A szeretet szentsége

Ferenc pápa a liturgiáról írt apostoli levelében úgy fogalmazott: „magát a papot is le kell győznie annak a közösség iránti vágynak, amelyet az Úr minden egyes ember iránt érez. Olyan, mintha Jézus szeretettől égő Szíve és minden egyes hívő szíve közé kerülne, akikre az Ő szeretete irányul. Az Eucharisztia vezetése megmerítkezés Isten szeretetének kohójában” (Vágyva vágytam, 57).

A Szentatya gondolata Jézus Szent Szívének főünnepéhez kötődik, amit az Egyház a pünkösd utáni második vasárnapot követő pénteken tart. Isten emberszeretetének, az értünk megtestesült Fiú együttérző Szívének kultusza ősi gyökerekkel rendelkező hagyomány. Már a nyugati egyházatyák is új Évának látták az Egyházat, aki Krisztus oldalából született, amikor sebéből a keresztséget és az Eucharisztiát jelképező víz és vér folyt a mi üdvösségünkért.

Szent Bernát és a középkori misztikusok örököseként Eudes Szent János már 1672. október 20-án megemlékezett erről a misztériumról. Szélesebb körben terjedő szokássá viszont csak Alacoque Szent Margit látomásai nyomán vált. Érdekesség, hogy Magyarországon a tihanyi bencés templom Jézus Szent Szívének dedikált mellékoltára már 1770–1771-ben megépül, holott az ünnepet majd csak 1856-ban terjeszti ki IX. Piusz pápa az egész Egyházra.

A főünnep áldozás utáni könyörgése sűrű összegzése annak az üzenetnek és reménységnek, amit e liturgiától várunk. Az Eucharisztiát a szeretet szentségének (sacramentum caritatis) nevezi. Nem véletlen, hogy XVI. Benedek pápa is ezzel a címadó kifejezéssel kezdte az Eucharisztiáról írt apostoli buzdítását: „a szeretet szentsége, a legszentebb Eucharisztia, az önmagát föláldozó Jézus Krisztus ajándéka, aki föltárja nekünk Isten minden egyes ember iránti végtelen szeretetét” (Sacramentum caritatis, 1).

A liturgia végső célja ugyanis az, hogy Isten emberszeretetét átérezzük és mi is gyakoroljuk. Ezért kérjük az Atyát, hogy „a szeretet szentsége gyújtsa lángra szívünket,” és Jézus Szent Szíve megtanítson „arra, hogy felismerjük őt testvéreinkben”.

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír