Mi sem maradhatunk a sír csendjénél – Vitális Gábor SDB szalézi tartományfőnök húsvéti körleveléből

Húsvét hajnalán az asszonyok a sír felé tartva szomorúak, de a szeretet viszi őket. Oda mennek, ahol az Urat utoljára látták, ahol a történet látszólag lezárult. Emberileg és vallásilag is minden természetes ebben a Jézust tiszteletét szolgáló gyászszertartásban. De – mi már tudjuk – a húsvéti esemény éppen ezt a csupán emberi gondolkodást fordítja meg.

Az angyal szava, majd később maga Jézus is ugyanazt mondja: „nincs itt… ne féljetek (…) menjetek…” A Feltámadott nem ott vár rájuk, ahol lezártnak hitték Jézus történetét. A sír üres,

az őt keresők pedig azon az úton találkozhatnak újra vele, amelyre Ő küld. A húsvét így a magyarázatok helyett kimozdít a megszokott elgondolásokból. A jelenben való követésre, és nem a múlt őrzésére buzdít.

Az asszonyok egyszerre félő és mégis örömteli szívvel futnak a többiekhez. A húsvéti tanítványság nem a teljes bizonyosságból fakadó meggyőződés. Hírül adása annak, amit láttak, hallottak és tapasztaltak. A szívünkben együtt él a remegés és az öröm, de a Krisztussal való találkozás gyümölcseként megszületik a küldetés jutalma. A Feltámadott küldi őket, bár kérdéseikre még nem kaptak választ.

Jézus szava igazán megrendítő: „vigyétek hírül testvéreimnek…”

A szétszéledt tanítványokat testvérnek nevezi. Húsvét reggelén a testvéri kapcsolat az első, és nem a kudarc vagy az árulás.

A Feltámadott testvérekké formálja a tanítványait, egybegyűjti őket, hogy a küldetés ne magányos út legyen számukra. Egybegyűjt bennünket is, hogy missziós küldetésünket közösségként, testvérekként végezzük. Ez az első tanúságétel róla.

Ugye ismerős e mozdulat számunkra is? A 29. Egyetemes Káptalan arra hívott bennünket, hogy hivatásunk szívéhez az oratóriumi lelkülethez térjünk vissza. Krisztus iránti szenvedéllyel és a fiataloknak való odaszenteltséggel éljük meg közös küldetésünket. Ez a kettős tűz az, amely húsvéti lendületet ad életünknek. Nem maradhatunk a „sírok” közelében – a megszokás, a biztonság, a lezárt struktúrák világában –, mert a feltámadt Jézus előttünk jár, és Galileába hív. Oda, ahol először megszólított, és ahol ma is vár a fiatalok között.

A húsvét első parancsa az, hogy induljunk el a Feltámadott után! Menjünk tehát, testvérként. Nem saját erőnkből, hanem abból az egységből, amelyet az Úr ajándékoz, hogy találkoztunk Vele.

Krisztus él, és ezért mi sem maradhatunk a sír csendjénél!

Alleluja – valóban feltámadt az Úr!

Áldott, hittel teli, a Feltámadott öröméből élő és tanúságtevő húsvétot kívánok!

Vitális Gábor SDB
szalézi tartományfőnök

Forrás és fotó: Szaléziak

Magyar Kurír