NEM VAGY EGYEDÜL – Lackfi János szívszaggató verset írt az ukrajnai háború áldozataiért

Kultúra – 2022. március 18., péntek | 20:16

Több mint három hete támadta meg Oroszország Ukrajnát. A háborús hírek, a drámai képsorok, a menekültek nem szűnő áradata, a szenvedés és a halál szívünk mélyéig hatolnak. Lackfi János költő a mai napon közösségi oldalán közreadott verse, sorai szívszaggatóan, az együttérzés hangján szólnak mindannyiunk nevében a háború minden áldozatához.

Alábbiakban közreadjuk Lackfi János Nem vagy egyedül című versét és a költő hozzá írt sorait. Szerkesztőségünk csatlakozik a versben megfogalmazottakhoz, és buzdítjuk Olvasóinkat is: gondoljunk a háború áldozataira, imádkozzunk értük, és fohászkodjunk a békéért! KÖSZÖNJÜK.

Nem vagy egyedül, mikor az égből
eső és napsütés helyett halál dől.
Nem vagy egyedül, mikor remeg feletted
az épület, por felhőz, veted a keresztet.

Nem vagy egyedül, amikor bőg a sziréna,
s nem tudható, túléled-e még ma.
Nem vagy egyedül, mikor egy falat reményre
éhesen kutatsz, hátha maradt félretéve.

Nem vagy egyedül, mikor a szétrobbant
ablakok cserepei talpad alatt ropognak.
Nem vagy egyedül, mikor családi fotókra
vadászol, turkálsz a sitt között, zokogva.

Nem vagy egyedül, mikor tíz liternyi
benzint sikerült nagy nehezen szerezni.
Nem vagy egyedül, mikor lélekszakadva
viszed az ételt, s a bujkáló férfi harapja.

Nem vagy egyedül, mikor volna okod annyi
menekülni, de a társad nem tudod sorsára hagyni.
Nem vagy egyedül, mikor megmetszed a fákat,
legyen gyümölcs, az ember hátha nem hiába fárad.

Nem vagy egyedül, mikor feljajdulva nézed,
bezárt a bank, s benn rekedt kínnal keresett pénzed.
Nem vagy egyedül, mikor menekülsz, és a portád
jár eszedben, a hiénák talán már kirámolták.

Nem vagy egyedül, mikor idegen plédbe
burkolva vacogsz, hiába vagy megvédve.
Nem vagy egyedül, mikor idegen ország
fogad be, az adományokat hozzák.

Nem vagy egyedül, mikor a fejedben
még hullanak a bombák, ez elfelejthetetlen.
Nem vagy egyedül, mikor a naptár
fikcióvá foszlott, nem számolsz napokat már.

Nem vagy egyedül, mert ember vagy, s ezer társad
lövi a láthatatlan légvédelmi imákat.
Nem vagy egyedül, mert melléd állunk önként,
húsunkban hordozva azt, ami veled történt.

(Huszonegy nap alatt kifejlődik és kikel egy kiscsibe. Azóta kotlik irgalmatlan vastojásain a háború, és ontja a halált. Azóta van itt a gondolatainkban, a pórusainkban. Segítünk, ahogy és ahol tudunk, és persze nagyon sokakon nem tudunk tevőleg, de itt vannak ők is velünk, a csontjainkban. Bennünk az áldozatok. És közben hálásak vagyunk az életért, nem temetkezünk el a hadihírek alá, nem szeretnénk odaadni a háború szörnyének a józan eszünket. De az ártatlanokkal vagyunk minden második gondolatban. Tehetetlenül, de nem embertelenül. Ez annyira zakatolt bennem, nem tudtam nem megírni.)

Forrás: Lackfi János közösségi oldala

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria