Ökumené Kner módra

Kultúra – 2020. augusztus 9., vasárnap | 13:04

A hungaricumok sorából kihagyhatatlan, 1882-ben Kner Izidor által alapított, európai hírű gyomai Kner Nyomdáról sokan tudják, hogy a tizenkilencedik század végétől, és még inkább a huszadik század elejétől egészen 1944-ig a magyar könyvművészet egyik igazi bölcsőhelye volt.

Sikerének csúcspontját az 1937-es párizsi kiállítás nagydíja jelentette. Érdemes itt idéznünk az ugyancsak „könyves ember” apa, Kner Sámuel családjába született Izidor szinte egy pap életprogramjával rokonítható szakmai hitvallását: „Életem értelme nem az, hogy nyomdász vagyok, hanem az, hogy szolgálok.”

Ennek a szolgálatnak az első szakasza az alapítás évétől kezdve még nem különböző hivatalos állami nyomtatványok igényes, tiszta tipográfiájú elkészítése volt. Nem is olyan, anyagi hasznot nemigen, de annál több megbecsülést (többek között Móra Ferenc barátságát és Kodály Zoltán érdeklődését) termő, híressé vált kiadványoké, mint a régi magyar irodalom színe-javából válogatott, 1920 karácsonyára megjelent Három cseppke könyv című, igényes összeállítás, Király György irodalomtörténész munkája vagy a Kner Klasszikusok és a Monumenta Litterarum 12 kötete, illetve 12 füzete. És nem is a gyönyörűen illusztrált Aucassin és Nicolette című ófrancia ballada, Tóth Árpád halhatatlan fordításában. Nem. A kezdetek sokkal prózaibbak, ugyanakkor nagyon lélekemelő, lelkeket gyarapító vállalkozások voltak. Kivétel nélkül egyházi kötődésűek és egyszersmind a vállalkozást megerősítő szándékúak.

Kner Izidor hithű zsidó családban nőtt fel, de távol állt tőle a felekezeti bezárkózásnak, elhatárolódásnak még az árnyéka is. Ennek gyökereiről ezt olvashatjuk végtelenül szerény, Bölcsőtől a kaptafáig című önéletírásában vagy inkább számvetésében: „Mind az említett könyveket (…) faltam, sőt a hitbeliek közül is a Bibliát.” Ilyen gyermekkori előzmények, előtanulmányok után természetes, hogy 1882-es kapunyitása után a Kner Nyomda egy máris „kneres” igénnyel elkészített énekesfüzettel vált közismertté és megbecsültté. A címlap reprodukciója csaknem másfél száz esztendő múltán is ezt a törekvést tükrözi. A füzet, majd füzetsorozat történetét a gyomaiak szeretett Izidor bácsija olyan ízesen meséli el, hogy vétek volna kilúgozva közölni. Idézem tehát a történetet a már említett önéletírásból:

„Katona János endrődi búcsúsgazda, a »Mária-Társulat« elnöke avatott könyvkiadóvá, mindjárt a nyomda alapításakor. Előadta, hogy ájtatos estéket tartanak és ládára való igen régi könyveiből szokott imákat, énekeket felolvasni, előénekelgetni, amelyek egyikét-másikát sűrűn követelik a hívők. Ha ezeket kiadnám, kapósak lennének…

Az egypár íves pünkösdi, húsvéti és más alkalmi imák és énekeket ezer példányban állítottam elő, és azonmód küldtem mindig Katona Jánoshoz. Ami el nem kelt, azt batyuban cipeltette Mária-Radnára, meg más búcsújáróhelyekre a gyalogló asszonyokkal penitenciaképpen…

A kis füzeteket nem csak a tartalmuk különböztette meg a ponyvairodalmi termékektől, hanem kivitelük is. Címképül mindenikre más híres festményt reprodukáltattam, egyik Rafael-Madonnától kezdve. Ezek a kis lelkitáplálékok adták meg az eszmét a »Keresztúti Ájtatosság« kiadásához.

Pünkösdre Mária-Radnára zarándokoltak a hívek az ország minden tájáról gyalog. Holics például ötszáz kilométerre esett onnan. És a nagy ide-oda való útban mindig csak a nehány közszájon forgó búcsújáróéneket voltak kénytelenek ismételgetni.

Összeböngésztem tehát húsz nyomtatott ívre való pünkösdi éneket, és a kevésbé ismertek dallamának jelzésével kiadtam ezer példányban. Egy kötetet megküldtem az endrődi Mária-Társulatnak. Másnap kora reggel ott volt a többiért Katona János, szekérre rakta és este már hozta a két forintokat. De követelt többet is a könyvből, mert hogy »szomjúhozza a nép!«”

Ám Kner Izidor könyves szolgálatai nem korlátozódtak a Katolikus Egyházra. Minden érték, minden lélekgyarapító szándék elkötelezett híveként 1885-től éveken keresztül a Kner Nyomda jelentette meg a legendás gyomai református esperes, Garzó Gyula Gyakorlati bibliamagyarázatok című, négy íves havi szakmai folyóiratát, amely részben a református papi szolgálatok, részben a hitoktatás fontos eszköze volt. Knerék további egyházi munkái közé tartozott még a Kereszténység öt kötetben, egy százhatvan íves hatalmas mű kiadása. Sőt, az írónak sem utolsó Kner Izidor egy saját kisebb műve, emberi és szerzői főhajtása is, az Emlékezések Kálmán Farkasról, amely egy kuruc nótagyűjtemény nevezetes szerzőjének, a jeles református egyházzenésznek állít emléket. A füzet bevételéből készült el Kálmán Farkas gyomai síremléke. Itt feltétlenül meg kell emlékeznünk Kner Izidorné Netter Kornéliáról is, akiben nem csupán a legendás hírű családanyát és háziasszonyt, minden gyomai jótékonysági ügy őrangyalát tisztelhetjük, hanem a békési népdalkincs egyik elkötelezett gyűjtőjét is. Ő 1944-ben Auschwitzban fejezte be áldott életét.

Apjuk hivatását két fia, sőt egyik lánya is örökölte. Mentalitását, minden magyar értéket szenvedélyesen megosztani és felmutatni kívánó szeretetét pedig elsősorban legidősebb gyermeke, Kner Imre könyvművész, aki édesanyja auschwitzi halálával csaknem egy időben lett Mauthausen áldozata. Az ő szakmai hattyúdala egy sokat szenvedett magyar tipográfus, a Hollandiában teológiát is tanuló, és onnan Erdélybe hazatérő református Tótfalusi Kis Miklós először 1690-ben megjelent Mentség című könyvénekújrakiadása volt. Kner Imre visszaemlékezéseiben ezt olvashatjuk erről az utolsó jelentős munkájáról: „Amikor 1940-ben munkatáborban voltam – nagy szerencsémre Gyomán – esős napokon, mikor nem lehetett kimozdulni, a szalmazsákon ülve egy munka korrektúráival foglalkoztam, Tótfalusi Kis Miklós Mentsége volt ez.” Korrektúrázás mint mentsvár, menedék – szomorúságában is szép élet-pihenő és vigasz a komoly megpróbáltatások és a végső tragédia előtt.

Ha valakit 2020 nyarán a járványtól eddig nagyon kevéssé érintett Gyomaendrődre vezetne a kiránduló vagy akár a gyógyfürdőző szándék, semmiképpen ne kerülje el a Kner család egykori lakóházában megtekinthető Kner Nyomdaipari Múzeumot, amelyben az itt érintetteken kívül számos további érdekes és megható dokumentummal találkozhat. Éppen úgy, mint a Gondolat Kiadó 1987-ben megjelent, nevezetes kiadványában, Kner Izidor Fél évszázad mezsgyéjén című könyvében, amelyet az egyik, szintén könyvművész unoka, Haiman György gondozott, komoly szakmai igénnyel és a felmenői iránti szeretettel.

Fotó: Wikipédia

Petrőczi Éva

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. augusztus 2-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria

Kner Imre és Kner Izidor