Őszinte nyíltság és az Egyház iránti szeretet áradt abból, hogy Leó pápa bejelentette a műtétjét

„Október 27-én várjuk XIV. Leó pápát Assisiben, a II. János Pál által kezdeményezett békéért rendezett vallásközi találkozó 40. évfordulóján” – nyilatkozta Marco Impagliazzo, a Roma Tre Egyetem kortárs történelemmel foglalkozó professzora, a béketalálkozót szervező Sant’Egidio közösség elnöke. „Reméljük, ez az esemény is erőt, biztatást jelent a pápa számára, aki a békét és az egyetértést szolgálja ebben a »darabokban vívott világháború« idején, ahogyan Wojtyła is tette a hidegháború alatt.”

– Egyelőre megerősített XIV. Leó részvétele a rendezvényen, amelynek már a címe is – Fegyvertelen és lefegyverző – tiszteleg előtte?

– Igen, ahogyan a pápa november elejére tervezett, mintegy tíznapos uruguayi, argentínai és perui apostoli útja is megerősítést nyert.

– Mire gondolt, amikor értesült a betegségéről?

– Először szomorúvá tett, ahogyan bárki más esetében, amikor megtudjuk, hogy ilyen problémával küzd. Aztán megragadott az az őszinte nyíltság, amellyel élete egyik lehetséges velejárójáról beszélt. Azt gondolom, rendkívül kifinomult módon nyugtatta meg az Egyházat azzal, hogy nemcsak a téren összegyűlt hívekhez szólt, hanem mindenkihez, és arra kérte az embereket, hogy imádkozzanak érte.

– Végleg megszűnt a pápa egészségi állapotát övező titkolózás?

– Igen, a nyilatkozatával elejét vette minden lehetséges találgatásnak. Ha úgy került volna kórházba, hogy semmit sem mond, az sokkal aggasztóbb lett volna. Azonnal beszámolt a fizikai állapotáról, így nincs okunk arra, hogy bármi mást feltételezzünk.

– A nyíltan vállalt sebezhetősége erőforrássá válik?

– Ez új jelenség, hiszen a betegség az élet része. Ha beszélünk róla, az másoknak is erőt adhat, amint azt a világ minden tájáról érkező tanúságtételek is mutatják.

– Nem jelent kockázatot a nemzetközi megítélésére nézve, különösen Trumppal összevetve?

– Épp ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy inkább erősödni fog a tekintélye. Az amerikai katolikusok éppúgy, mint az olaszok, még inkább szolidárisak lesznek vele, közelebb kerülnek hozzá, és imádságban, barátságukkal fejezik ki szeretetüket iránta. (…)

– Történészként hogyan helyezi történelmi összefüggésbe a jelenlegi helyzetet?

– Sok pápa betegedett már meg, és olyan is előfordult, hogy az Apostoli Palotában operálták meg őket. VI. Pált például, akinek prosztataműtétje volt egy rögtönzött műtőben. A II. János Pál elleni merénylet után született meg a döntés arról, hogy a pápákat a Gemelli-klinikára vigyék. Ez azt jelenti, hogy kilépnek a Vatikán területéről, és Olaszországtól kérnek befogadást. A munkatársak és a csendőrség elhelyezésére rendelkezésre bocsátott területtől eltekintve a pápa így ugyanolyan beteggé válik, mint bárki más. XIV. Leó is ezt az utat követi.

– A betegség ráirányítja a figyelmet a pápa testi állapotának kérdésére.

– Ez az Egyház számára mindig is fontos kérdés volt ez a szertartások, a jelképes jelentés és az orvosi szempontok szempontjából. A pápának ébernek kell lennie, figyelni az állapotára, és elődei esetében sok vita folyt arról, hol húzódnak ennek a határai. Ebben az esetben nincs szó sem a pápai szék megüresedéséről, sem a pápai hivatal akadályoztatásáról. A pápa teljes jogkörében marad, még ha az Államtitkárság természetesen a szokásosnál is fokozottabban figyel mindenre. Csupán helyettest küld: Luis Tagle bíboros vezeti a Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítása megjelenésének tizedik évfordulójára bemutatott szentmisét.

– Hogyan kell tekintenünk a pápa kórházba kerülése előtt bejelentett kinevezésekre?

– Tagle váltotta Giovanni Battista Re bíborost a bíborosi kollégium dékáni tisztségében. Ez olyan személycsere volt, amelyet Re bíboros életkora és egészségi állapota indokolt. A többi kinevezést is előre tervezték; időbeli egybeesésről van szó.

– Hogyan folytatódik majd XIV. Leó pápasága?

– Prevost viszonylag fiatal, és azt kívánjuk neki, hogy még hosszú ideig végezhesse egyetemes küldetését. Nem kell azonban sietnie: szánjon időt a gyógyulásra és a pihenésre. Számos meghívást kapott a világ különböző részeiről, így maga választhatja majd ki, hol képviseli az Egyházról alkotott látásmódját.

– Melyek a legfontosabb feladatok?

– Az új evangelizáció, amint azt Franciaországban és Spanyolországban is láthattuk. Ez a nagy múltú lelkiségi hagyományokkal rendelkező egyházakat is érinti, ahol az utóbbi időben új lendület tapasztalható, amelyet támogatni kell. Fontos továbbá az Egyház egysége: ez az utolsó megmaradt nemzetközi szervezet, különböző kultúrákat és eltérő igényeket kell összefognia, s ennek az egységnek a pápa a biztosítéka. Végül a béke és a párbeszéd előmozdítása is alapvető, hiszen nincs olyan, hogy szent háború. (...)

Forrás: Santegidio.org/La Stampa

Fotó: Santegidio.org

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír