Politikai instabilitás, éhínség és természeti csapások sodorják Szomáliát a humanitárius szakadékba

„Nagy aggodalommal követem a Szomália egyes területein kialakult humanitárius válságot, ahol az erőszakos cselekmények és a szélsőséges időjárási jelenségek tovább súlyosbítják a lakosság, különösen a nők és a gyermekek amúgy is bizonytalan életkörülményeit. Bízom abban, hogy a nemzetközi közösség nagylelkűen szerepet vállal, hogy ezek a testvéreink megkapják a szükséges segítséget.” (Ford.: Tőzsér Endre SP)

A Szentatya felhívása a szeptember 20-ai Úrangyala imádsága után a nemzetközi közvélemény figyelmét hívja fel Szomália bonyolult helyzetére, amely a politikai és intézményi instabilitás, valamint az El Niñóhoz hasonló éghajlati jelenségek következményei között fuldoklik.

Politikai szinten Mogadishu szövetségi kormányának szembe kell néznie azzal a váddal, amelyet a szövetség legalább három tagállama – Puntföld, Dzsubaföld és a Délnyugati Állam – fogalmazott meg, miszerint alkotmánymódosításokat fogadott el a tagállamok beleegyezése nélkül.

Haszan Sejk Mahmúd szövetségi elnök megerősítette, hogy a 2024. augusztus 30-án elfogadott alkotmánymódosítások miatt 2027. május 15-ig marad legálisan államfő. Az ellenzék vitatja e módosítások érvényességét, arra hivatkozva, hogy Mahmúd alkotmányos mandátuma a szomáliai ideiglenes alkotmánynak megfelelően 2026. május 15-én lejárt.

2024 novemberében Dzsubaföld felfüggesztette az együttműködést a központi kormánnyal, ezzel egyidejűleg módosítva saját alkotmányát, hogy eltörölje a Dzsubaföld elnöke, Ahmed Mohamed Islam Madobe számára érvényes két mandátumra vonatkozó korlátozást, akit így harmadik mandátumára is megválasztottak.

Egy mogadishui bíróság röviddel ezután elfogatóparancsot adott ki Madobe ellen hazaárulás, az alkotmányos rend megsértése, bizalmas információk külföldi szereplőknek való kiadása, valamint a nemzeti egység veszélyeztetése vádjával. A Dzsubaföld fővárosában, Kismaayóban működő bíróság viszont vérdíjat tűzött ki Mohamud szövetségi elnök fejére, azzal vádolva őt, hogy árulást követett el, aláássa a nemzeti egységet, és összejátszik az Al-Sabáb dzsihádistáival. A szomáliai katonák megpróbálták elfoglalni Dzsubaföldet, de súlyos veszteségeket szenvedve visszaverték őket.

Abdiaziz Laftagareen, a Délnyugati Állam elnöke 2026 márciusában függesztette fel a kapcsolatokat Mogadishuval, miután – állítása szerint – a szövetségi hadsereg megkísérelte megdönteni hatalmát. Az elmúlt hónapok során több összecsapásra is sor került a szövetségi csapatok és a Laftagareenhez hű milicisták között.

A politikai és intézményi instabilitás az Al-Sabáb dzsihádisták elleni háborúval párhuzamosan zajlik, akik továbbra is a terület nagy részét, különösen a vidéki térségeket ellenőrzik. 2022-ben Mahmúd szövetségi elnök totális háborút hirdetett az Al-Sabáb ellen. Azonban a nemzetközi kontingensek (köztük a török és az ugandai) és a helyi milíciacsoportok támogatásának ellenére az eddig elért eredmények csalódást keltőek voltak. Ezzel újabb feszültség született a központi kormány és a szövetségi államok között, amelyek attól tartanak, hogy a szövetségi erők nem az Al-Sabáb által jelentett fenyegetés felszámolására összpontosítanak, hanem inkább ellenőrzött konfliktust tartanak fenn Szomália középső és déli részén. Mindez egyfajta háborús gazdaság kialakulásához vezetett, amely tartósan fenntartja az instabilitást, és súlyosan terheli a civil lakosságot.

Puntföld autonóm állam az Amerikai Egyesült Államok támogatásával offenzívát indított az Iszlám Állam ellen a Cal Miskaad-hegységben. Puntföld időközben az Egyesült Államok stratégiai partnerévé lett a térségben, mivel új támaszpontokat keres Afrika-szarván, különösen most, hogy a húszik átvették az ellenőrzést a Vörös-tenger jemeni partvidéke felett.

Az ország évek óta egy állandósult humanitárius válság epicentruma: törékeny terület, ahol a környezeti átalakulások valódi ítéletté váltak, és amely ma a világ egyik legnagyobb belső menekültpopulációját fogadja be – mintegy 4 millió otthonából elűzött embert.

A hosszan tartó aszályból hirtelen pusztító árvizekbe való átmenet teljes összeomlást okozott. 2026 első hónapjaiban több mint 700  ezer új belső menekültet regisztráltak, közülük félmilliót kizárólag a vízhiány és az aszály miatt. Az éghajlati sokk tönkretette a mezőgazdaságot, elpusztította a jószágállományt, és több mint 3,4 millió embert taszított súlyos élelmiszer-ellátási bizonytalanságba. Egész falvak néptelenedtek el, a mindenüket elvesztett családok pedig szükségtáborokba kényszerülnek, ahol már 1,26 millió öt év alatti gyermek szenved akut alultápláltságtól.

Az ország lakosságának több mint fele kizárólag nemzetközi segélyek segítségével nem hal éhen. A kormányerők és radikális csoportok közti állandó erőszak, valamint a területek militarizálása ellehetetleníti a humanitárius szervezetek munkáját. Miközben a nyugati kormányok figyelmét a Báb el-Mandeb-szoros (fontos tengeri átjáró, mely összeköti a Vörös-tengert az Ádeni-öböllel, és ezen keresztül jutnak a hajók a Szuezi-csatornába, majd Európába – a szerk.) és a kereskedelmi útvonalak kötik le, addig Szomália belső vidékei lassan feledésbe merülnek. A helyzet valójában az élethez való jog súlyos megsértése: egyetlen hiányzó terápiás élelmiszer a súlyosan alultáplált gyerekeknek halálát jelenti vagy az antibiotikum hiánya naponta száz gyermek életébe kerülhet.

Ha nem állítják helyre az alap-egészségügyi finanszírozást és nem biztosítanak biztonságos segélyútvonalakat, Szomália egy olyan generáció jelképe marad, amely még megszületni sem tudott. Egy világ süket csendjében, amely már nem néz oda.

Ebben a mély bizonytalansággal és politikai instabilitással terhelt helyzetben Szomáliának még szembe kell néznie a szuper El Niño okozta éghajlati következményekkel is. A szomáliai katasztrófavédelmi ügynökség figyelmeztette a lakosságot, hogy készüljön fel a szuper El Niño várható hatásaira, köztük az intenzív csapadékra, áradásokra, a folyók is kiléphetnek medrükből.

Forrás: Fides; Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó: Abuukar Mohamed Muhidin/ANADOLU/Anadolu via AFP

Magyar Kurír
(hj)