Részei vagyunk a mindenségnek – Török Ferenc építőművész kiállítása a Várnegyed Galériában

Kedves, szerény ember Török Ferenc, már első pillanatban is látszik rajta, hogy igazi, régi vágású úriember. Amint megpillantottam, igyekeztem odamenni hozzá a Batthyány utcai Várnegyed Galériában nyíló kiállításának megnyitóján.

A nagy nyüzsgésben nem volt könnyű beszélgetni vele, hiszen folyamatosan jöttek a meghívottak, folytak az előkészületek. Mikrofonok, fotósok, érdeklődő barátok sokasága töltötte meg a házak tövében megbúvó kis galériát. „Ezek a rajzaim többségében a legutóbbi, két évvel ezelőtti utazásaim alkalmával készültek, a legújabbak, a Teremtés sorozat kör alakú képei pedig mostanában. Igazi kézműves munkák ezek, filctollal, színes ceruzával dolgozom – néha fotókat is beépítek, néhány kollázs is látható a kiállításon” – mondja Török Ferenc Kossuth-díjas építőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. A most látható rajzok kivétel nélkül a Biblia témaköréhez tartoznak, nem mondanám, hogy illusztrációk, inkább intuitív vizuális gondolatoknak nevezném Török alkotásait. A képek között, mintegy kiegészítésképpen, épületmakettek is meghúzódnak, hiszen a mester fő foglalatossága mégiscsak az építészet.

A kiállítás főcíme is a Teremtés, kilenc kör alakú rajz a Kezdettől a Végezetig, az első naptól a hetedikig: Török Ferenc a földgömbbe ágyazva meséli el nekünk a világ isteni tervének megvalósulását. „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás” (Jel 5,12) – a kiállítás plakátján mottójaként olvashatjuk ezt az idézetet a Jelenések könyvéből.

Török Ferencnek legutóbb két éve volt egy nagy kiállítása a 80. születésnapjához kapcsolódóan a Vigadó Galériában, amelyről szintén tudósítottunk az Új Ember Mértékadó mellékletének hasábjain. Ahogy akkor, láthatóan most is sokan nézték érdeklődve a képeket, grafikákat. Az életkor a kreatív foglalkozásokat művelő művészeket nem nagyon befolyásolja, ha van megfelelő vitalitás, akkor sokáig megmaradhat az alkotó erő. Így van ez Török Ferenc esetében is. (A nagy építészek közül többen dolgoztak még idős korukban is, így például Le Corbusier vagy Ludwig Mies Van Der Rohe, a modern építészet két elismert alakja is.)

Horváth Árpád népzenész duplasoros pánsípján előadott zeneszáma kiváló an megalapozta a megnyitó hangulatát. Ezután Mécs Károly színművész Weöres Sándor Ének a teremtésről című versét adta elő. Érdemes egy részletet kiemelni a versből: „S hogy fény legyen itt lenn / ha a Hold kiapadt: / kigyújtotta Isten / a csillagokat. / Nem-változók, aprók, kemények: / örök szeretetről beszélnek. / S ha burkot vonnak az égre a rémek: / eltűnnek, aztán megint visszatérnek.” A Weöres-vers után újabb zeneszám következett. Nagy Gáspár figyelemre méltó és egy grafikai kiállításhoz jól illő sorait megint Mécs Károly olvasta fel. Részlet a versből: „Isten hatalmas verse / a teremtett Világ. / De azért mind jobban érdekel / hogy ebben a nagy versben / akár csak egyetlen betű hurkában is / ott van-e a te grafit-porod?”

Török Ferenc kiállítását a régi barát, Fekete György, a Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. Elmondása szerint hatvan éve ismerik egymást a kiállító művésszel; mindketten a Műszaki Egyetemre jártak, építészetet tanultak. Később útjaik szétváltak, Török bent maradt az egyetemen, Fekete magántervező lett, elsőként Magyarországon.

„Amikor megnéztem a kiállítást, leesett az állam, mert soha nem gondoltam, hogy a grafikát másképp is meg lehet közelíteni, mint egy átlag grafikus. Töröknek nincs semmilyen stiláris megkötöttsége, nem az építészet oldaláról készíti grafikáit, hanem a szívéből. Leginkább Borsos Miklós grafikáihoz tudnám hasonlítani rajzait; nem azonosak velük természetesen, de rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, hogy nem akarnak senkire sem hasonlítani. A rajz a legnagyobb dolog az egész képzőművészetben. Ha megkérdezhetném Török Ferenctől, hogy mi a művészet szerinte, akkor azt is mondhatná, amit Heisenberg mondott, hogy a tudomány arra való, hogy a hozzáértők vizsgálják meg a mindenséget, és amit ott találnak, azokat hozzák összefüggésbe a maguk tudományával és az ember gondolkodásával. A művészetnek pedig az a dolga, hogy hozza létre a sohasem voltat. Ugyanis a sohasem voltnak van küldője, a sohasem volt az üzenet. Ha ezt sikerül megvalósítani valakinek, akkor társa lesz a Teremtőnek, és ő (Török Ferenc) a Teremtő társa” – mondta többek között Fekete György spontán, papír nélkül elmondott beszédében.

„A mindenségnek részei vagyunk, és egyszer visszatérünk oda, nem tudjuk hogyan, de hinni kell benne. Török Ferenc valamiben hisz, és a világnak megmutatja, hogy »ez vagyok én, ebben hiszek, próbáljatok ti is ezeken az ösvényeken járni«” – hívta fel a közönség figyelmét a művészeti akadémia tiszteletbeli elnöke.

A megnyitó végén Fekete Gyögy felolvasott egy verset Reményik Sándortól, méltón lezárva az estét: „Minden lélekben van egy kis szivárvány, / Kis csapóhíd, amelyet lebocsát, / Hogy egy másik lélek átmehessen rajta, – / Ennek a hídnak hídpillére nincsen, / Ezt a hidacskát csak az Isten tartja, / Az Isten, aki a szívekbe lát.”

Török Ferenc építész és grafikusművész kiállítása március 23-ig látható a Batthyány utca 67. szám alatti Várnegyed Galériában.

Fotó: Mészáros Ákos

Mészáros Ákos/Magyar Kurír