Oláh Róbert – Perger Gyula: A hitvalló plébános és otthona – Wohlmuth Ferenc és a császári templom

Fellner az Esterházyak megbízásából Tatán és környékén több templomot is épített, így a császári templom formai rokonságot mutat a környék más templomaival. A császári templom több eleme, úgymint a kapuzata, a torony formai jellegzetességei, az egyhajós elliptikus hatású templomtest kialakításának sajátosságai felsejlenek a tatai és pápai Fellner-templomokon is.

A templom legjelentősebb festészeti díszei, a három mennyezetkép és a főoltár Péter és Pál apostolok életéből emelnek ki egy-egy részletet, amelyek mind Dorffmaister munkái. A bejárathoz közelebbi mennyezetkép Szent Pált ábrázolja miközben a pogányok között egy sziklán állva prédikál. Jobb kezét a magasba emelve az ég felé mutat, baljában könyvet szorít. A képmező felső részében a világoskék égbolton két angyal száll kezükben Pál apostol vértanúságát jelképező pallost és pálmaágat hozva. Az apostol körül álló egymástól eltérő alakok valószínűleg valós személyek portréi lehetnek.

A szentély felé haladva a következő mennyezetképen Jézus a mennyország kulcsait adja át az idős Péter apostolnak, aki féltérdre rogyva nyújtja ki a kezét. Jézus Krisztus másik kezével a mennyország felé mutat, feje körül vékony glória sejlik fel. A jelenetet felülről a menny képe, oldalról pedig az apostolok csoportja fogja közre.

A főoltárképen, amelyen felfedezhető Maulbertsch és Mildorfer hatása, Péter és Pál apostolt láthatjuk, amint a vértanúság útján járnak, és ahogy tekintetük már az égi szférák irányába fordul. Itt kapcsolódik össze az oltárkép és a szentély feletti, mennyet ábrázoló freskó. Tekintetük vonalát követve végül a trónon ülő Atya és a jobbján ülő Krisztus képe tárul fel.

Dorffmaister munkájának köszönhetően a templom belseje egységes képet mutat. A hajó zöldes alapszínét a szentély rózsaszínes alapja váltja fel. Dorffmaister festészettel elbeszélt története egyszer sem törik meg, a jelenetek szervesen kapcsolódnak egymáshoz.

Ebben a szakrális térben kezdte meg lelkipásztori működését 1894 őszén Wohlmuth Ferenc, a vértanú császári plébános.

A Győri Egyházmegye Wohlmuth Ferenc munkássága idején

A 19. század végén szerte az egyházmegyében növekedett mind a hívek, vallásos társulatok, valamint a papok száma is. A kor bizakodással teli, a század végén kibontakozó kultúrharc ellenére is tettre kész lelkülete kitartott a 20. század első évtizedében is. Széchenyi Miklós püspök (1901–1911) 1910-ben felépítette a szeminárium ma is látható impozáns épületét. Ám a vesztes első világháborút követő területi veszteségek mind az egyházmegyét, mind a teljes magyar társadalmat traumaként érték, ezt pedig csak súlyosbította az 1919. március 21-én megszületett proletárdiktatúra, azaz a Tanácsköztársaság uralma. Az 1920-as és ’30-as évek lelki megújulása kellett ahhoz, hogy a magyarság magára találjon, ebben pedig a ’19-es áldozatok biztos erkölcsi fogódzót jelentettek.

Wohlmuth Ferenc élete

Wohlmuth 1855. július 17-én született Sopronnyéken (ma: Neckenmarkt, Ausztria), szülei harmadik gyermekeként. Szombathelyen, Sopronban, majd a győri bencés gimnáziumban tanult. Huszonkét éves korában, 1877-ben kérte felvételét a Győri Egyházmegye szemináriumába. Jellemét, elöljáróihoz és társaihoz való viszonyát a következő jelzőkkel illették szemináriumi elöljárói: ártatlan, békés, szelíd, szerény, tisztelettudó, barátságos. Teológiai végzettségének megszerzését követően, 1881. július 11-én a győri székesegyházban szentelték pappá.

Első kápláni helye a vegyes vallású, főleg evangélikus Ruszt (ma: Rust, Ausztria) volt, ahonnan egy év után Nezsiderbe (ma: Neusiedl am See, Ausztria), majd Sopronkeresztúrra (ma: Deutschkreutz, Ausztria), onnan pedig Harkára helyezték át.

Wohlmuth atya 1889-től a győri szeminárium spirituálisa, egyúttal a leányiskola hittanáraként dolgozott, míg 1892 augusztusától az első magyar karmelita nővérek spirituálisa nem lett Sopronbánfalván. Jó kapcsolata a nővérekkel, és az időközben általuk alapított szombathelyi kármellel, élete végéig megmaradt.

1894. október 24-i kinevezésével lett Császár plébánosa, „az árvák és szegények pásztora”. Ferenc atya beteg híveit naponta látogatta. Különös gondja volt az árvákra és a lányok oktatására. Jótékonysági alapot hozott létre a rászorulók megsegítésére. A plébánia konyháján pedig a szegényeknek és betegeknek főzetett, és házhoz vitette az ételt. Maga is befogadott egy árva gyermeket, aki Wohlmuth atya halála után Batthyány-Strattmann Lászlóhoz került.

Ökumenikus nyitottsága megelőzte korát, hiszen a Katolikus Egyház ez irányú lépései majd a II. Vatikáni Zsinattal, jó 60 évvel később kezdődnek csak meg. A prédikációiból kitűnik, hogy különösen nagy hangsúlyt fektetett azokra a témakörökre, ahol közös nyelvet beszélhetnek, vagy egyetértésre juthatnak a különböző felekezetek tagjai. Krisztussal kapcsolatban sokat beszélt a szeretetről, az áldozathozatalról. Értékes prédikációsorozata maradt ránk a Szentlélekről, a karizmákról, a Lélek működéséről, az erényes életről. Csupa olyan téma, amely több szempontból is inkább összeköti, mint elválasztja a különböző felekezetek tagjait.

Prédikációiban gyakran visszatérő téma a felnőtt, érett keresztény magatartásra való buzdítás, sok példát hoz fel az érett és gyerekes vallásosság közötti különbségek érzékeltetésére. Példáiban Krisztust és a szenteket állítja a hívek elé, de nem a csodákra, rendkívüli dolgokra helyezi a hangsúlyt, hanem az egyszerű, hétköznapokban rejlő hősiességre.

Évtizedek csendes építkezésének az első világháborút követő káosz vetett véget. 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltását követően Császáron is megalakult a helyi direktórium. Tagjait azonban a kommün bukásának állítólagos hírére június 3-án letartóztatták, és a községházán elzárták.

Június 4-én az új tanács tagjai felkérték Wohlmuth Ferencet, hogy legyen a község vezetője. Ő azonban ezt egészségügyi állapotára hivatkozva visszautasította. Ugyanakkor felkereste a munkástanács bezárt tagjait, akiket gyónásra, bűnbánatra intett. A falu új vezetése előtt pedig elítélt minden, bosszúállásra irányuló szándékot.

A császári „ellenforradalomról” értesülő tatai kormányzótanácsi biztos, Lantos Bertalan „a rend helyreállítására” azonnal fegyveres alakulatot küldött, melyet egy tatabányai és egy fővárosi vörösgárdista csapat is erősített. A falut megszálló gárdisták összefogdosták és letartóztatták a „forradalmi kormány elleni összeesküvésben résztvevőket”, köztük – mint „főbűnöst” – Wohlmuth Ferencet.

A plébános nyilvános tárgyalását 1919. június 5-én a községháza előtt – a falu lakóit összeterelve – tartották meg az előre felállított bitófa mellett. A koholt vádak felolvasása után felszólították Ferenc atyát, hogy válaszoljon azokra. Ő ártatlanságát hangsúlyozva utalt Jézus kínszenvedésére: „Ő segít nekem, ha meg kell halnom, mert érte lettem pap, az igazság papja.”

A vésztörvényszék golyó általi halálos ítéletét a „védő” cinikus, „enyhítésre” vonatkozó kérésére kötél általi halálos ítéletre változtatták. Az akasztófa alatt Wohlmuth atya így búcsúzott a hívektől és a község lakóitól: „Elmegyek, mert elveimért pusztulnom kell. Sokat fáradoztam értetek, hogy boldogok lehessetek, ezért cserébe csak imáitokat kérem. Nemsokára Jézus Urunknál fogok értetek imádkozni, hogy a ti és az én ügyem is, amiért most meg kell halnom, hamarosan győzedelmeskedjék. Isten legyen veletek!”

A temetésre június 6-án délután került sor az egész falu jelenlétében. A megfélemlítések ellenére azon a környékbeli papok is részt vettek. Császár lakosai, felekezettől függetlenül úgy emlékeznek Ferenc atyára, mint a szegényeket szerető, áldozatos életet élő lelkipásztorra, aki életét adta a hívekért és hitéért. Emléktábláját és a bitófát a veszélyt vállalva megőrizték a kommunizmus idején.

Noha Wohlmuth Ferenc atya életének és kivégzésének történetét száz éve őrzik a helyiek, bár a hozzá kötődő tárgyak közül alig maradhatott meg valami. Nemcsak 1919-ben, de 1945 után is komoly kockázatot vállalt mindenki, aki vele kapcsolatos tárgyat őrzött. Mégis fennmaradt breviáriuma, melyből egykor a naponta imádkozandó imaóráit zsolozsmázta az atya. A plébánián őrzik a miseruhát, amit ő is viselt. A levéltári iratokban fennmaradt a pernek alig nevezhető színjáték iratanyaga, illetve maga az ítélet.

A rendszerváltás óta Wohlmuth Ferenc tisztelete mind Császáron, mind szülőföldjén folyamatos. Boldoggáavatási eljárása folyamatban van.

Készült a GINOP-7.1.4-16-2016-00009. számú, „Konvent – Káptalandomb turisztikai attrakciófejlesztése” című projekt támogatásával.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír