Mindig Vele és egyre közelebb lenni Hozzá – Avilai Nagy Szent Teréz-búcsú a terézvárosi templomban

Tíz óra előtt a terézvárosi templom tornyának óra alatti körerkélyén a szomszédos konzervatórium rézfúvós hallgatói Kiss Zoltán vezényletével felemelő műveket adtak elő, melyek a főbúcsú hírét messzire zengték.

A templom bejáratánál könyvvásárt tartottak, az udvarban pedig a körmenetre és az azt követő agapéra készülődtek, eközben a plébánia épületéből kihallatszottak a Liszt-mű foszlányai. A templomot napraforgókkal díszítették fel, hisz a virág két színe, a barna és a sárga a kármelita habitus színeit idézi, ezzel is tisztelegve a névadó szerzetesnő előtt.

A szentmise elején az orgona zúgására bevonultak a ministránsok, a koncelebráló papok, Horváth Zoltán plébános és Harangi Tibor káplán, valamint a főcelebráns. 

Az Izajás próféta könyvéből vett olvasmány a lelki gyötrelmekkel teli, szenvedő, igaz szolgáról szólt. A szentlecke a Zsidókhoz írt levélből a főpapot magasztalta, aki együtt érez a gyöngeségeinkkel, hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban mentes maradt. A Szent Márk könyvéből vett evangéliumban Zebedeus fiainak történetéről és Jézusnak az egymás szolgálatára biztató tanításáról hallhattunk.

Berta Tibor homíliája elején megemlítette, hogy 1970 szeptemberében Szent VI. Pál az első női egyházdoktorrá avatta Avilai Szent Terézt, és kivételes nőnek nevezte. A szónok beszámolt arról, hogy több mint harminc éve az esztergomi szemináriumban maga is elolvasta Szent Teréz műveit, A belső várkastélyt és A tökéletesség útját, mégsem könnyű erről a szentről beszélni. Méltatta a szerzetesnő erényeit, akit Isten szenvedélyes szeretetének tüze annyira megsebzett, hogy

mindig azt kereste, miként tudna minél közelebb kerülni a felséges Istenhez. Az alázatosság kemény iskolájában el tudta fogadni önnön természetének hibáit és erényeit. Bejárta a misztikus élet mindent felülmúló örömét, mégis meg tudott maradni a valóság talaján.

Kevés hozzá hasonló lelki író van, aki ennyire jártas volt a teológia kérdéseiben, ugyanakkor értékes tanítást tudott adni a mindennapok Krisztus-követéséhez is, ahhoz például, hogyan kell imádkozni vagy részt venni a szentmisén – hangsúlyozta a tábori püspök.

Hogy Szent Teréz humorát szemléltesse, kiemelte a róla szóló legendákból azt, amikor egyszer a kármelita nővér a kolostoralapítások fáradalmai közepette elbóbiskolt, és leesett a szamárról. Egy hang megszólította ekkor: „Akit az Úr szeret, azt megpróbálja. Látod, Teréz, így bánok a barátaimmal.” Teréz erre ezt válaszolta: „Ezért van ilyen kevés barátod.”

De vannak-e az Úrnak igazi barátai? – tette fel a kérdést a szónok.

Majd a szentleckére utalva azzal folytatta a szentbeszédét, hogy általában felnézünk az erős, tökéletes, hibátlan emberekre, de az a tökéletesség, amit a világ sugall, nem képes együtt érezni a szenvedőkkel, a gyengékkel.

Jézus azonban az a tökéletes és erős valaki, aki oda tud mellénk állni, itt lesz most az oltáron közöttünk. Áttöri a vétkeink sötétségét, a démonjaikat el tudja űzni tőlünk, ő a szabadítónk. Együtt tud érezni a megpróbáltatásainkkal, de segíteni akar rajtunk, és nem nézi el a bűnöket. Jézus az igaz erő, a tökéletesség, a bűntelenség – folytatta a püspök. – Ezt a tökéletességet, erőt és fenséget látta meg Avilai Szent Teréz is, erre vágyott. Ezért próbálta megfogalmazni, hogyan lehet eljutni a belső várkastély legbelsőbb szobájába, ahol a találkozás mindent felülmúló öröme vár.

A Márk-evangéliumban hasonló történetet hallhattunk, hasonló vágy fejeződik ki – folytatta beszédét Berta Tibor. – A tizenkét tanítvány Zebedeus fiainak kérése előtt átélte a kenyérszaporítást, a vak meggyógyítását, Péter vallomását, a színeváltozást, és hogy Jézus meggyógyít egy ördöngös fiút. Kafarnaumban is arról vitatkoznak az apostolok, ki a nagyobb közülük. Jézus beszél a házasságról és a gyermeki lelkületről. Megkedveli a gazdag ifjút, majd megjövendöli saját halálát és feltámadását. Ezek után következik az, mikor Jakab és János kifejezik, hogy szeretnének Jézus dicsőségében a jobb és a bal oldalára kerülni – magyarázta.

Az összes bibliamagyarázat elítéli Zebedeus fiainak ezt a fajta magatartását. De máshogy is értelmezhetjük ezt a jelenetet:

ez a két apostol egy csodálatos dolgot kér, mégpedig azt, hogy Jézussal szeretnének lenni. Nem kiváltságot szeretnének, csak át szeretnék ölelni őt, hogy mindig vele lehessenek, még a dicsőségében is.

Jézus Krisztus dicsősége az örök és végtelen szeretetkapcsolat, mely őt az Atyához köti – hangsúlyozta a szónok. – Jézus teljesíti a mennyei Atya akaratát, felfeszül a keresztre értünk.

Végtelenül szeretlek téged” – mondja el az Atyának és nekünk is a kereszten.

A két apostol is kész kiinni a szenvedés kelyhét – magyarázta a tábori püspök –, és Jézus megengedi, hogy vele legyenek az országában, de az az ország nem olyan, mint amilyennek elgondolták. Azok kerülnek Krisztus jobbjára az ítéletkor, akik elfogadták az életükben a megpróbáltatásokat, örömöket, boldogságot, a hibáikat, a gyengeségeiket. A többi tíz apostolnak tanítást ad Jézus, hogy ne vessék meg a két apostolt. A hatalom nem a földi uralom, hanem a szolgálatkészség lehetősége a mindennapok küzdelmeiben. 

Kiemelte Berta Tibor azt is, hogy Isten nem nagy tetteket kér tőlünk, hanem hogy azt szeressük és szolgáljuk, aki mellettünk van mindennap, akivel együtt tanulunk vagy együtt dolgozunk, a főnökünk vagy a beosztottunk, a férjünk, a feleségünk, bátyánk, öcsénk, fiunk vagy lányunk. A püspök arra buzdított, a sok panasz helyett lássuk be, hogy a rendet, a békét mi borítjuk fel nap mint nap azzal, hogy nem úgy szeretünk, mint ahogyan kellene, nem úgy bánunk emberekkel és nem úgy dolgozunk, mint ahogy kellene.

Avilai Teréz rájött arra, hogyan lehet a rendet és a békét megtartani. A belső várkastély útján fontos, hogy az Úristen legyen mindig a szemünk előtt, mert akkor látjuk meg saját magunkat is.

Ha rátekintek az Istenre, akkor nemcsak őrá találok rá, hanem rá tudok találni önmagamra is

– buzdított a szónok.

Adja meg mindannyiunknak az Úr, hogy fel tudjuk Őt ismerni a mindennapjainkban, és fel tudjuk ismerni saját magunkat, önnön valóságunkat, hogy egyre inkább egymás szolgálatára tudjunk lenni – zárta homíliáját a püspök.

A felajánláskor a kórus előadásában elhangzott Liszt Ferenc Salve Regina című műve.

Horváth Zoltán plébános a szentmise végén megköszönte a Capella Theresianának a csodálatos Liszt-műveket, és elmondta, a zeneszerző minél idősebb volt, annál misztikusabb műveket komponált. Külön kiemelte Merczel György karnagy és Schallinger-Foidl Artúr orgonaművész közreműködését. Berta Tibor tábori püspöknek megköszönte a szentbeszédet, és hogy segített meghívni a zenekart. Volt esztergomi szemináriumi évfolyamtársa szentbeszédére reagálva elmondta, ő is azért kezdte olvasni Szent Teréz művét, A tökéletesség útját, mert azt gondolta, könnyű olvasmány lesz, de nem úgy volt. Most mélypontok idején vagy imádságban forgatja sokszor. A püspök és ő is megszerették Jézus Krisztus nagyszerű leányát, akit most együtt ünnepelhettek.

A szentmise végén következett a Szent Teréz-körmenet, melyben a keresztet a Szent Teréz-lobogó, a magyar és a pápai zászló követte, majd a katonazenekar és a ministránsok. Utánuk Horváth Zoltán atya vitte a névadó szent ereklyéjét, majd cserkészek a vállukon Szent Teréz szobrát. A tábori püspököt követték a hívek a templom körül.

A templomkertbe visszaérkezve Horváth Zoltán köszönetet mondott azoknak, akik a körmenetben szolgáltak: a katonazenekarnak Toldi Miklós vezetésével, a cserkészeknek, valamint a Bartók-konzervatórium diákjainak, akiket Kiss Zoltán tanár úr vezényelt.

A püspök Szent Teréz ereklyéjével megáldotta a híveket, majd a himnuszok eléneklésével zárult a szertartás. A templomkertben agapé fogadta a sokaságot.

A főbúcsú szentmiséje ITT tekinthető meg.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír