredményei nyomán ismertetőfüzet is készült a templomról. Az épület megújult külseje láttán felmerült az igény a belső restaurálásra is. Ekkor került napvilágra a befalazott Oltáriszentség-őrző fülke, a töredékes középkori falfestés és az evangélikus használatról tanúskodó, 1676-os évszámmal ellátott falfelirat.

A pályázati célkitűzés része volt a környezettudatos gondolkodás kialakítása. Ehhez ad megfontolandó szempontokat a templom mellett elhelyezett információs tábla ismeretanyaga.

Pilinszky János Gótika című versének egy sora („A mindenség modellje, áll a templom”) fogalmazza meg a templomépítő ember lelkében élő vágyat a templom és a teremtett világ egysége iránt. Ahogyan a középkori templom a „világmindenség másaként” és az „univerzum tükreként” a természeti környezettel szoros egységet alkot, úgy a csánigi templom felújításakor is erre a harmóniára törekedtek a pályázati tervek megvalósítása során.

Az Árpád-kori és középkori templomok sajátossága, hogy kialakításuk a természeti környezethez igazodik. A csánigi templom építészeti struktúrájában is megfigyelhető, hogy az épület keletelt tájolású. A szentély keleti oldalán nyíló ablakon át a felkelő nap sugarai így azonnal a templomba jutnak és világosságot adnak. Ez az épületet bevilágító fény szimbolizálja Krisztus világosságát és utal az életet adó és tápláló fényre is.

A csánigi templom esetében is jelentősége volt annak, hogy a természeti adottságokkal összhangban a déli falon nyílnak a templom ablakai és egyik kapuja is.

A templomépítés során használt természetes alapanyagok a falfestmények készítésénél használt földfestékek esetében is megfigyelhetők. Ugyanakkor a szertartások során is a természetes anyagokat használja a liturgia: a kenyeret, a bort, a vizet, az olajat, a méhviaszt és a hamut.

A szakrális térben tehát az ember Istenhez való fordulása egyetemes értékként jelenik meg, ahogyan a teremtett világ szépsége, az egész föld, a természet éltető ereje és az ember alkotásai egyaránt, amelyek összhangban vannak a teremtéssel és így Isten terveivel is. Ezáltal az embert körülvevő világban felsejlik annak „szentsége”, így a természet az istendicséret kiindulópontjává válik.

Fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír