Alleluja

Az első római Ordo előírása szerint az olvasmány és az evangélium között előbb válaszos zsoltárt, majd egy másik kántor vezetésével – a liturgikus időszaknak megfelelően – Tractust vagy Alleluját énekeltek. Az Alleluja szerkezetileg három részből állt: a bevezető dallamot követően a szó utolsó szótagjára hosszabb, örömteli iubilatiót énekeltek. Ezt követte egy szentírási vers, többnyire zsoltár. A latin Gradualékat használó közösségekben így van ez ma is.

De mikor is szokás Alleluját énekelni? Sevillai Szent Izidor Hispániájában és Galliában a böjti időszakokat kivéve egész évben, Milánóban és Szent Ágoston észak-afrikai közegében csak a húsvéti időben. Vita tárgya, hogyan is volt ez Rómában, mégis elmondható, Nagy Szent Gergely idejére visszamenő hagyomány, hogy a húsvéti időszak mellett az év minden – böjtidőn kívüli – vasárnapján és a szentek ünnepein is énekelték.

Az Alleluja mélyen húsvéti ének, a feltámadás öröme és életigenlése által áthatott istendicséret, a halálon és az alvilágon győzedelmes Krisztus köszöntése, aki reménnyel és boldogsággal ajándékozza meg Egyházát.

A liturgiában ma a negyvennapos készületi időn kívül mindig énekeljük. Húsvéti időben az olvasmányközi zsoltár versei között is alleluját éneklünk válaszként. A szentleckét követően pedig mindannyian felállunk, hogy ezzel az énekkel kísérjük az evangéliumoskönyv ambóhoz vitelét, és üdvözöljük az Isten megtestesült Igéjében közénk érkező Urat.

A liturgia latin vagy népnyelvi megfogalmazásai között szórványosan használt görög kifejezések (például Kyrie eleison) mellett

ebben az énekben egy héber szóval imádkozunk, ami szó szerint arra hív, hogy dicsérjük (allelu) az Urat (ja = YHWH), énekeljünk annak, aki Örök, Mindenható, Végtelen, Teremtő, Megváltó, egyedül igaz Isten.

Erre maga a Fiú tanít bennünket, akit nemcsak az evangéliumra irányuló figyelmünkkel követünk, hanem ahhoz a hálaénekhez is társulunk, amit ő maga énekel: „áldalak téged, Atyám!” (Mt 11,25), önátadásával és feltámadásával ő maga teljesít be, hogy így mindenben megdicsőüljön az Isten.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír