Önképzés, megújulás – Nyári rekollekción vettek részt a Székesfehérvári Egyházmegye papjai

A papok végiggondolhatták elhívásuk misztikus élményeit, áttekinthették a tudatos életvezetés kérdéseit, a papi életet veszélyeztető helyzeteket, a hívekkel való kapcsolatukat. Beszéltek a tudatos életvezetésről, az időbeosztásról, a döntéshozatalról, hogyan kell stratégikusabban vezetni a papi életet. Szó esett a lejtőkről, azokról az utakról, amelyek a mélybe rántanak. A művészeti alkotások szemlélésén keresztül a szépség közvetítésének fontosságát is hangsúlyozták, és megismerkedtek a görögkatolikus liturgia igazi jelentőségével, értékeivel.

Papp Miklós elsősorban gyakorlati szempontból vizsgálta egy plébános kihívásait, hogyan szervezze a közösségét, a saját életét és tartson egyházközségével jó kapcsolatot. Nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy a papok értékeljék hivatásuk méltóságát, és tiszteljék a hívek életét.

A lelkigyakorlatot záró szentmisében Papp Miklós azt hangsúlyozta, a mindennapi misztika arra való, hogy megnyíljon a szív számos ajtaja, és Isten belépve ezeken elbűvölje az embert, hogy jól menjen a papi szolgálat akkor is, amikor fáradtabban, nehezebben telik egy nap. Mert – mint mondta – ezek a pulzáló emlékek tudnak megtartani, hogy ebből az elbűvöltségből, amit az apostolok is átéltek a Tábor hegyén, abból menjen a pap a hívek közé.

„Az igazi nagy szentek mindig le tudtak hajolni, és ezt nem megaláztatásnak tekintették, hanem valahogy megtiszteltetésnek. Kívánom, hogy tudjátok magatokban tisztelni azt, hogy az Isten titeket kiválasztott, és látja bennetek a jó papot. Adott kegyelmet, engedjétek magatokat elbűvölni, legyen méltóságtudatotok,  tudjátok tisztelni a hívek nehéz életét ott a terepen. (...) A hívek, akiknek nehéz életük van, megérzik, ha a pap tiszteli vagy nem tiszteli. (...) Megérzik, és nagyon tudják szeretni azt a papot, aki ott van velük a terepen és szeret.”

Papp Miklós végül így búcsúzott el a lelkigyakorlatozóktól: „A papi élet olyan, mint a liftezés: mindig el kell rugaszkodni a földtől, föl az Istenhez. Minden ima ilyen, fölvisz az Istenhez, aztán vissza kell menni a napi életbe. Minden lelkigyakorlat ilyen, föl az Istenhez, aztán vissza a terepre. De bízni kell abban, hogy majd egyszer mindenki ott maradhat fönt az Isten közelében.”

A Székesfehérvári Egyházmegye papi lelkigyakorlatán a fiatal atyák is részt vettek, ők végezték a liturgiákat, így alkotva szép papi egységet az idősebbekkel.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Mórocz Tamás

Videó: Körtvélyes Tivadar/Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír