Nagyon inspiráló és provokatív – Horváth Árpád jezsuita Ferenc pápáról és találkozásaikról

Nézőpont – 2023. április 23., vasárnap | 11:00

Ferenc pápával április 29-én este találkozik a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya. Horváth Árpáddal, a budapesti Jézus Szíve Jezsuita templom igazgatójával beszélgettünk készülődésükről, és arról, hogy A Szív újság főszerkesztőjeként hogyan élte meg tavaly a személyes találkozót a Szentatyával. Szó esett a pápa napirendjéről, viccelődéseiről, és hogy honnan tud pár magyar szót.

– Számítottak arra, hogy Ferenc pápa meglátogatja a magyar jezsuita rendtartományt?

– Mikor Ferenc pápa elmegy egy országot meglátogatni, mindig találkozik a jezsuitákkal, mert ő is jezsuita. Kissé rosszul esett nekünk, hogy két évvel ezelőtt nem került erre sor, persze érthető okokból, hiszen akkor nem Magyarországot látogatta kimondottan, hanem az eucharisztikus világkongresszusra jött. Semmilyen más programja nem volt, így minket, jezsuitákat sem tudott felkeresni. Aznap este, hogy Magyarországról Pozsonyba ment, találkozott a szlovák rendtársainkkal. Sajgott egy kicsit a szívünk, de természetesen megértettük ezt a helyzetet. Tudtuk, hogy ha Magyarországra jön, akkor a programjában ott leszünk mi is. Tavaly, amikor találkoztunk a bíboros úrral, ő említette, hogy tavasszal valószínűleg jön Ferenc pápa, és az előzetes tervekbe betették a jezsuitákkal való találkozót is. Nagyon örülünk, hogy mindez megvalósul.

– Hol fognak találkozni vele?

– Mivel Ferenc pápa Budapesten marad mind a három nap, itt fogunk találkozni vele a Nunciatúrán. Arlóról és Miskolcról is érkeznek rendtársak a találkozóra. Amíg alakultak a tervek,

az volt számunkra kérdés, hogy Ferenc pápa eljut-e vajon Miskolcra vagy Arlóra, a borsodi falucskába, ahol cigányokkal foglalkozunk. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szívesen jött volna oda, ha az egészsége megengedi.

Két évvel ezelőtt Szlovákiában is  elment Kassára, Miskolc testvérvárosába, és ott meglátogatta a legszegényebbeket, a roma lakótelepet.

– Hányan lesznek jelen a rendből?

– Ötvennél többen vagyunk a rendtartományban, jó harmincvalahányan veszünk részt a találkozón. Egy viszonylag kicsi, de fiatal rendtartomány vagyunk. Európában most jelenleg a magyar jezsuita rendtartomány a legfiatalabb. Azért ilyen érdekes a korfánk, mert a kommunizmus előtt belépő rendtársak már sajnos kevesen vannak, míg a rendszerváltás után belépő fiatalok lassan a középgenerációhoz érnek, a kommunizmus alatt pedig csak páran léptek be a rendbe. Hét novíciusunk van most, Európán belül a spanyolok után nekünk van a legtöbb.

– Hogyan zajlik majd a találkozó?

– Mivel Ferenc pápa a Nunciatúrán fog lakni, a szombati nap végén ott találkozunk vele, ezzel is kímélik őt. A szokásos napirendje szerint ő mindig nagyon korán kel, délelőtt diplomáciai programokon vesz részt a vatikáni fogadóhelyiségekben – elképesztően szívósan. Aztán ebédel, és utána már általában nem megy vissza a pápai rezidencia azon részébe, ahol a diplomáciai fogadások zajlanak, hanem visszavonul a Szent Márta-házba, ahol lakik. Gondolom, sziesztázik is, de délután sokszor fogad embereket a szobájában, telefonálgat, írogat. Elég korán lefekszik, hiszen nagyon korán kel. Nem tudni pontosan, meddig tart a találkozónk vele, szerintem több lesz, mint egy óra. Amikor legutóbb voltunk nála, az egyórásra tervezett program helyett az egész délelőttjét ránk fecsérelte. Amikor jezsuiták között van, otthon érzi magát, szerintem most sem fogja gyorsan lezárni a beszélgetést.

A Szentatya „vicces fickó”, szeret tréfálkozni, magyarul „gagyogni”. Van pár szófordulat, amit ismer. Mindig meglep bennünket, hogy mond egy-két magyar vonatkozású viccet, és még „be is szól”.

Szereti, ha kérdezzük. Magunk között is beszéltük, hogy olyan kérdéseket ne tegyünk fel neki, amilyeneket majdnem mindig szoktak, például hogy mikor mond már le. Szegénytől ezt mindig megkérdezik, de jól viseli. Vigyázunk arra is, hogy ne ismételjük magunkat és mások kérdéseit. Ő is szokott kérdezni, akár kényes témákban is. Például hogy mennyire vagyunk „akolszagúak”, mennyire vagyunk az emberek közelében. Érdeklik a szociális témák, az arlói misszió, a roma szakkollégium. Ajándékokat viszünk neki Arlóról és a miskolci jezsuita gimnáziumból, az Avasról.

– Milyen ajándékokkal lepik meg?

– A rendtársak állítják össze ezeket. Benne lesz a Szent Ignác-musical is, aminek nagyon jó visszhangja volt. Ezt az Erkel Színházban 2022-ben, a jubileumi évünkben kétszer is előadták a miskolci diákjaink. Ráadásul az egyik betétdalát választották meg a pápalátogatás himnuszává, ami nagy meglepetés számunkra. Az ajándékokra ő mindig rákérdez. Jó apropó, hogy beszéljünk a musicalről, a fiatalokról, a jubileumunkról, a rendtartományunkról, a romákról és a menekültszolgálatunkról.

– Ön legutoljára 2022 júniusában találkozott Ferenc pápával, amikor A Szív újság főszerkesztőjeként Rómába látogatott.

– A jezsuita kulturális folyóiratok főszerkesztői – világszerte tizenöten – évente találkozunk. Tavaly ez a találkozó Rómában volt, idén Krakkóban lesz. A La Civiltà Cattolica folyóirat főszerkesztője, Antonio Spadaro SJ intézte el, hogy fogadjon minket a Szentatya. Ő mindig elkíséri Ferenc pápát. Spadaro atyának fiatalon meghaltak a szülei, nincsen testvére. Ferenc pápával szinte olyan a viszonya, mintha az unokája lenne, egymásra találtak.

Amikor Ferenc pápát megválasztották, a legelső interjút nekünk, jezsuita újságírónak adta, ezt Spadaro atya készítette vele. Ebből született meg a Jó napot! Ferenc pápa vagyok című könyvecskénk.

– Milyen volt a Szentatya közelében lenni? Van egy fénykép arról, amint valamit ad neki.

– A Szív újságunk húsvéti számának címoldalán Slomó rabbi volt, ebből a számból adtam a Szentatyának egy példányt. Nagyon felfigyelt arra, hogy rabbi van a jezsuita folyóirat címlapján. Mivel tavaly egybeesett a keresztények és a zsidók húsvétja, készítettem egy interjút Slomó rabbival. Emlékszem, Ferenc pápa ezen a találkozáson volt először nyilvánosan kerekesszékben. Ő ezt nehezen tudta elfogadni, mert – talán nem sértő, ha ezt mondom –

van benne egy macsó latino nagyapa vonal, aki sose beszél arról, hogy valami fáj neki, vagy netán gyenge. Szemüveget is ritkán használ. A kerekesszék nagyon nagy lépés volt neki.

Felszabadult közöttünk, mert látta, hogy ez így is működik. Mondta is, hogy nem lábbal irányítják az Egyházat, hanem fejjel, szívvel, meg hittel. Egy magyar orvosnak köszönhetően aztán talpra állították. Most már sokszor nincs kerekesszékben.

– Ott is viccelődött?

