Mi történt az egyházmegyei szinóduson Pannonhalmán?

Az elmúlt hónapokban az egyházmegyéhez tartozó tizenöt plébánián több mint száz koordinátor csaknem kétszáz kiscsoportos beszélgetést tartott, egyebek mellett a nők helyzetéről az Egyházban, az egyházközség és a karitász működéséről, a közösség liturgiájáról, valamint az ökumenikus kapcsolatokról. Az ezeken összegyűjtött tapasztalatokat, valamint a szinódusi kérdőívek kitöltőinek véleményét összegezték és foglalták dokumentumba a két napban.

Ferenc pápa 2021. október 10-én nyitotta meg Rómában a 2023 októberéig tartó szinódusi folyamatot, amelyhez a bencés közösség is csatlakozott. „A pápa azt tartja legfontosabbnak, hogy miközben nyíltan beszélünk és meghallgatjuk egymás véleményét az Egyház helyzetéről, figyeljünk »a Szentlélek szándékára«, mit mond a Lélek az egyházaknak. A világrészek arculata bizony eltérő lehet, így a kérdések is különbözők. Tehát a világegyház megújulása sem történhet »egy kaptafára«, az Egyház egysége a közösségek és részegyházak sokféleségét jelenti. Ezen két nap során Isten Szentlelkét faggatjuk és őt hívjuk segítségül, hogy felismerjük az idők jelei által szólító szavát: merre akarja vezetni a Lélek az Egyházat?” – hangsúlyozta Cirill főapát a Pannonhalmi Területi Főapátság szinódusának megnyitásakor.

Az esemény az ökumenizmus jegyében is zajlott. A Pannonhalmi Főapátság a protestáns felekezetek tagjait arra hívta, hogy vegyenek részt a folyamatban, és osszák meg tapasztalataikat az Egyház egységének építéséről, az ökumenikus kapcsolatban lévő keresztények helyzetéről, a közös eseményekről. „Megtisztelő, hogy nem tartotok attól, hogy megkérdezzétek tőlünk, mi hogyan látunk titeket. Mi hogyan látjuk a közös dolgainkat, és hogyan látjuk a római katolikus felekezetet” – hangsúlyozta ifj. Márkus Mihály református esperes. Mint mondta, bár vannak elrettentő történetek is, amikor a felekezeti különbözőségek romboltak, de hisz abban, hogy most más időket élünk. „Hiszem azt, hogy eljött az idő, amikor vállt vállnak vetve kell harcolnunk, ahogy Pál apostol mondja: a mi harcunk ugyanis nem test és vér, hanem hatalmasságok és fejedelemségek ellen, a gonoszság ereje ellen van.” Az esperes kiemelte, hogy mindannyian egy ítélet alatt vagyunk. „Szabad így tekintenünk egymásra, hogy nem vagyunk különbek, nem különbözünk. Mindannyian ugyanazon ítélet alá esünk majd Istennél. Valamit máshogy látunk, valamiben máshol van a hangsúly a mi életünkben, de elvitathatatlan mindegyikünktől a Krisztus útján járás szándéka.”

Szemerei János evangélikus püspök pedig arról beszélt, hogy a protestánsok és a katolikusok bizonyságtételének harmóniája összefügg azzal, hogy a tanúságtételünk hiteles-e. „Nem véletlen, hogy az ökumenikus mozgalmak is pont ebből a felismerésből indultak el, hogy Krisztus tanítványai, ha egymással szemben állnak, akkor kevésbé hallgat rájuk a világ.”

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szinódusi titkára is szólt a jelenlévőkhöz. Mint mondta, a „szinodális folyamat, akárcsak az Egyház egésze, nem egy monolit, hanem mozaik, amelyben a részek együttműködése és harmóniája adja ki az egészet”. Németh Gábor hozzátette, hogy a Pannonhalmi Főapátság, a bencés szerzetesközösség a szinódustól függetlenül is szinodális módon éli napjait, és ezt a gyakorlatot adta tovább az egyházmegye híveinek. „A szinodalitás során alapvető gyakorlat, hogy ne csak beszéljünk, hallgassunk, meghallgassunk is. Merem mondani, hogy ez utóbbi a mai világban különösen is nagy feladat” – fogalmazott.

A magyarországi szinodális folyamat egyik legaktívabb résztvevője a Pannonhalmi Területi Főapátság. A szinódust számos konzultáció előzte meg. Ezeken a kiscsoportos beszélgetéseken összesen mintegy háromszázan vettek részt és osztották meg tapasztalataikat, csaknem hatszázan pedig a szinódusi kérdőívek kitöltésével kapcsolódtak be a folyamatba. Ez utóbbiakból kiolvasható eredményt Kisnémet Fülöp testvér összegezte.

Az űrlapok elemzése alapján elmondható, hogy a válaszadók többségének pozitív tapasztalatai vannak mind a tizenhárom témakörrel kapcsolatban, amelyek a következők:

– a közösség liturgiája: szentmise és szentségek ünneplése,
– a plébániák lelkipásztori ellátása,
– plébániai közösségek és csoportok működése,
– családok élete a plébánián,
– hitoktatás és ifjúsági közösségek,
– diakónia a plébániákon, a karitászcsoportok működése,
– az Egyház egységének építése,
– a nők helyzete az Egyházban,
– a peremen élők kapcsolódása az Egyházhoz,
– az Egyház élete a pandémia előtt és után,
– bencés lelkiséget követő közösségek útja,
– bencés iskolák diákjainak és tanárainak tapasztalata az Egyházról,
– bencés öregdiákok kapcsolódása az Egyházhoz,
– jelenlegi bencés diákok tapasztalata az Egyházról,
– a keresztények elkötelezettsége a teremtett világ védelméért.

Ugyanakkor az eredményekből az is kitűnt, hogy egyebek mellett az ifjúságpasztoráció, a közösségépítés, az evangelizáció és a hitoktatás, valamint a szociális helyzetük miatt peremen élők bevonása területén fejlődésre van szükség. Ahogy azt azonban Fülöp testvér hangsúlyozta, a két kérdőív – amelyek közül az egyik a plébániákon élő hívekhez, a másik pedig a bencés lelkiséghez más módon kapcsolódókhoz szólt – csak egy kiegészítő képet nyújt a személyes beszélgetések tapasztalataihoz.

A kétnapos rendezvény zárásaként elkészült a szinódusi dokumentum, amely képet ad az Egyház és a Pannonhalmi Területi Főapátság jelenlegi helyzetéről, és iránymutatást fogalmaz meg a fejlődés jövőbeli útjairól. Ahogy Ábel atya, az egyházmegyei szinódus csoportvezetője fogalmazott a folyamatról: „Isten népétől jönnek az impulzusok, hogy merre kellene haladni, és Isten népében szeretnénk ezt megvalósítani.” Így az elkészült dokumentumot – amellett, hogy eljuttatják a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciához – felhasználják a lelkipásztori tervek megalkotásánál, és igyekeznek azt a gyakorlatba átültetni.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Pannonhalmi Főapátság; Kisalföld

Magyar Kurír