Rátok mindig van időm – Élet a békásmegyeri Szent József-plébánián

András atya „módszere” – a soha el nem maradó hétfői hittan, a progetto del caffè, azaz a beszélgetések egy kávé mellett, az élményorientált kulturális és szabadidős programok, a kirándulások, a külföldi városnézések és a sok-sok éjszakába nyúló beszélgetés – meghozta a gyümölcsét.  Látogatásunkkor ő és az egyetemista közösség, a Pueblo néhány tagja fogadott minket. 

Észak-Buda peremén egy óriás lakótelep és a nadrágszíjtelkes egykori sváb falu alkotja a mai Békásmegyert. A Szent József-plébánia területéhez a József-hegy és az Ezüst-hegy lejtőjén fekvő Ófalu tartozik, valamint a vele határos lakótelep, amely a 80-as években épült. Szili András négy évvel ezelőtt lett a kétszázötven éves plébánia kormányzója.

A helyi adottságok kedveznek az ifjúsági munkának, hiszen sok itt a gyermek és a fiatal. A többinél elérhetőbb áron megvásárolható lakótelepi lakások ugródeszkát jelentenek a fiatal pároknak, itt születnek a gyermekeik, akik itt kezdik az óvodát, iskolát. Békásmegyer ófalusi része pedig vonzza a családi házas övezetbe vágyókat, akik között ugyancsak sok a gyerekes család. Ófaluban az óvodáskortól az érettségiig biztosítja a fiataloknak a katolikus oktatás-nevelést a Szent József Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium. A plébános szoros kapcsolatot tart fenn az intézménnyel. Hétfői napját az óvodában kezdi, ahol együtt reggelizik a kicsikkel. Az iskolában hittant tanít, hetente más-más osztálynak mutat be misét, adventben és nagyböjtben lelkinapot tart a tanároknak és a diákoknak. „Az osztályközösségben lehetőség van arra, hogy személyesebben szólhassak a gyerekekhez, és feltehetik a kérdéseiket is. Szívesen vagyok a diákok között a szünetekben is, és hívom őket a plébánia közösségi programjaira” – meséli.

A plébánia 1880-as évek óta álló épületének tágas helyiségei adnak otthont az irodának és a közösségi programoknak. A 80-as években új szárny épült, itt kapott helyet a plébánosi lakás, valamint egy nagy és egy kisebb hittanterem. A régi és az új épületrész hangulatos belső udvart fog közre. Az épület mögötti nagy kert elülső részét játékra és sportra alakították ki, a hátsó felét pedig beültették. Itt egy civil egyesület közösségi kertet működtet, amely szintén találkozási lehetőséget kínál a helybelieknek. A közvetlen szomszédságban egy, a plébánia tulajdonában álló épület van, a Szent József Ház, amely kulturális programok helyszíne. A rendszerváltás idején az összeomlás szélére került ez a történelmi épület, amelyet a Boldog Salamon Kör mentett meg. Felújították, és azóta is a fenntartásukban működik. Nagy kertjét a Kárpát-medence őshonos gyümölcsfáival telepítette be a közösség, létrehozva Budapest első „tündérkertjét”. Értékét akkor ismerték fel a békásmegyeriek, amikor a pandémia alatt a természetben, a szabad ég alatt össze tudtak gyűlni szentmisére a hívek. Ez a szokás azóta is megmaradt, nyaranta itt ünneplik a vasárnapi szentmiséket. Jó, hogy lehetőségük van erre, mert a megnövekedett létszámú közösség zsúfolásig megtölti a templomot, sőt a sekrestyét is.

Az ukrajnai háború kitörésekor a plébánia hívei kiválóan vizsgáztak összetartásból, összefogásból. Szili András, aki spanyol ajkúak lelkipásztora is, felkérést kapott, hogy a plébánia biztosítson elhelyezést Ukrajnában tanuló spanyol anyanyelvű diákoknak. Egy este alatt összegyűlt a szükséges felszerelés – matrac, ágynemű, tisztálkodó szerek és élelem –, s a plébánia közössége heteken át gondoskodott az ide érkező mintegy 150-200 menekült elszállásolásáról és ellátásáról. András atya csak dicsérni tudja az itt élőket és a közvetlen munkatársait: „Biztonsággal támaszkodhatok a munkatársaimra, a sekrestyésre, a kántorokra. Örülök, hogy van és lelkesen tevékenykedik a gitáros kórusunk. A hívek segítségére is mindenben számíthatok. A közösség megtanult önállóan működni korábbi lelkipásztorának hosszan tartó betegsége alatt. Minden megoldandó feladatra szívesen vállalkoznak.” 

Tagadhatatlan, hogy a Szent József-plébánián fiatalnak a legjobb lenni, de az idősebb korosztálynak is szép számmal vannak közösségi alkalmai, és kulturális programokból is gazdagon válogathatnak. András atya havonta bibliaórát tart a felnőtteknek. Van két házasközösség, kezdeményezésükre lelkinapok és imaórák szerveződnek. A plébánia otthont ad a folyamatosan növekvő létszámú cserkészcsapatnak is, amely minden plébániai rendezvénybe bekapcsolódik.

A plébánia erőssége az ifiközösség, ők a Pueblo. „Azt az örömet kellene megtalálniuk a fiataloknak a Pueblóban, amit az osztályközösséghez tartozásban éltek meg” – fogalmaz a plébános. A találkozások során barátságok alakulnak ki és mélyülnek el. „Az embernek nagy szüksége van barátokra, akikben megbízhat, akikre számíthat, akikkel megoszthatja gondját, baját, örömét. Egy bizalommal teljes közegben hitről, istenkeresésről, megbocsátásról, irgalomról, összetartozásról, szeretetről beszélgetünk, s mindezt Jézus életén keresztül tesszük. Bízom benne, hogy ezáltal az örök boldogság felé haladunk” – mondja a pap.

A plébánia helyiségeit mindig élet tölti meg. Hittan, bibliaóra, irodalomterápia, a cserkészet, a rózsafüzér-társulat, a házasközösség alkalmai, máskor születésnap vagy egy utazást követő afterparti. Időnként nézeteltérések is kialakulnak, mert előfordul, hogy a fiatalok nem raknak rendet maguk után, nem úgy hagyják ott a termet, hogy a másik is használni tudja. Mindenki otthon lehet a plébánián, de még nem tanultuk meg, hogy méltó módon viszonyuljunk ehhez – mesél a plébános a növekedés nehézségeiről.

„Jó, hogy megnőttünk, de nagynak lenni nehéz” – veszi át a szót Waigand Ágoston, a Pueblo egyik alapító tagja. „Amikor elindult a Pueblo, már sok éve nem volt ifjúsági közösség a plébánián. Nem fogalmaztam meg magamban elvárásokat, egyszerűen örültem, hogy van hova jönni” – tekint vissza a kezdetekre. Waigand Flóra megerősíti: „Elsőéves egyetemista voltam, és nagyon hiányzott az osztályközösségem. Aztán jött a Pueblo, és betöltötte ezt az űrt. Nem is sejtettem, hogy ennyire jó lesz, és ma is nagyon sokat ad nekem.” Papp Zsófi az indulás után egy évvel csatlakozott a többiekhez. „Nem vagyok helybéli, mégis azt éreztem, hogy itt tárt karokkal várnak. Ma egy olyan közösség tagja lehetek, ahol mindig van egy jó szavunk egymáshoz, ahol számíthatunk egymásra.”

A felnőttkor küszöbén álló fiatalok sok mindent kaptak a plébánián az utóbbi négy évben. Trauttwein Péter hosszan sorolja a tapasztalatait, élményeit: „Örülök, hogy közelebbről is megismerhettem egy papot. András atya nagyon közvetlen, láthatjuk, hogyan él a mindennapokban. Őszinte és nyitott velünk, a nehézségeit sem titkolja. Óriási tudása van a történelemről, az Egyházról, a társadalomról, sokat tanulhatunk tőle. Életbölcsessége irányt mutat nekünk. Emberi kapcsolatait és istenkapcsolatát nagyon tudatosan éli, e téren sok személyes történetet oszt meg velünk. Gyakran teszünk rövidebb utakat, jártunk már Erdélyben, a Felvidéken, Ausztriában, Olasz-, Cseh-, Horvát- és Németországban, Boszniában. A Pueblo kialakította bennünk a világ felfedezésének vágyát. András atya felnyitotta a szemünket, segített meglátni, milyen sok szépség van körülöttünk, és milyen különlegesen lehet kalandok során megismerni egy várost, egy másik kultúrát. Tudja, hogy a fiatalok szeretnek szórakozni, jó közegben levezetni a feszültségeiket. Itt a plébánián megtanultunk szórakozni.” 

Flóra is arról beszél, milyen jó, hogy a plébánia mindig várja őket, és elhozhatják ide mindazt, ami fontos az életükben. Itt ünnepelik a születés- és névnapokat, itt szilvesztereznek, tánciskolát tartanak, filmet néznek. „A hétfői hittan megerősített a hitéletben. Nagyon fontosak számomra a beszélgetések, szeretném megismerni, mit gondolnak a társaim hitbeli kérdésekről. András atyától, mivel közvetlen velünk a kapcsolata, sokkal őszintébben tudom megkérdezni, ami foglalkoztat. Olyan kérdést is fel merek tenni neki, amit azelőtt más papnak sohasem, így mélyebbre juthatok a hittel, az Egyházzal, emberi dolgokkal kapcsolatban.” 

A Pueblo ma már hatvan tagot számlál. „Jó, hogy sokan vagyunk, de a koncepciót eredetileg kisebb létszámra alakítottuk ki – mondja Sajti János.  – Keresnünk kell, hogyan tudjuk ekkora részvétel mellett is megtartani a személyességet.” 

A fiatalok szívesen mesélnek arról, milyen sok mindent kaptak a plébánosuktól. Flóra azt mondja, András atya a közösség révén állandóságot adott nekik, Péter szerint pedig segíteniük kell abban, hogy a papjuk jól érezze magát a hivatásában: „A Pueblo számára olyan, mint a család, az pedig mindenkinek a legbiztonságosabb közeg. Köszönettel tartozunk András atyának, és felelősséggel, segítséggel is.” Ágoston pedig így fogalmaz: „András atyától megkaptuk azt az élményt, hogy fontosnak érezhetjük magunkat. Igyekszünk nemcsak részt venni a programokon, hanem szervezni is őket. Nekünk kell majd átvennünk a stafétát a szüleinktől, és elköteleződnünk a plébánia életében. Erre is felkészít bennünket a Pueblo.”

Szerző: Trauttwein Éva 

Fotó: Szili András (utazós kép),  Lambert Attila (archív portré), Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. február 19-i számában jelent meg.