Püspöki szinódus: A fiatalok az Isten jelenléte, meghallgatást várnak

2018. október 5. péntek 18:15

Október 4-én, csütörtökön délelőtt folytatódtak az ifjúságról szóló püspöki szinódus ülései a Vatikánban Ferenc pápa jelenlétében.

A szinódusi üléseket kongregációnak nevezik. Mindennap délelőtt és délután tartanak kongregációkat, időnként azonban kiscsoportos megbeszéléseket is folytatnak. A szinódus első időszakában az Instrumentum laboris, vagyis a munkadokumentum első részéhez lehet hozzászólni. A felszólalások időtartama négy perc, a sorrend pedig követi a bejelentkezések időbeli rendjét. Erre a szoros beosztásra és figyelemre azért van szükség, hogy a szinódus közel háromszáz résztvevője mind lehetőséget kapjon arra, hogy elmondhassa a véleményét. A felszólalóknak az igényük benyújtásakor jelezni kellett, hogy a munkadokumentum melyik részéhez szeretnének hozzászólni. A szinódusi titkárság sajtófelelősei minden kongregáció után összefoglaló tájékoztatót adnak az elhangzott témákról.

A második kongregáció legtöbb felszólalója a meghallgatás témáját érintette. A meghallgatás az Egyház számára nem egy szociológiai felmérés, nem pedagógia, hanem életmód és teológiai kérdés. Ebből a meghallgatásból tudhatja meg az Egyház, hogy mik azok a kihívások és lehetőségek, amelyeket a fiatalok tudnak nyújtani. Az egyik felszólaló arról tett tanúságot, hogy a fiatalok éppen a hiteles párbeszédet keresik, a részvétel lehetőségét, és azért várnak meghallgatást, hogy annak jegyében a maguk legjavát tudják felmutatni.

A felszólalók közül többen a meghallgatás helyét próbálták értelmezni. Az Egyháznak a világ és az idő helyszínein kell jelen lennie. Nem arra kell várni, hogy a fiatalok menjenek az Egyházhoz, hanem az Egyházat kell a fiatalokhoz vinni, a szolidaritás, a sport és a kultúra lehetőségein keresztül. A plébániák találkozási pontként működjenek, ne pedig mint a „háziasítás” helyei. Többen úgy fogalmaztak, hogy „a fiatal az Isten helye”, akiben jelen van az Isten. Az ő feladatuk nem abban áll, hogy „egyházat csináljanak, hanem hogy ők maguk legyenek az egyház”. Tekintetük a határtalan jövőt kutatja, s „amíg a felnőttek inkább őriznek, addig a fiatalok dinamizálnak, lendületbe hoznak”. Az Egyház nagyon sokszor nem kész arra, hogy gazdagító és mozgató erőként fogadja be őket, annak ellenére, hogy nagyon sok pap és plébánia örömmel tölti be küldetését a fiatalokkal együtt.

A családnak központi helye van az Egyház, így a fiatalok életében is, mint a hit átadásának elsődleges helye. A család támogat abban, hogy tagjai hitből, bizalomból, párbeszédből és megbocsátásból táplálkozzanak. Szó esett a migránsokról is. Nem szabad megfeledkezni róluk, mert éppen a fiatalok válnak a visszaélések áldozataivá. A hitre és kultúrára nevelés révén segíteni kell őket a befogadó országokban, hogy integrálódni tudjanak. Az Egyháznak segítenie kell őket, de a migránsok is segíthetik az Egyházat, hogy jobban megértse a bizonytalanságaikat és vágyaikat. Sok fiatal szenved ugyanis attól, hogy távol van családjától és hazájától.

A szinódusi atyák közül páran érintették a visszaélések témáját, leszögezve, hogy azok olyan bűntények, melyek aláássák a fiatalok és az Egyház közötti bizalmat. Ez súlyosan megalázza őket, éppen ezért bátran és becsületesen kell szembesülni ezzel a csapással. Bocsánatot kell kérni a püspökök és mások tévedéseiért, és megfelelő választ kell adni a visszaélések eseteire.

Többen igényelték a felszólalók közül, hogy vegyék fontolóra a szexualitás kérdését, hiszen ez önmagában véve az Isten adománya. A fiatalok ebben a tekintetben építő, eligazító útmutatást várnak. Nem szabad a szexualitás kérdését mellőzni, pláne nem elutasítani, de az eszményiesítése is helytelen. Ehelyett szükség van megfelelő lelkipásztori kísérésre, mely alakítja a gondolkodásmódot és az egyházi struktúrákat is.

A szinódusi atyák figyelmét nem kerülte el a veszélynek különösen kitett fiatalok sorsa, akik a leselejtezés kultúrájának áldozatai. Ilyenek a személyiségzavaroktól és különféle függőségektől szenvedők, illetve a fiatalkorú fogvatartottak. Ha az Egyház nem tudott kellőképpen mellettük állni, akkor most hallja meg a segélykiáltásukat, és legyen együttérző velük. Végül a sport evangelizáló szerepét emelték ki, mely egyszerre formálja a szellemet és a testet is.

A második kongregáció végén a testület megválasztotta a szinódusi információs bizottság tagjait, földrészenként egy-egy személyt. Az öttagú bizottság résztvevői: Afrikát Wilfrid Fox Napier bíboros, a dél-afrikai Durban érseke; Óceániát Anthony Colin Fisher, Sydney érseke; Amerikát Gérald Cyprien Lacroix, Québec érseke, Európát Christoph Schönborn bíboros, Ázsiát pedig  Luis Antonio Tagle bíboros, manilai érsek képviseli.

A szinóduson a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az MKPK Ifjúsági Bizottságának elnöke képviseli, valamint Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink - olvasta már?
papi-szolgalat-kommunizmus-idejen-varju-imre-atyaval-beszelgettunk-20181022155222
Papi szolgálat a kommunizmus idején – Varjú Imre atyával beszélgettünk

Varjú Imre azok között a papok között volt, akik 1956-ban a kórházakban segédkeztek, iratokat sokszorosítottak, majd a megtorlás idején börtönbe kerültek. A súlyos történelmi pillanatokban átélt tapasztalatairól kérdeztük őt. A 2014-ben készült interjúnkat olvashatják nemzeti ünnepünk alkalmából.

12:00
az-eucharisztia-az-egyhaz-eletenek-forrasa-egyhazmegyei-eucharisztikus-lelkinap-oroshazan
Az Eucharisztia az Egyház életének forrása – Egyházmegyei eucharisztikus lelkinap Orosházán

A második előkészületi évre meghirdetett mottó jegyében szerveztek egyházmegyei lelkinapot október 20-án a Békés megyei Orosházán. Az eseménynek a város Jézus Szíve-temploma adott otthont, melynek szomszédságában áll az egyetlen olyan kültéri emlékmű, melyet az 1938-as kettős szentévben állítottak.

2018. október 22. hétfő