Mindjárt el is sütött egy viccet. A többiektől kérdezte, hogy

tudják- e, hogy a mennyországban miért fogunk magyarul beszélni? Nem tudtuk. Mindenki nézett, az összes főszerkesztő. „Hát azért, mert magyarul egy örökkévalóságig tart megtanulni…”

Azt is mondta nekem magyarul, hogy „Isten hozta, Isten áldja.” Ő ezeket még Dél-Amerikában hallotta, hiszen több magyar rendtársa volt, aki beszélt spanyolul és kapcsolatba került velük. Nemcsak Jálics Ferenc, hanem például Deák Ferenc, Csókay Károly és Mustó Péter. Magyar nővérek – a Congregatio Jesu nővérei – is keveredtek a kommunizmus alatt menekülőként Argentínába. Intézményeket vezettek abban az egyházmegyében, ahol püspök lett, illetve érsek, majd bíboros, így meglátogatta a magyar nővéreket.

– Mit várnak a vele való találkozástól?

– Én

Ferenc pápát nagyon inspirálónak, nagyon provokatívnak tartom. Fején találja a szöget. Van olyan, hogy az ember élete, gondolkodása megakad, mert úgy odaszól.

A már említett Jó napot! Ferenc pápa vagyok címen kiadott első, újságíróknak adott interjújában – melyet a Jezsuita Kiadó jelentetett meg és több mint tízezer példányban kelt el, de ma is kapható – mindjárt olyanokat mondott, amit azelőtt pápa soha.

– Tudna példát említeni?

– Antonio Spadaro kérdezte, hogy tekint most magára jezsuita pápaként. Az első az volt: Én egy bűnös ember vagyok. Imádkozzatok értem! Mindjárt egy szintre helyezte saját magát a törékeny emberekkel. Aztán amikor azt kérdezték tőle, milyen elképzelése van az Egyházról, azt felelte,

az Egyház olyan, mint egy tábori kórház. Ahol nem nagyokat meg szépeket kell beszélni, hanem először be kell kötözni az emberek sebeit, és meg kell őket ölelni.

Ezek nagyon markáns képek. Vagy amikor azt mondja: „Ne féljetek bepiszkolni magatokat! Az Egyház ne maradjon steril! Az Egyház nem a kiválasztottaknak a jutalma, hanem olyan, mint egy tábori kórház. Ha kimész a hadszíntérre, ott vér lesz és sár.” Ő akolszagú lelkipásztorokról beszélt már az első interjúban.

Ferenc pápa egyik első dolga volt, hogy meghirdesse az irgalmasság évét. Őszintén bevallom, a budapesti jezsuita templom igazgatójaként – ami az ország egyik leglátogatottabb temploma, hiszen egy hétvégén majdnem kétezer ember eljön a nyolc szertartásra, főleg fiatalok – arra gondoltam, hogy megint egy kifejezés, amit ma már csak a templomban használunk.

Ki beszél ma már irgalmasságról? Hát ő beszélt róla. Aztán megértettem, hogy milyen fontos. Lehet, hogy egyházias kifejezés, mégis ez a lényege a hitünknek.

Ha valami ma átmegy az emberek felé, amikor megakadnak, elgondolkodnak, és változást hoz bennük egymás és Isten felé, az nem az, hogy kalapáljuk a nagy igazságot. Nem az, hogy nagyokat mondunk vagy írunk, hanem hogy mennyire vagyunk irgalmasak.

Az irgalom a szeretet, odafigyelés, jelenlét, nyitottság, érzékenység. Ez az Egyház ereje.

Ferenc pápa állandóan erről beszél, és ő ilyen. Meglepetést fog okozni, amire jó, ha felkészülünk. Valószínűleg úgy fog meglepni, mint két évvel ezelőtt: minden várakozáson túlmutatott az, amit a jelenlétével a magyar egyháznak és társadalomnak okozott. Ami a Hősök terén történt, egy csoda volt. Ilyen csoda készülődik most is.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó (archív): Lambert Attila; Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria