Ne csak ételt, perspektívát is adjunk a szegényeknek

A keresztény élet, a közösségi élet hogyan vezetett el oda, hogy a szegények felé fordultak?

Az Új Jeruzsálem katolikus közösségben mindig elsődleges jelentőségű volt a misszió. A közösségi alkalmak, az utcai evangelizáció során nagyon sokszor találkoztunk szegényekkel. Az élet hozta később, hogy segítsünk nekik az egzisztenciális problémáinkban is. Szerencsés egybeesés, hogy szociálpolitikus, szociális munkás vagyok. Ez fontos: ám az évek során rájöttünk, hogy akkor érünk el igazi eredményt, ha a misszió megelőzi a szociális munkát, ha nap mint nap személyesen odafigyelünk az emberekre. Kezdetben nem gondoltunk arra, hogy komolyabb intézményi formát kellene adni ennek a gondolatnak. Nagy áttörést jelentett a 2007-ben az egész Egyháznak nagy áldást jelentő Városmisszió. A bazilikában ültem, hátul a tömegben, ott éreztem a meghívást: kell egy központ, ahol minden áldott nap találkozhatunk azokkal, akik remény nélkül élnek. Egy hely, ahol együtt lehetünk velük. Ahol az ott dolgozók jelenlétükkel tanúságot tesznek, éreztetik a beérkezővel, hogy fontos a személye.

Hogyan működik jelenleg a nappali melegedő?
   
Jelen van a misszió, az evangelizáció, van filmklub, elhívjuk az embereket a közösségi alkalmakra, a hétvégi misére, agapéra, ugyanakkor szociális munkát is végzünk. Igyekszünk segíteni, amivel lehet: mosási, fürdési lehetőséggel, ruhával, internet- és telefonhasználattal, szállás- és munkahelykereséssel. Mindennap szeretnénk együtt lenni ezekkel az emberekkel, akik nem ügyfelek, hanem vendégek nálunk. Ehhez a szolgálathoz nekünk is mindennap meg kell térnünk, és mindennap új lelkesedéssel kell bejönnünk. A szemünk láttára alakulnak át emberek, és tudjuk, hogy ez nem a mi érdemünk. Vannak olyan munkatársaink, akiket kezdetben segítettünk, ma pedig már nálunk dolgoznak, közösségvezetők is vannak közöttük.

Sajnos a normatíva már nem elég, ezért most megszűnt az ebédeltetés. El is kezdünk egy huszonegy napos böjtöt, hogy ne veszítsük el a hitünket abban, hogy érdemes szolgálni. Szeretnénk ebédet adni, de jelenleg nem tudunk, elfogytak az anyagi forrásaink. Mégis hiszünk benne, hogy ha jó úton járunk, akkor nem lesz baj.

Milyen út vezet el leginkább a rászorulók szívéhez? Mit jelent a feléjük irányuló a misszió?

Több területen valósítjuk meg a missziót. A mentálhigiénés munkatársunk akár órákon keresztül beszélget egy emberrel – ez leginkább abból áll, hogy meghallgatja. Az egyik szociális munkás egy nővér, a másik egy szintén tapasztalt, nyolcvanas évek óta evangelizációt végző kollégánk, aki korábban már a Moszkva téren is beszélt a hajléktalanokhoz Jézus szeretetéről. Ha valakit nem érdekel a misszió, nem erőltetjük, ugyanúgy segítünk neki. Nem mondunk semmit, csak fontosnak érezzük őt is. Van egy fiatalember, akit már több mint tíz éve ismerünk és most vasárnap jött el először a közösségi alkalmunkra. Mi igyekszünk mindennap újult erővel jönni a szolgálatra. A férjem, Kunszabó Zoltán diakónus, akit a bíboros úr a Tömő utcai plébániára helyezett. Nagy áldás ez nekünk, mert a szegényekkel, a hajléktalanokkal, a cigányokkal ott találkozunk és az helyi atyák is sokat segítenek nekünk. Fogadják azokat az embereket, akiket felkészítünk egy életgyónásra.

Milyen terveket szőnek, milyen álmokat álmodnak a támogatott emberek életéről?

Sokszor kísérjük az embereket a szentségekkel, egy-egy szentség felvétele mindig nagy ünnep. 2011. január elsején nyitottunk, és a nyitás napján betoppant egy fiatalember, aki már négyszer ült börtönben. Ő 2013 januárjában bérmálkozott a Tömő utcai plébánián. Az élete közben átrendeződött, amikor utoljára be kellett mennie a börtönbe, akkor már Szent Ágostont olvasott. Észrevettük, hogy a kitett könyvek közül a filozófia és a történelem érdekli, ezekről beszélgettünk vele. Úgy tűnik, elkezdi a gimnáziumot és szeretne szociális munkás lenni. Bekapcsolódott az Alpha-kurzusba és ott maradt a közösségben.

Nem tudunk mindenkinek segíteni, nem csak rajtunk múlik, de igyekszünk megtenni, amit tehetünk. Nagyon fontos a munkahelyteremtés. Nagyon nehéz munkahelyet találni egy sérült embernek. Sokan semmiféle szociális juttatásban nem részesülnek, az ide járók egynegyede Lipótról került ki. A betegségük előtt sokuknak még diplomájuk is volt, most pedig hajléktalanként élnek. Jó lenne védett munkahelyeket létesíteni, hogy fokozatosan szokjanak vissza a munkába. Lehet, hogy az első héten csak két órát tudnak dolgozni, de lassan visszanyerik a méltóságukat. Sokuknak nincs komoly problémájuk, mégsem találnak fogódzót. Vannak, akik tudatosan építették le az életüket, szakították meg kapcsolataikat a családjaikkal. Feléjük is azt kommunikáljuk, hogy van esély, vissza lehet térni, meg lehet bánni. Szükség van ilyen munkahelyekre, azért hoztuk létre az Efrata Alapítványt. A távlati célunk az, hogy akit segítünk, ki tudjon lépni a mókuskerékből, perspektívát adjunk neki.

Reznik Attila, az Efrata Alapítvány felelőse válaszolt az alapítvánnyal kapcsolatos kérdéseinkre.

Milyen konkrét kezdeményezései vannak az alapítványnak?

A vállalkozások alapítása folyamatban van. Fontos, hogy munkát tudjanak adni, bevételt tudjanak teremteni. Új típusú vállalkozási formát kell találnunk, hogy eltartottból eltartóvá válhassunk. Terveink szerint a vállalkozásaink, a nappali melegedő, a szolgáltatásaink a cégek és a megsegítettek felé egy egységet alkotnak.

Hajléktalanszállót már nem tudtunk nyitni, nem engedélyezték újabb szállók nyitását, ezért munkásszállóban gondolkozunk. Segíteni szeretnénk, hogy az emberek kikerüljenek abból az állapotból, amelyben élnek, kialakuljon a felelősségtudatuk, hogy el kell látniuk magukat, ne mástól várják a gondoskodást. Sokan vágynak erre, hozzájuk hatékonyan tudnánk szólni egy ilyen szállóval. Gödöllőn most indul az asztalos üzemünk. Előbb el kell indítani, utána tudunk majd munkát adni olyan embereknek, akik nem találnak más megoldást. Minden profit a rászorulók megsegítésére szolgál majd. Vannak körülöttünk emberek, akik képesek üzleti vállalkozások indítására. A legnagyobb probléma a pénz: anyagi forrás kell az indításhoz, és az elején még finanszírozni is kell a vállalkozást. Webáruházat is nyitunk: azokat a termékeket szeretnénk árulni, amelyeket a vállalkozásainkban dolgozók termelnek majd, valamint az adományokból fel nem használható tárgyakat is itt áruljuk. Olyan lesz, mint az angol charity shopok. Be is lehet jönni hozzánk a Lőportár utca 1-3-ba, ahol már most mindenféle bútort árulunk.

Kapcsolatban állunk más alapítványokkal, igyekszünk másoknak is segíteni. A héten megyünk kifesteni egy rászoruló óvodát-iskolát, mert adományként kaptunk festéket. Bízunk benne, hogy ez a kapcsolati háló tudja majd működtetni a Csak egyet szolgálatot is. Szükségünk van egymásra. Szeretnénk továbbá, hogy szép, igényes legyen minden, amit csinálunk, kezdve a névjegytől, a honlaptól. Ne az legyen, hogy ide jó az, ami máshová nem: itt is kell az igényesség, az új lehetőségek.

Hogyan kapcsolódnak be a szolgálatba az önkéntesek?

Kétszáz önkéntesünk van, akik szívesen jönnek segíteni. Lehet jelentkezni a www.ittsegits.hu címen online, illetve az onkentes@csakegyet.hu címen levélben. Konkrét feladatokat hirdetünk meg, és aki ráér, jön. Próbáljuk úgy szervezni, hogy érdekes legyen a munka, többen csináljuk együtt, közös étkezéssel. A szolgálat ökumenikus, sok más felekezetből, csoportból is jönnek segíteni.

Hol lehet tájékozódni a közösségről, a szolgálatról?

A www.csakegyet.hu címen minden információ fent van, innen át lehet lépni az www.ittsegits.hu oldalra is.

A Katolikus Társadalmi Napokon is jelen leszünk, szeptember 21-én, szombaton, 13.30-kor előadást is tartunk a Múzeumkertben a 2-es beszélgető sátorban Megoldás a szegénységre. Egy új korszak küszöbén – Csak egyet szolgálat címmel.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír